Ki volt valójában Róma alapítója? | Demokrata A történelem során számos legenda és mítosz szőtte körül Róma születésének történetét. A legismertebb verzió szerint Romulus és Remus, a két iker, akik egy farkas által neveltettek fel, alapították meg a váro

A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/tudomany/ki-epitette-valojaban-romat-1077661/

Róma eredetéről évezredek óta vitáznak a történészek, de egy történet minden mást túlélt: a nőstényfarkas által felnevelt ikrek, Romulus és Remus megalapították az Örök Várost. A legenda szerint a testvérek sorsa az volt, hogy a trójai hősök leszármazottaiként új birodalmat emeljenek a Tiberis partján.

Livius, a római történetírás atyja így fogalmazott:

"Sem megerősíteni, sem cáfolni nem szándékozom a Róma alapítása előtti időről vagy magáról az alapításról szóló legendákat, mivel ezek inkább költői történetek, mintsem a történelmi események megbízható bizonyítékai."

A görög és római történészek az ókorban már fenntartásokkal viszonyultak a legendákhoz, mégis aktívan hozzájárultak azok alakításához. Róma származását a szóbeszéd, a hősi mítoszok és a vallásos elemek bonyolult szövedéke tette igazán egyedivé és figyelemre méltóvá.

A rómaiak őseinek meséje Aeneas, a bátor trójai hős történetével kezdődik. Ő és apja, Anchises, valamint fia, Ascanius, a lángokban álló Trója romjai közül menekültek el. Hosszú és viszontagságos útjuk Itáliába vezetett, ahol Aeneas feleségül vette Laviniát, Latinus király gyönyörű lányát. E házasság nyomán megalapította Lavinium városát, amely a római civilizáció bölcsőjévé vált. Ascanius, Aeneas fia, később Alba Longát alapította, amelynek története elágazik Numitor és Amulius dinasztiájának felemelkedéséhez, ezzel megalapozva Róma jövőjét.

Amulius, a hatalomra törő testvér, kegyetlen módon megfosztotta a tróntól a bátyját, hogy megszüntesse az örökösödési kockázatokat. Ennek érdekében Rhea Silviát, unokahúgát, Vesta szűzének nyilvánította, ezzel örök tisztaságra kényszerítve őt. Azonban a sors váratlan fordulatot hozott: a mítoszok szerint Mars, a háború istene, beleszeretett Rhea Silviába, és gyümölcsöző kapcsolatuk gyümölcseként ikreket szült - Romulust és Remust, akiknek sorsa a római birodalom jövőjét formálta.

Amulius, a kegyetlen király, parancsot adott a csecsemők megölésére, de a szolgák szívük mélyén megszánták az ártatlanokat, és egy kosárba helyezve a Tiberis vizére bízták őket. A folyó sodrása a Palatinus-domb lábához sodorta a gyermekeket, ahol egy nőstényfarkas, a természet csodája, szoptatta és nevelte őket. Később egy pásztor, Faustulus, és felesége, Acca Larentia, szívükbe zárták az ikreket, és gondoskodtak róluk, mintha saját gyermekeik lennének.

A nőstényfarkas formája azóta Róma ikonikus jelképévé nőtte ki magát. A Capitoliumi Múzeumban található híres bronzszobor, amelyen a farkas a két csecsemőt táplálja, a város egyik legmeghatározóbb szimbólumává vált.

Felnőttként Romulus és Remus bátran irányították a pásztorokat az elnyomó király, Amulius ellen. Hősies küzdelmük eredményeként legyőzték őt, és nagyapjukat, Numitort sikerült visszahelyezniük a trónjára. Ezt követően azonban új város alapításának szándéka merült fel, ám mindketten a saját joguknak tekintették a királyságot, ami feszültséget szült közöttük.

A döntést az istenekre bízták: a madarak jóslata döntött volna köztük, ám a látomás kétértelmű volt. A vita heves veszekedésbe, majd tragédiába torkollott. Amikor Remus átlépte testvére szent határát, Romulus haragjában megölte őt, és így szólt:

"Ugyanez a sors érjen mindenkit, aki átlépi városom falait!"

Így jött világra Róma, a Palatinus-domb ölelésében.

Bár a legismertebb verzió Romulus és Remus mítosza, az ókori források több más történetet is ismernek, amelyek eltérő magyarázatot adnak az Örök Város eredetére. Ezek a változatok nemcsak különböző személyekhez, hanem eltérő kulturális és vallási hagyományokhoz is kötődnek.

Egyes legendák szerint Róma nem Romulusról, hanem egy Roma nevű trójai hölgy nevéről kapta a nevét, aki Aeneas hűséges kísérője volt. Amikor Itáliába érkeztek, a férfiak elhatározták, hogy visszatérnek Trójába, de Roma és a többi nő elhatározták, hogy megakadályozzák ezt: lángra lobbantották a hajókat, hogy megakadályozzák a visszautat. Így a közösség végül a Latium partjain lelt otthonra, és a város nevét az ő tiszteletére Rómának keresztelték.

Egy alternatív elmélet szerint a "Róma" név a görög "rhome" kifejezésből ered, amelynek jelentése erő, hatalom és bátorság. E magyarázat alapján a város neve a pelaszgok, az Égei-tenger őslakos népének nyelvéből származik, akik vándorlásuk során Itáliába érkezve a Latium térségében telepedtek le.

Több ókori szerző, köztük Plutarkhosz is úgy tartotta, hogy Romulus és Remus valójában Aeneas fiai vagy unokái voltak. Így a római nép közvetlenül Trójához, a legendás hőshöz és az isteni eredetű Julia-nemzetséghez kapcsolódott. Ez a változat különösen Augustus császár idején vált népszerűvé, aki saját családját is Aeneas leszármazottjának tekintette.

Egy különös és szürreális eredettörténet kapcsolódik Tarchetius albán királyhoz. A monda szerint egy szép napon a király kandallójából egy isteni lény, vagy ahogy a nép nevezte, "csodás fallosz" tűnt fel. A jósok gyorsan megjósolták, hogy ha egy szűz nő érintkezik ezzel a titokzatos lényel, olyan híres fiút fog szülni, aki egy napon hatalmas uralkodóvá válik. Tarchetius lánya azonban vonakodott a próbatételtől, így elhatározta, hogy a helyett egy szolgálóját küldi. Amikor a király felfedezte a csalást, dühében mindkettőjüket halálra ítélte. De ekkor Vesta istennő, a tűz és a család védelmezője, beavatkozott, megmentve őket és az újszülötteket. A történet végül a Tiberis partjára vezetett, ahol a nőstényfarkas mítosza is gyökerezik, szimbolizálva a születést és a védelmet, amely körbelengi az ősi mítoszokat.

Egy másik hagyomány szerint Rómát a szabinok és a latinok közös alapítása hozta létre. Ez a verzió a híres "szabin nők elrablásához" kötődik, amelyben Romulus állítólag elrabolt nőkkel egyesítette a két népet. Az elmélet szerint a város nem egyetlen hős tette, hanem két kultúra békés összeolvadásának eredménye volt.

Egyes ókori vallási szövegek úgy tartják, hogy Rómát nem emberek, hanem az istenek alapították. Jupiter, Mars és Vesta áldását adta a város születésére, és a rómaiak ezt isteni küldetésként értelmezték: Róma uralma isteni elrendelés volt.

Ezek az alternatív elméletek mind arra a közös megállapításra jutnak, hogy Róma születése nem csupán egy történelmi esemény, hanem egy mitikus és vallási gyökerekkel rendelkező folyamat, ahol a hősiesség, az isteni akarat és az emberi ambíció szorosan összefonódik egymással.