Az író: ellenállás | 24.hu A szavak ereje képes hidakat építeni, de néha falakat is leomlasztani. Az író, mint egy modern harcos, szembeszáll a mindennapok kihívásaival, és a szavakat fegyverként használja. Az írás nem csupán művészet, hanem egy formája

Irodalmi szűzföld: A viták színtere az Akadémia falain belül. Friss írások az Élet és Irodalom legújabb kiadásában.

"Amit Márai, Krasznahorkainak tisztelt elődje mondott: "az író nem kompromisszum, az író - ellenállás", alighanem Krasznahorkai életművére is érvényesnek tekinthető: minden műve ellenállás, nem a politikával, nem egy rendszerrel, hanem a Világgal szemben. Persze a világ egészével szemben csak melankóliával lehet szembenézni - ezért az ellenállás is melankolikus lesz - hiszen az ellenállás kinyilatkoztatása magában foglalja kudarcának jóslatát is.

Krasznahorkai László a mai kor legautentikusabb s legrokonszenvesebb prófétája - ha még maradt valami relevanciája a prófétaság kategóriájának. Úgy teremti meg (műveiben) a próféta figuráját, úgy játssza el (a nyilvánosságban) szerepét, mintha az archaikus prófétaságnak nem járt volna el az ideje - számára az Igazság képviselete és hangoztatása mintegy természetesnek tűnik: azt hiszem, ő maga, személyében, szerepében, s alkotásaiban az, amit hajdan "túlfeszített lényeglátónak" neveztek. Részéről az irodalomnak (a művészetnek) semmi más funkciója nincs (nem is volt, nem is lesz), mint az Igazság felmutatása - illetve annak ábrázolása, milyen rémes és viszontagságos sors vár arra, aki a végletekig komolyan veszi, hogy az Igazságon (felismerésén, keresésén, elfogadásán - és gyakorlásán) kívül nincs és nem is lehet semmi más, ami értelmet adhat az életnek, amelynek semmi értelme és semmi transzcendenciája egyébként nincsen."

"Összefoglalva: míg egyfelől a motiválatlan nyárspolgárok, másfelől a monotónia ellen lázadó munkamániások és fogyasztói mániások alapfunkciója a rendszer alapviszonyainak megerősítése és újratermelése, addig a tekintélyelv alapján működő egyének a rendszeren belüli korszakváltásokkor - mint e váltások szubjektumai - kerülnek előtérbe.

Azok az emberek, akiknek még mindig él a vágyuk az önmegvalósításra, akik saját maguk által, autonóm módon kitűzött célokkal, valamint a társadalmi szükségletekből fakadó aspirációkkal motiválják magukat, sajnos egyre inkább háttérbe szorulnak a társadalmi színtéren. Ennek a folyamatnak a szimbólumává és csúcsává vált a mesterséges intelligencia (AI) megjelenése és gyors terjedése. De mit is jelent az ember számára az AI létrehozása és működtetése? E folyamat során az emberi esszenciát egy idegen entitásba, gépbe transzformálja, ezzel gyakorlatilag elidegeníti azt. Az így objektivált emberi lényeg pedig idővel átveszi az irányítást: arra kényszeríti az individuumot, hogy egyre csökkentse lelki életének mélységeit, és azt a gombnyomás egyszerűségével redukálja, ezzel megfosztva magát talán az emberi lét legfontosabb attribútumától: attól, hogy erőfeszítéseket tegyen a céljai eléréséért. Az így kiüresedett, kimerült ember számára pedig már egyetlen gombnyomás elegendő ahhoz, hogy eltűnjön. Konrád-Szelényi híres szavait parafrazeálva, ez nem más, mint az emberi lét drámája a kiégés és a megsemmisülés határvonalán.

Paul Lynch megjelenése és kisugárzása szinte tökéletesen idézi fel azt a nyílt tekintetű szomszéd srácot, akivel szívesen eltöltenéd az időt egy jó teázás mellett. Ahogy a pódiumon beszél, az a figyelem, amellyel a szakmabeliekhez és az ismeretlen olvasókhoz egyaránt fordul, csak még inkább megerősíti ezt az érzést. Lynch, aki a szimpatikus "szomszéd srác" szerepében tündököl, mielőtt írói pályáját megkezdte volna, a dublini Sunday Tribune filmkritikusaként dolgozott. Az utóbbi több mint tíz év alatt öt könyvvel gazdagította a könyvpiacot, legutóbb a 2023-as "Prophet Song"-gal. Ez a Booker-díjjal elismert regény Bartók Imre fordításában, A próféta éneke címmel, idén nyáron került a Helikon Kiadó kínálatába.

A Görög Sándor temetésén elhangzott gyászbeszéd nem kerülhetett publikálásra a Magyar Tudomány folyóiratában. Bollobás Enikő főszerkesztő Kardos Julianna cikkére reagálva kifejtette, hogy döntését az indokolta, miszerint a beszéd egyik bekezdése tényként fogalmazta meg, hogy a 2010 óta hatalmon lévő kormányzat célja a Horthy-rendszer restaurálása, beleértve annak zsidóellenes jogszabályait és a holokausztot is. Enikő véleménye szerint ez politikai nyilatkozat, amelynek nem lenne szabad megjelennie a Magyar Tudomány lapjain.

Hargittai István akadémikus, a világszerte elismert vegyész és tudománytörténész, szívhez szóló gyászbeszédében méltó tiszteletadással emlékezett meg a kiemelkedő kémikusról és politikai gondolkodóról, Görög Sándorról. A szöveg mélyebb összefüggéseiből egyértelműen kiolvasható, hogy a vitatott bekezdés célja az elhunyt belső vívódásainak és szorongásainak kifejezése volt.

Érdemes alaposan megvitatni, hogy az Orbán-rendszer milyen irányokat kíván követni a múlt restaurálása terén, és milyen példákat állít a középpontba. Számos figyelemre méltó esemény és jelenség merül fel, mint például a Szabadság téri emlékmű, a kormányzathoz kapcsolódó publicisztikák széles spektruma, a Wass-Nyírő-kultusz állami szintű népszerűsítése, a nyíltan szélsőjobboldali szereplőkkel való baráti viszony, valamint a rasszizmus jogi keretek közé való visszacsempészése az önazonossági törvény által. E folyamatoknak nemcsak társadalmi, hanem tudományos vonatkozásaik is vannak, ezért a Magyar Tudományos Életnek nyitottnak kellene lennie az ilyen jellegű elemző diskurzusokra. Ugyanakkor egy nekrológ nem alkalmas arra, hogy vitaindítóként szolgáljon; ez a lehetőség fel sem merül.

Görög Sándor, amikor 91 esztendős korában már a végső óráit számlálta, kérte barátját, Hargittai Istvánt, hogy ő mondjon gyászbeszédet a temetésén. Tudatában volt annak, hogy Hargittai mélyen ismeri életét, és képes lesz méltóképpen bemutatni az ő életművét, valamint emberi és politikai küzdelmeit. Bollobás azonban nem említette ezt a fontos felhatalmazást, ami miatt a döntése, hogy nem engedélyezte egy olyan szöveg megjelenését, amelyet lényegében maga az elhunyt hagyott jóvá, teljesen elfogadhatatlan. A sérelem nem csupán Hargittai Istvánt érintette, hanem közvetlenül Görög Sándor emlékét is - s ezzel együtt a tudományos közösséget is, amelynek tagjai számára ez az esemény különösen fontos volt.

Egyetértek Bollobás Enikővel abban, hogy az egyszemélyi felelősség a főszerkesztőé. Várom, hogy levonja a következtetéseket."