Zágráb, a megátkozott főváros, a magyar kézilabdázás Trianonja – Mandiner Zágráb, ez a titokzatos és ellentmondásos város, a magyar kézilabdázás szívében hordozza a veszteség és fájdalom szellemét. A sportág történetében nem csupán egy helyszín, hanem a

Veretlen csoportkör, majd egy izgalmas továbbjutás a középdöntőbe – mindezek ellenére sokan mégis a negyeddöntős vereség tükrében értékelik férfi kézilabda-válogatottunk idei világbajnoki szereplését. A horvátok ellen vívott drámai hajrá emléke valószínűleg sokáig velünk marad. A sport világában azonban gyakran előfordulnak hasonló helyzetek, amelyekben néha mi vagyunk az áldozatok, máskor pedig a győztesek.

Rémület, katasztrófa, fájdalmas csalódás. A magyar férfi kézilabda-válogatott horvátok elleni vb-negyeddöntője a szurkolók szemében különböző színezetet ölt, attól függően, hogy éppen milyen érzelmi állapotban vannak. Mindenki átélt már hasonló élményt, és bár az éjszakák során próbáltunk túllépni a történteken, az utolsó percek képei még hosszú ideig élénken fognak élni bennünk. Hihetetlen, de néhány nap elteltével is nehezen fogadjuk el, hogy az 55. percben, pontosabban 54:34-nél Lékai Máté büntetője után még négy góllal, 30-26-ra vezettünk, ám a végén sajnos a győzelem helyett a vereséget kellett elfogadnunk.

Tudjuk és jól ismerjük:

Oly sokszor tapasztaltuk már a saját bőrünkön, hogy mekkora a távolság a menny és a pokol között. Most ismét a pokol füstjét szívtuk magunkba: a zágrábi arénában tomboló 15 ezer horvát szurkoló lelkesedése mellett a hazai csapat másfél perc leforgása alatt három gólt lőtt a hajrában. Közben Ivan Pesic, aki korábban Veszprém színeiben is játszott, sorra hárította a lövéseket, ezzel megalapozva a felzárkózásunk esélyeit. Az utolsó percre 30-30-as állással érkeztünk, miután a horvátok hétméteresből egyenlítettek. Harminchat másodperccel a rendes játékidő vége előtt Chema Rodríguez időkérése alatt átbeszéltük a győzelemhez vezető stratégiát, de a megvalósítás sajnos elmaradt. Bodó Richárd lövése elakadt a védőkben, míg Bóka Bendegúzra a spanyol játékvezetők belemenést fújtak, így 8 másodperccel a vége előtt a horvátoknak volt lehetőségük a támadásra.

A magyar kapus a mérkőzés során folyamatosan remek formát mutatott, ám ezen a különleges alkalmon sajnos ő is tehetetlennek bizonyult.