Az Etna hirtelen megmutatta igazi arcát, de ezúttal nem a megszokott módon.

Az Etna, Európa legimpozánsabb aktív vulkánja, és egyben a Föld egyik leggyakrabban működő tűzhányója, mindig izgalmas titkokat rejt. Noha folyamatos aktivitásáról híres, ez nem jelenti azt, hogy minden pillanatban tűzijátékot rendezne. Időnként rövidebb, néhány napos vagy akár hosszabb, hónapokig elhúzódó pihenőszakaszokat is tart, amikor a föld mélye csendben gyűjti az energiát. Az Etna különleges mivoltát az adja, hogy még a legszakszerűbb megfigyelések ellenére is képes váratlan fordulatokat hozni. Így történt ez június 2-án, hétfőn, amikor újra meglepte a vulkanológusokat és a helyieket.

Az Etna vulkán, amely békés és kiszámítható természetéről híres, nem csupán a tűzhányók sorában foglal helyet, hanem a görög mitológiai hagyományokban is jelentős szerepet játszik. Nevének görög eredete – mely a „égni” vagy „égek” szavakra vezethető vissza – azt sugallja, hogy a tűz és a magma világa szorosan összefonódik e terület történetével. Nem véletlen, hogy az antik mítoszokban a kovácsok istenének, Héphaisztosznak műhelye is itt található, bár a rómaiak később Vulcanus otthonát a közeli Lipari-szigetekre helyezték. Ennek következtében a vulkán szónak világszerte elterjedt jelentése lett, amely a vulkáni aktivitás nyomán kialakuló felszínformákra utal. Az Etna körülbelül félmillió éve aktív, és számos izgalmas eseményen ment keresztül az évezredek során. Például 8000 évvel ezelőtt egy hatalmas lejtőleszakadás következett be a vulkán instabil keleti oldalán, amely létrehozta a Valle del Bove nevű, lenyűgöző katlanát – egy széles, patkó alakú völgyet, amely ma is a vulkán különleges geológiai örökségét képviseli.

A szélesen elterülő vulkán környezetében ma már több mint egymillióan laknak, a lejtőjén lévő termékeny talajnak köszönhetően a vulkán oldalán is több mint 200 ezren élnek, és a települések, házak, farmok, kúsznak egyre felfelé. A vulkáni veszély ezzel egyre csak nő, hiszen gyarapodó népesség és anyagi javak mellett zajlanak a vulkánkitörések. A vulkanológusok ezeket kiválóan ismerik és tudják azt is, hogy az Etna nem mindig csak látványos kitöréseket képes mutatni a csúcsi területen. Ezekhez legfeljebb rövid idejű fekete színű vulkáni lapilli és hamuhullás társul, ami miatt a közeli cataniai repteret is le kell állítani. A szicíliaiak azonban, mondhatni, ehhez már hozzászoktak. A nagy veszélyt nem ez jelenti, hanem amikor a vulkán oldala hasad fel, és onnan ömlik ki a láva. Látszólag ez egy békésebb esemény, mégis óriási kárt képes okozni, mivel ez már a települések, az emberek közelében történik. 1981-ben Randazzo városát veszélyeztette egy ilyen hasadékvulkáni kitörés, 1991-1993-ban pedig évszázadok óta nem tapasztalt nagy lávaöntő kitörés zajlott oldalában, ami éppen csak megállt Zafferana Etnea település előtt.

Az utóbbi években a potenciálisan súlyos következményekkel járó vulkáni kitörésekről meglehetősen csendes a diskurzus, mivel a tűzhányók aktivitása jórészt robbanásszerűvé vált, különösen a csúcs környékén. Míg a történelem során a robbanásos kitörések jelentős pusztítást okoztak – például 2150 évvel ezelőtt, amikor is egy hatalmas kitörés rázta meg a környéket, vagy 105 évvel később, amely egybeesett a Római Köztársaság és a ptolemaioszi Egyiptom összeomlásával, valamint a Római Birodalom felemelkedésével – a legújabb kutatások az alaszkai Okmok vulkán kitörését emlegetik ezen események lehetséges kiváltójaként. Az Etnán az utóbbi évtizedekben nem tapasztaltunk ekkora robbanásos aktivitást; inkább a látványos lávatűzijátékok és lávaszökőkutak jellemzik a vulkáni tevékenységet, amelyek rendszerint pulzáló, ismétlődő mintázatban zajlanak. Idén március közepén egy új vulkánkitörési ciklus vette kezdetét, és június 2-án, hétfőn már a 14. látványos kitörés zajlott le. Az eseményeknek azonban számos tanulsága volt, különösen a nyári turistaidőszak kezdetén.

A mai vulkánkitörés a csendes két hét után robbant be, amikor a tűzhányó teljesen nyugodt volt, és semmiféle aktivitást nem mutatott. Az első jelek éjfél után nem sokkal bukkantak fel, amikor a vulkanológusok észlelték a furcsa mozgásokat. Három órával később a szeizmográfok ismétlődő rezgéseket regisztráltak, amelyek a föld alatti mozgásokra utaltak. A magma felfelé törekvése a kőzetrepedésekben olyan rezonanciát idézett elő, mintha egy orgonában áramlott volna a levegő. Ezek a jelek egyértelműen arra figyelmeztettek, hogy a vulkán hamarosan aktivizálódik. A földremegés intenzitása fokozatosan nőtt, ami azt jelezte, hogy a magma egyre közelebb került a felszínhez. Egy órával később már kisebb lávatűzijáték-szerű kitörések zajlottak le a csúcs legaktívabb, délkeleti kráterében.

Egy óra - ennyi idő telt el a csendes béke és a vulkán feszítő erejének kitörése között. Aztán, ahogy a nap fénye lassan megvilágította a tájat, néhány óra múlva már komolyabb robbanások hangja hallatszott.

Ennek ellenére a csúcsi terület közelében voltak turisták. Ez akár még nem is jelenthetett önmagában nagyobb bajt, mert tisztes távolságban voltak a kitörés helyétől, azonban fél 12 előtt néhány perccel egy teljesen váratlan - és az Etna esetében szokatlan - esemény történt. Hirtelen egy barna színű kitörési felhő gomolygott oldalirányba a vulkáni kúp északi részéről és sebesen robogott le a Valle del Bove völgyébe, miközben magassága egyre nőtt. Ezt piroklaszt-árnak nevezik, ami gázok és vulkáni törmelékek keveréke.

A piroklaszt-árak rendkívüli sebessége és oldalirányú mozgása a hatalmas tömegük következménye, amely lehetővé teszi számukra, hogy szinte súrlódás nélkül robogjanak a földfelszínhez simulva, leginkább a mélyedésekben és völgyekben haladva. Ezen vulkáni jelenségek sebessége akár a 100 km/óra értéket is túllépheti, ami szinte lehetetlenné teszi a menekülést előlük. Az Etna kitörései általában nem járnak ilyen piroklaszt-árak megjelenésével, de a mai események arra figyelmeztetnek, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni a lehetőséget, hogy itt is bekövetkezhet hasonló jelenség.

A turisták körében hatalmas ijedelem tört ki, de szerencsére a helyzet nem alakult tragikusan. 2017-ben viszont egy hasonló kitörés szinte katasztrófába torkollt, amikor a BBC stábja éppen a vulkán csúcsán forgatott. Akkor a forró láva és a hó találkozása okozta a piroklaszt-ár kialakulását. Most azonban a hó hiánya miatt a piroklaszt-ár keletkezésének oka a vulkáni képződmény instabilitása volt. A robbanásos kitörés következtében a vulkáni kúp északi oldala beszakadt, ami hirtelen oldalirányú robbanást eredményezett, miközben a vulkáni kúp anyaga is szétszóródott. Olyan hatalmas mennyiségű kőzetanyag került a kitörési felhőbe, hogy nem volt képes felfelé emelkedni, hanem saját súlya alatt oldalra zúdult.

Az Etna legutóbbi, 14. robbanásos kitörése rávilágít arra, hogy még a turisták által kedvelt, békésnek tűnő vulkánok esetében is mennyi elővigyázatosságra van szükség. Ha valaki szeretné felfedezni ezt a lenyűgöző természeti jelenséget, fontos, hogy figyelembe vegye a vulkánok kiszámíthatatlan természetét. Ezek a "élő" hegyek nem csupán festői látványt nyújtanak, de képesek hirtelen, meglepő aktív működésre is, ami izgalmas és egyben veszélyes élményeket is tartogathat.