Vác 950! - A tisztaság az egészség kulcsa! - Váci Napló Online
A 19. század második felében főként a lakás és a ruházat tisztán tartása volt a fontos, a testi higiéniáról nem sok szó esett. A tisztálkodás főként a látható testtájakra korlátozódott. A hálószobában, a mosdószekrényen lévő porcelán, vagy keménycserép mosdótálban reggelente hideg, esténként meleg vízben a kezet, arcot, nyakat, hónaljat mosták meg. A konyhában felállított fadézsát, vagy lemezkádat ritkábban töltötték tele vízzel, bár akkor egymás után az egész család ugyanazt az egy fürdővizet használta - olvashatjuk a Tragor Ignác Múzeum által indított sorozat újabb részében.
A higiénia fontossága az egészséges életmód szerves részévé vált a múlt század végére, és ennek megfelelően a tananyagba is bekerült. A népiskolákban kezdetben csupán néhány olvasmány foglalkozott ezzel a kulcsfontosságú témával, míg a középiskolákban már önálló tantárgyként oktatták az egészségtant. Ekkoriban a városi családi házakban már egyre inkább elterjedtek a fürdőszobák, amelyek a modernizáció szimbólumai lettek. Érdekes módon, 1910 áprilisában a Váci Hírlapban megjelent egy hirdetés, amelyben a hirdető a deákvári, négyszobás házának egyik kiemelkedő előnyeként említi a fürdőszobát. Azonban ebben az időszakban a fürdőszobák még mindig ritkaságnak számítottak a városban, és használatuk sem volt elterjedt. Az igazi áttörést a vízvezeték- és csatornahálózat kiépítése hozta el. Vácott 1928. október 28-án ünnepélyesen átadták a Vízművet, ami jelentős lépést jelentett a város higiéniai fejlődésében.
Akiknek nem volt alkalma az otthoni kádfürdő élvezetére, azok a városi fürdő varázsát élvezhették. A Mária Terézia rakparton, amit ma Liszt Ferenc sétányként ismerünk, működött a "Sanitas" fürdő, amely szívesen fogadta látogatóit. Reggel 10-től egészen este 8-ig lehetett élni a kádfürdő és a kedvező áron kínált zuhanyfürdő lehetőségével.
A városi lakosság mosakodáshoz szükséges szappanját nem házilag állították elő. A szappan készítése a városi ipar egyik meghatározó ágazataként volt jelen, és árát szigorú árszabályozás keretein belül határozták meg. A céhek feloszlását követően a szappangyártás kisipari szinten folytatódott. A hagyományos mosószappanok mellett egyre kedveltebbé váltak a különleges pipereszappanok is, mint például a szeplők eltüntetésére ajánlott Steckenpferd-féle liliomtej szappan, vagy az Ibolya szappan. Ezeket a pipereszappanokat általában drogériákban vagy gyógyszertárakban lehetett megvásárolni.
A fogápolás fejlődésével számos innováció látott napvilágot, köztük a fogporok, fogpépek, fogszappanok és szájvizek. A 20. század elején a Dentol és a Kalodont márkák uralták a piacot, és ezeket a váci Ursziny Arnold gyógyszertár polcain lehetett fellelni. A '30-as években pedig az Odol is elnyerte a helyi közönség szívét, gyorsan népszerűvé válva a fogápolási termékek között.
A Schumacher drogériában nem csupán az Odol fogpor és szájvíz található meg, hanem a hajat ragyogóvá és selymessé varázsoló Pixavon sampon is kapható. Így a hajápolás élménye már nem csupán a fodrászatok területére korlátozódik, hanem mindenki számára elérhetővé válik.
A férfiak számára a tisztálkodás elengedhetetlen részét képezte a borotválkozás rituáléja. A borbélyműhelyek és a városi fürdők kínálatában egyaránt megtalálható volt ez a szolgáltatás, de a borbélyok gyakran házhoz is eljöttek, hogy a férfiak otthonában végezzék el ezt a feladatot. A rendszeres borotválkozás nem csupán a higiénia megőrzését szolgálta, hanem az úri megjelenés szerves részét is képezte, amely elengedhetetlen volt a társadalmi elvárásoknak való megfeleléshez.
