Valóban jelentős a nemek közötti bérkülönbség Magyarországon, ám a mögöttes okok nem feltétlenül azok, amiket a politikai elit sejt.

Gerzsenyi Gabriella egy fontos problémára irányította rá a figyelmet, azonban a statisztikai adatokat nem pontosan értelmezte. Az EU-s összehasonlításban megfigyelhető 18 százalékos bérkülönbség a magyar férfiak és nők között nem azt jelzi, hogy azonos munkakörben dolgozó férfiak jelentősen magasabb jövedelmet kapnak.

Gerzsenyi Gabriella, a Tisza Párt fővárosi és európai parlamenti képviselője október 27-én a hvg.hu által közzétett cikkre hivatkozva osztotta meg véleményét arról, hogy a férfiak és nők közötti bérkülönbség következtében az év hátralévő részében a nők gyakorlatilag "ingyen dolgoznak".

- írta Gerzsenyi, az Európai Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Szakbizottságának aktív tagja. A Facebookon közel 40 ezer követővel büszkélkedhet, és az általa közzétett bérszakadékról szóló posztja néhány nap alatt több mint ezer reakciót váltott ki.

A politikus által említett probléma valóban létező jelenség, és a statisztikák szerint Magyarországon a férfiak és nők közötti bérkülönbség körülbelül 18 százalékra tehető. Ez az arány az Európai Unión belül a negyedik legmagasabbnak számít.

A politikus egy hvg.hu cikkre hivatkozva hangsúlyozta, hogy Magyarországon még mindig jelentős távolságot kell áthidalnunk a férfiak és nők közötti egyenlő bérezés terén. Ez a megállapítás összhangban áll a legfrissebb statisztikákkal is: az Eurostat 2023-as adatai alapján az EU-ban a nők átlagosan 12 százalékkal kevesebb jövedelmet kapnak, míg Magyarországon ez a bérkülönbség már 17,8 százalékot tesz ki.

Mindössze három uniós tagállamban nagyobb az átlagos bérkülönbség, mint nálunk: Lettországban, Ausztriában és Csehországban.

Az Eurostat által alkalmazott módszertan alapján a kiigazítatlan bérkülönbséget meghatározó mutató a 10 főnél nagyobb létszámú vállalatok férfi alkalmazottainak átlagos bruttó órabérét viszonyítja a női munkavállalók béréhez. Ez a bérkülönbség tehát egy komplexebb fogalom, mint csupán az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve, hiszen szélesebb perspektívából vizsgálja a nemek közötti bérszakadékot.

A 18 százalékos magyar bérszakadék évente átlagosan 1,5 millió forintos kiesést jelent a nőknek. Idén október 27-re esett az egyenlő díjazás napja: az átlagos bérkülönbség miatt a nők ekkortól az év végéig szimbolikus értelemben "ingyen dolgoznak".

A hazai bérkülönbség 2019 óta 17-18 százalék körül mozog, 2014 és 2018 között viszont még alacsonyabb, 14-15 százalékos volt. 2019 óta a nemek közötti magyar bérszakadék jelentősen magasabb az uniós átlagnál.

A cikkben részletesen olvashatsz róla.

A bérszakadék kialakulásának pontos okait még mindig nem ismerjük teljes mélységében. Boza István, a HUN-REN KRTK Közgazdaságtudományi Intézet tudományos munkatársa korábban kifejtette a Lakmusznak, hogy Magyarországon a "ízlésalapú" diszkriminációnak, ami azt jelenti, hogy a munkáltató a női munkavállalók nemük miatt alacsonyabb bért kínál, nem játszik jelentős szerepet.

Szerinte az azonos pozícióban dolgozó, hasonló teljesítményt nyújtó munkavállalók között fellelhető bérkülönbségek esetében a megmagyarázható tényezők közé tartozik az anyák otthon töltött ideje, amely alatt elveszítik a munkatapasztalatukat, valamint a férfiak és nők közötti eltérések az alkudozási készségekben. Ennek következtében a megmagyarázhatatlan bérkülönbségek aránya elhanyagolható.

A statisztikák szerint Magyarországon is világosan megfigyelhető, hogy az alacsonyabb jövedelmű szektorokban a nők aránya jelentősen magasabb. Különösen az oktatás és az egészségügyi-szociális ágazatok emelkednek ki, ahol a nők létszáma körülbelül négyszerese a férfiakénak.

Ahogy korábbi cikkünkben is említettük, a nemek közötti bérszakadék mellett egy másik aggasztó jelenség, az üvegplafon is jelentős problémát jelent Magyarországon. A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének 2024-es jelentése alapján a legnagyobb tőzsdén jegyzett magyar cégek felügyelőbizottsági és igazgatósági tagjainak csupán 11 százaléka nő, ami az Európai Unió egyik legalacsonyabb arányának számít. Ez a helyzet rávilágít arra, hogy még mindig hosszú utat kell megtennünk a nemi egyenlőség eléréséhez a vezető pozíciókban.

A nemzetközi kontextusban a hosszú gyermekgondozási szabadság sajnos kedvezőtlen hatással van a magyar nők munkaerőpiaci helyzetére. Boza István közgazdász egy júliusi interjú során a Lakmusznak elmondta, hogy kutatásai alapján a munkába visszatérő anyák jövedelme 10-12 százalékkal alacsonyabb, mint azoké a hasonló korú nőké, akik nem váltak szülővé.