Tárik Meszár megjegyzi, hogy a szíriai felkelés résztvevői között komoly feszültségek bontakoznak ki, amelyek eddig sikeresen elkerülték a figyelmet. Azonban a jövőbeli események alakulása pedig kérdéses marad.
A migrációs helyzet jelenlegi állapota tele van kérdésekkel és bizonytalanságokkal. Jelenleg a belső migráció növekedése tűnik a legszembetűnőbb trendnek, amelyet a szír és kurd felkelők között zajló konfliktusok váltanak ki. Törökország, saját érdekei fényében, egy jól átgondolt nagystratégia mentén igyekszik cselekedni, ugyanakkor az izraeli szerepvállalás mértéke és hatása még mindig sokak számára ismeretlen. Tárik Meszár, a Mathias Corvinus Collegium Migrációkutató Intézetének vezető kutatója e témában osztotta meg gondolatait a hirado.hu-n.
Az Aszad-rendszer bukásának okait vizsgálva gyakran említést nyer Törökország aktív szerepe, ám Ankara konkrét beavatkozására nem áll rendelkezésre egyértelmű bizonyíték. Kivételt képez a kormányellenes csoportok közül a Szíriai Nemzeti Hadsereg, amely az első számú frakciónak számít – emelte ki Tárik Meszár, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Migrációkutató Intézetének vezető kutatója.
A kormányellenes erők koalíciójának belső struktúrájának megértéséhez érdemes alaposan szemügyre venni annak tagolódását. A szíriai eseményekkel foglalkozó hírekben különösen hangsúlyos szerepet játszik Haj'at Tahrír as-Shám (HTS), vagyis a Levantei Felszabadítási Mozgalom. Azonban a valós helyzet sokkal bonyolultabb, mint ahogyan azt sokan elképzelik; valójában egyfajta "piramisszerű" vagy "lándzsás" organizációs struktúrát kell vizualizálni, ahol a hatalmi viszonyok és a befolyás középpontja nem mindig egyértelmű.
Ezeknek a milíciáknak egy része török finanszírozásból működik, Tárik Meszár szerint ezektől az általuk fizetett milicistáktól értesülhettek a törökök a felkelők támadásáról. A szakértő ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a fenti hasonlat érvénye ellenére nem szabad szigorú hierarchiát feltételezni a felkelő alakulatok között, inkább érdekközösségről, semmint - fogalmazzunk így - esküközösségről beszélhetünk, a résztvevők között pedig súlyos ellentétek feszülnek, amelyeket az Aszad-rendszer megdöntéséig ugyan sikerülhetett háttérbe szorítani, de kétséges a folytatás. Ebből a szempontból kérdéses a napokban hivatalba lépett ideiglenes kormány sorsa is, amelynek élére Mohamed el-Basírt nevezték ki. Basír korábban a HTS és a kormányellenes erők által mindvégig ellenőrzésük alatt tartott idlibi kormányzóság területén vezette a szír nemzeti üdvkormányt 2017 és 2024 között miniszterelnökként.
Törökország szíriai tevékenysége mögött két kulcsfontosságú tényező áll:
Jelenleg Törökországban körülbelül 3,1 millió szíriai menekült él, akiknek ellátása jelentős terheket jelent a török kormány számára, és komoly feszültségeket gerjeszt a társadalomban. A török állam régóta törekszik arra, hogy ezeket az embereket visszatelepítse Szíriába. A szakértők szerint az Aszad-rezsim megbukása új lehetőségeket teremt a visszatérésre, ami Törökország számára kedvező fejlemény lehet. Az utóbbi időszakban már elkezdődött egyfajta visszatérési folyamat, ám Tárik Meszár figyelmeztet arra, hogy sok menekült aggódik a biztonsági helyzet miatt hazájukban, ami a visszatérési hullám lassulását okozhatja. A szakértő hangsúlyozza, hogy a helyzet könnyen megfordulhat, és a menekültek létszámának növekedése sem zárható ki. A geopolitikai események szorosan összefonódnak a migrációval, és a jövőbeli fejlemények is ezt a bonyolult összefüggést tükrözik.
Törökország tervezi, hogy visszaküldi az ország területén tartózkodó több mint 3 millió menekültet, miközben Németország és Ausztria a közelmúltban bejelentette, hogy felfüggeszti a szíriai menedékkérelmek elbírálását. Ez a döntés körülbelül 47 ezer embert érinthet Németországban, míg Ausztria kezdeményezheti a szíriai menekültek kitoloncolását is. Érdekes módon, a 2021-es kutatások alapján a Németországban élő szíriai menedékkérők kétharmada nem szándékozik elhagyni az országot. Tárik Meszár megjegyzi, hogy az európai államok most sürgősen akarnak lépéseket tenni, és a frissen érkezetteket mielőbb vissza kívánják küldeni Szíriába. Azonban ez a folyamat számos akadályba ütközhet, ahogyan azt az ENSZ is jelezte. A szír kormányellenes erők és a kurd felkelők közötti harcok miatt már most sokakat át kellett telepíteni az ország különböző részeire. Jelenleg a Szírián belüli migráció tűnik a legjelentősebb problémának, de a helyzet dinamikusan változhat a jövőben.
Törökország, Erdogan 2003-as hatalomra jutása óta, egy sajátos, kimondatlan neo-ottomanizmus irányvonalát követi a geopolitikai színtéren. Ez a megközelítés lényegében azt jelenti, hogy az ország igyekszik visszaállítani befolyását a volt Oszmán Birodalom területein, újraértelmezve történelmi szerepét és ambícióit a régióban.
Ennek megvalósítása jelenti egyúttal a török külpolitika érdek és értékalapú fókuszát, a neo-ottomanizmus jegyében támogatják a nemzetközileg elismert kormányzatot Nyugat-Líbiában az oroszok által támogatott Halifa Hatfár tábornok és a törvényhozás fegyveres erőivel szemben, vagy Azerbajdzsánt Örményországgal szemben. A török fejlesztésű Bayraktar drónok első jelentősebb "bemutatkozása" is 2020-as azeri-örmény háborúhoz köthető a Hegyi-Karabahnak nevezett térségben. Ez a stratégiai irányzat a magyarázat az Aszad-ellenes erők támogatására is, a birodalom egykor integráns részét képező, "Shámnak" nevezett térség ugyanis egyszerre jelenti a tágabb értelemben vett földközi tengeri partvidéket a Közel-Keleten (beleértve a mai Izrael palesztin területét), valamint a gyarmati időkben és az I. világháború végén meghúzott határok közé szorított Szíriát is.
Damaszkusz bukását követően és Aszad menekülésével párhuzamosan izraeli katonai akciók vettek kezdetét Szíria területén. Az izraeli légierő célzott légicsapásokat hajtott végre a megdöntött kormányzat korábbi fegyverraktárai ellen, miközben a szárazföldi csapatok átlépték az 1973-as jom kippuri háború végén kijelölt de facto határvonalakat, beleértve az Alfa és Bravo vonalakat is. Az IDF egyre mélyebbre hatolt Szíria belső területeibe. E bonyolult helyzet tükrében, különös figyelmet érdemel a török jelenlét és a zsidó beavatkozás, hiszen mindez újabb feszültségeket generálhat a két ország közötti korábbi konfliktusok fényében.
Tárik Meszár ugyan jogosnak tartja a felvetést, nem számít konfrontációra Izrael és Törökország között Szíria miatt. Komolyabb gondot jelenthet a kurd milíciákkal szemben kibontakozó összecsapás-sorozat, ezt jelezheti előre Manbidzs eleste is Aleppótól keletre, a várost a Szíriai Nemzeti Hadsereg szerezte meg. Ezek a folyamatok pedig máshol is éreztethetik hatásukat, például a korábban már említett migrációs válság kezelését illetően.
