Szilvay Gergely megjegyzése szerint Ferenc pápa XVI. Benedek temetésén kifejezte, hogy "na, ettől az embertől is megszabadultam".

(...) A Ferencről szóló kritikámmal kapcsolatos egyik legfőbb kifogás az volt, hogy "szomorú, hogy ilyen hangnemben jelenhet meg cikk". Az általam használt hangnem teljesen elfogadható volt, és nem fogom magam arra kényszeríteni, hogy az egyházi körökben népszerű olaszos, érzelgős diplomatanyelvet elsajátítsam. Nem használtam semmiféle durva vagy becsmérlő kifejezést. Tehát ismételten azt látom, hogy akik a hangzást bírálják, valójában a tartalommal nem értenek egyet, függetlenül attól, hogy milyen formában van az tálalva.

A cikkem egyik korai megjegyzését több kritikával illették, miszerint egy véletlenszerű baráti értesülésre támaszkodom, amikor arról írok, hogy Ferenc pápa Benedek XVI. temetésén azt mondta: "na, ettől az embertől is megszabadultam." Az értesülést közlő forrásom hozzátette, hogy Ferenc pápa ebben a pillanatban nem volt a legjobb formájában, de ez inkább magyarázkodásnak tűnik számomra. A lényeg kérdése az, hogy megengedhetők-e az ilyen típusú újságírói eszközök. Az efféle információk felhasználása a szakmában teljesen elfogadott gyakorlat. Bár nem ideális, ha nincs kézzelfogható forrás vagy dokumentum, a gyakorlatban ez mégis gyakran előfordul. Az újságíró egyik alapvető feladata, hogy tanúskodjon és beszámoljon az eseményekről. Ezt tette az ismerősöm is. Érdekes módon, ha valaki belemerül Caesareai Euszebiosz (a 3-4. században élt) Egyháztörténetébe – amely az első átfogó egyháztörténet –, láthatja, hogy a szerző sok más forrást és dokumentumot idéz, ugyanakkor saját tapasztalatait is megosztja, amelyekhez más bizonyítékunk nincs. Ráadásul elég negatív véleménnyel vagyok Ferencről ahhoz, hogy ne kelljen kitalálnom ilyen részleteket. A forrásom nevét viszont nem tudom nyilvánosságra hozni, még akkor sem, ha ez egyesek számára érvényesebbé tenné a történetet.

Nyilvánvaló, hogy az olvasók meglepődtek Ferenc viselkedésén, hiszen a nyilvánosság előtt mindig kedves és barátságos volt. De a háttérben már nem volt ennyire szívélyes: számos információ érkezett Rómából, amelyek szerint sokan nehezen viselik a stílusát – és nem a nézeteivel van a gond, hanem inkább a személyes megnyilvánulásaival. E tekintetben érdemes megemlíteni H. J. A. Sire történészt, aki a Máltai Lovagrend korábbi tagja, és Marcantonio Colonna álnéven írta meg A diktátor pápa című könyvét (The Dictator Pope: The Inside Story of the Francis Papacy, 2017). Persze, sokan elintézhetik ezt a művet hamis botránykönyvként, de a szerző egy elismert szakember, aki hosszú évek óta dolgozik a Máltai Lovagrend modern történetén – amely munkája már meg is jelent – és komoly tudományos háttérrel bír. Az incidens után természetesen kirúgták a rendből, de ettől függetlenül a szakmai elismerése megmaradt. A könyvéből világosan kiderül, milyen is volt Ferenc stílusa a háttérben. Bár minket, egyszerű híveket talán nem igazán foglalkoztat, hogy egy pápa hogyan viselkedik a színfalak mögött, fontos lenne, hogy a velünk való bánásmódja mindig kedves és befogadó maradjon.