Szentesi Zöldi László: Lucifer a végén mindig eltűnik - Mandiner A címben említett Lucifer metaforikusan utalhat arra a jelenségre, amikor a problémák és nehézségek, amelyekkel szembe kell néznünk, végső soron elillannak. A cikkben a szerző mélyreható el
Mókás látni, ahogy egyesek azt hiszik, hogy a tetteiknek nincsenek következményei.
Ahogy visszagondolok a történelem nagy gonosztevőire, hadvezéreire és hatalmaskodóira, szinte mindannyian nyomorúságos végzetre jutottak - éles ellentétben azzal, amit udvarhölgyeik és a világ elvárt tőlük, a ragyogó életrajzuk alapján. Nagy Sándor például a saját italozása áldozataként hunyt el, miután fiú szeretőjével, Héphaisztionnal együtt már korábban is súlyosan szenvedett az alkoholizmus következményeitől. Julius Caesart a legjobb barátai is átvágták, amikor jól irányzott tőrdöfésekkel segítették át a másvilágra. Római császárok egész sorát gyilkolták meg, szétzúzva őket, ahogyan később az angol és francia királyokat is kivégezték. Az orosz cárt, a családjával együtt, a bolsevikok lőtték le egy pincében, mint valami elfeledett céltábla. Napóleonnak az önkéntes száműzetés nyomorában kellett elhagynia az életet, míg Sztálin gutaütést kapott, és szégyenteljes állapotban találták meg a szobájában. Hitler a bunkerben, miután Eva Braunnal egybekelt, mindketten öngyilkosságot követtek el. Számtalan teljhatalmú vezető szenvedett csúfos véget, és ez a tény mit sem változtat azon, hogy előtte sokan rettegtek tőlük, vagy legalábbis csodálták erejüket és eltökéltségüket.
Hosszú ideig tanácstalanul álltam a kérdés előtt, miért győzhet néha a sötétség, és hogyan tudja a titkok mélyeibe befurakodni. Hiszen a világosság birodalmában csakis örömteli, tiszta és szabad fényben lehet élni. Egy szép napon azonban ráébredtem, hogy a fausti örökség – ez az "rosszra vágyik, de jót cselekszik" – amely Bulgakov számára oly jelentős volt, hogy A Mester és Margarita mottójának is választotta, valójában igazi útmutatást nyújt számunkra.
