Szele Tamás: Alaszkai találkozás, moszkvai összejövetel Ez a cím egy különleges kalandra utal, ahol a távoli Alaszkában és a pezsgő Moszkvában futnak össze a sorsok. Az ellentétes helyszínek varázsa és a találkozások izgalma egy egyedi élményt ígér. A tö

Tegnap az alaszkai hegyekben valami különös dolog történt, mintha a természet maga is egy új világra hozta volna az eseményeket. Horatius talán azt írná, hogy egeret szültek, de valójában nem egy egyszerű egér született, hanem egyfajta, rég elfeledett lehetőség, amely csak a múlt homályából bukkant elő. A Trump és Putyin közötti csúcstalálkozón a gyakorlatban nem született semmiféle kézzelfogható eredmény, mégis diplomáciai értelemben Putyin tűnt a nagy győztesnek. Talán ezért nem érdemesett túlzottan aggódnunk a Föld jövője miatt.

A megbeszélés, ahogy már említettem, nem hozott eredményt, vagyis nem született "megállapodás". Trump azt állítja, hogy lesz, de majd csak akkor, ha már mindenkivel beszélt, akiket gondosan kihagyott a tegnapi találkozóról. Ha ugyanis meghívná őket, talán valódi előrelépés születhetne, de ez egyiküknek sem állt érdekében. Kettejük interakciója inkább emlékeztetett egy klasszikus orosz romantikus regény filmes adaptációjára, amit egy tehetségtelen hollywoodi rendező valósított meg, és ripacs színészek játszanak benne. Nem érdemes a szervezés hiányosságait, a protokoll figyelmen kívül hagyását vagy a lerövidített programot feszegetni – ez a találkozó nem diplomáciai esemény volt, hanem inkább egy légyott. Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, mi is hangzott el valójában a zárt ajtók mögött a 3+3 formátumban folytatott tárgyalások során, de legalább a két elnök záróbeszéde elérhető, még ha Putyin hivatalos oldaláról is. A sajtótájékoztatón jelen lévő és akkreditált újságíróknak tilos volt kérdéseket feltenniük, így tényleg csak a beszédekből próbálhatunk valami értelmeset kiolvasni. Nézzük először, mit mondott Putyin (szokatlan módon ő kezdte, nem a házigazda Trump, ami talán jelentőséggel bír). Megjegyzéseimet az alábbiakban csillag alatt fűzöm hozzá, a bekezdések végén.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy kifejezzem tiszteletemet és üdvözletemet mindannyiuk előtt!

A megbeszéléseink során egy olyan támogató és tiszteletteljes környezet alakult ki, amely lehetővé tette, hogy alaposan átbeszéljük a fontos témákat, így rendkívül hasznos tapasztalatokat szereztünk.

Szeretném még egyszer megköszönni amerikai kollégám javaslatát, miszerint Alaszkában találkozzunk. Nagyon logikus, hogy itt tárgyalunk, mert országaink, bár egy óceán választja el őket egymástól, valójában közeli szomszédok. És amikor találkoztunk, amikor leszálltunk a repülőgépről, azt mondtam: "Jó napot, kedves szomszéd. Nagyon örülök, hogy jó egészségben és épségben látom". Szerintem ez nagyon jószomszédi módon, nagyon kedvesen hangzik. Minket csak a Bering-szoros választ el egymástól, és abban is csak két sziget fekszik*, az egyik amerikai, a másik orosz: mindössze négy kilométer van az orosz és az amerikai sziget között.

Valóban, a Kis-Diomede- és a Nagy-Diomede-sziget között fekszik a határvonal: az egyik orosz fennhatóság alatt áll, míg a másik az Egyesült Államok része. Ez a megosztottság nem új keletű, már évszázadok óta ismert.

Valóban szoros szomszédságban élünk, ami vitathatatlan. Fontos szempont, hogy Alaszkát Oroszországgal összeköti a Bering-szoros, így a két terület egymásra is hatással van. Ezen kívül az Egyesült Államok és Oroszország történetének számos jelentős eseménye kapcsolódik Alaszkához, amely gazdag kulturális örökséggel bír. Az Orosz-Amerika időszakának emlékei még ma is fellelhetők itt, hiszen ortodox templomok állnak a tájban, és a térképen több mint 700 orosz eredetű földrajzi név található, amelyek tanúskodnak a közös múltról.

Hát igen, mintha túlságosan is erőltetnénk ezt a jószomszédságot... Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a 2021-es karácsony estéjén a NATO-nak tett ultimátum egyik kulcsfontosságú követelése az volt, hogy hagyják el a NATO-erők az Oroszországi Föderációval határos összes országot, és még a fegyverzetüket is vigyék magukkal. Érdekes lenne ezt az elvet alkalmazni Alaszkára vagy akár az Egyesült Államokra is, de talán éppen a közös határ hangsúlyozása indokolja ezt a megközelítést.

A második világháború időszakában Alaszkában valósult meg a híres légihíd, amely a harci repülőgépek és egyéb hadfelszerelések Lend-Lease megállapodás keretében történő szállításának célját szolgálta. Ez a veszélyes és rendkívül nehéz útvonal hatalmas, jeges tájakon haladt keresztül, ahol a pilóták és a mérnökök a két ország együttműködésének szellemében minden lehetséges kockázatot vállaltak. Elkötelezettségük és bátorságuk révén hozzájárultak a közös győzelemhez, sőt, sokan életüket is adták ezért a nemes célért.

Nemrégiben meglátogattam az oroszországi Magadan városát, ahol a közös emlékmű áll az orosz és amerikai pilóták előtt. Az emlékműn mindkét ország zászlaja büszkén lobog. Tudom, hogy itt, alig néhány kilométerre, egy katonai temetőben található egy hasonló emlékhely, ahol a hősies küldetések során elesett szovjet pilóták nyugszanak. Különös hálával tartozunk az amerikai hatóságoknak és állampolgároknak, akik gondosan ápolják ezen hősök emlékét. Ez valóban egy tiszteletreméltó és nemes cselekedet.

Mindig a szívünkben fogjuk hordozni azokat a történelmi pillanatokat, amikor nemzetünk a harci szolidaritás és szövetség eszméjében együtt lépett fel közös ellenségeink ellen. Ezek a közös erőfeszítések mindig is a kölcsönös támogatás és segítségnyújtás szellemében zajlottak. Remélem, hogy ez az értékes örökség irányt mutat számunkra, amikor a legnagyobb kihívásokkal nézünk szembe. Hiszek abban, hogy ez a most kezdődő új fejezet lehetőséget ad arra, hogy egyenrangú, kölcsönösen előnyös kapcsolatokat alakítsunk ki.

Mint az közismert, több mint négy éve nem ültünk le orosz-amerikai csúcstalálkozóra. Ez valóban hosszú időszak. Az utóbbi hónapok rendkívül megpróbáltatóak voltak a két ország közötti kapcsolatok tekintetében, sőt, hogy finoman fogalmazzak, a viszonyok a hidegháború óta nem voltak ilyen mélyponton. Ez pedig senkinek sem kedvez, sem országaiknak, sem pedig a világ többi részének.

*Nahát, nem mondja... és miért is? Nem adott valaki Moszkvából véletlenül mindenféle ultimátumokat a Nyugatnak, a NATO-nak meg Washingtonnak?

Nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb helyre kellett hozni az állapotokat, a konfrontációról a párbeszédre kellett áttérni, és ebben a tekintetben a két államfő személyes találkozója valóban időszerű volt - természetesen komoly és aprólékos előkészítés feltételei mellett, és ez a munka általában véve elvégeztetett.

Trump elnökkel rendkívül szoros és közvetlen kapcsolatot építettünk ki. Számos őszinte telefonbeszélgetést folytattunk, amelyek során fontos témákat vitattunk meg. Witkoff úr, az Egyesült Államok elnökének különleges megbízottja, többször is ellátogatott Oroszországba, hogy erősítse a kapcsolatainkat. Tanácsadóink és külpolitikai szakértőink folyamatosan kapcsolatban álltak velük, hogy a legfrissebb információkat és stratégiákat megosszuk egymással.

Mint azt önök is jól tudják, az Ukrajna körüli helyzet vált az egyik központi kérdéssé.* Látjuk az amerikai kormányzat és személyesen Trump elnök azon törekvését, hogy segítsen az ukrán konfliktus megoldásában, azt a vágyát, hogy a konfliktus mélyére hatoljon, és megértse annak eredetét.

*Miután 2022. február 24-én az Oroszországi Föderáció teljes körű inváziót indított ellene, elképzelhető, hogy az ottani harcok nem gyakoroltak pozitív hatást az orosz-amerikai kapcsolatokra. Főleg, ha a NATO szempontjából tekintjük az eseményeket.

Többször hangsúlyoztam már, hogy az ukrajnai események Oroszország szempontjából alapvető veszélyeket jelentenek a nemzetbiztonságunkra nézve. Ráadásul, bármennyire is meglepő a jelenlegi helyzetben, mindig is testvérnépként tekintettünk az ukránokra. Közös gyökereink vannak, és ami most zajlik, az számunkra tragédiát és mély fájdalmat okoz. Éppen ezért hazánk valóban érdekeltté vált abban, hogy ennek a konfliktusnak mielőbb véget vessünk.

*Ismételten felbukkan a 2021-es ultimátum emléke - és ne is próbáljuk meg elrejteni a képmutatást, Putyin számára egyetlen dolog sem értékes a világban, csupán annyira sajnálja, hogy Kijev még mindig létezik, és hogy akadnak még életben lévő ukránok.*

Meggyőződésünk, hogy az ukrajnai helyzet tartós és fenntartható megoldásához elengedhetetlen a válság minden kiváltó okának átfogó kezelése. Mint már többször hangsúlyoztuk, figyelembe kell venni Oroszország jogos aggodalmait is, és törekednünk kell a méltányos biztonsági egyensúly helyreállítására Európában és világszerte.

*Azt, hogy mi az egyensúly, Moszkva mondja meg, ugye?

Osztom Trump elnök úr véleményét, aki ma hangsúlyozta, hogy Ukrajna biztonságának garantálása elengedhetetlen. Készen állunk arra, hogy aktívan részt vegyünk ebben a folyamatban. Bízom benne, hogy az elért konszenzus közelebb visz minket a kitűzött célhoz, és megnyitja a lehetőséget a béke megteremtésére Ukrajnában.

Nos, ha Ukrajna katonai megszállására gondol, akkor valóban intenzíven dolgoznak ezen a fronton, minden erejüket latba vetve. Sem pénzt, sem embereket nem kímélnek a céljaik eléréséért.

Reméljük, hogy Kijev és a többi európai főváros nyitott és együttműködő hozzáállással reagál majd erre, és nem állítanak elénk akadályokat. Fontos, hogy ne alkalmazzanak provokációkat vagy titkos intrikákat, amelyek veszélyeztethetik az eddig elért sikereinket.

*És vajon elvárható, hogy a nép, kedves elvtárs, még tapsot is adjon az orosz terjeszkedésnek? Talán még Kijevben, valamint más európai városokban is spontán ünnepségeket szervezzenek, örömtüzekkel és utcabálokkal kiegészítve?*

Egyébként az új amerikai kormányzat hivatalba lépésével kétoldalú kereskedelmi forgalmunk növekedni kezdett. Ez még mindig csak szimbolikus mértékű, de már plusz 20 százalék. Szerintem sok érdekes területen tudnánk együtt dolgozni.

Nyilvánvaló, hogy az orosz-amerikai üzleti és befektetési együttműködés hatalmas lehetőségeket rejt magában. Oroszország és az Egyesült Államok számos területen, mint például a kereskedelem, energiaellátás, digitális technológiák, csúcstechnológiai innovációk és űrkutatás, értékes tapasztalatokat és erőforrásokat oszthatnak meg egymással. Ez a partnerség nem csupán gazdasági előnyöket ígér, hanem a két nemzet közötti kapcsolatok elmélyítésére is lehetőséget teremt.

Az együttműködés az Északi-sarkvidéken és a régiók közötti kapcsolatok újraindítása, beleértve a Távol-Kelet és az amerikai nyugati part között, szintén fontos.

Általánosságban fontos és szükséges, hogy országaink új lapot nyissanak és visszatérjenek az együttműködéshez.*

A leglényegesebb talán mégiscsak a szankciók felszámolása lenne. Hiszen Putyin véleménye szerint ezek "nem hoznak eredményt".

Szimbolikus jelentőséggel bír, hogy nem messze az Oroszország és az Egyesült Államok határától, amelyet említettem, található az úgynevezett vasárnap-hétfő vonal. Itt szó szerint átléphetjük a tegnap határait, és beléphetünk a holnapba. Bízom benne, hogy a politikai színtéren is képesek leszünk ezt a lépést megtenni.

Ehhez nem szükséges hosszú utazásokat tenni, hiszen az egész világ minden éjfélkor elvégzi ezt a varázslatos átalakulást. Csak éppen a tegnapból a mába lép, nem pedig a holnap felé, mert minek is hagynánk ki egy értékes napot?

Szeretném kifejezni hálámat Trump úrnak a közös munkáért, amely során a beszélgetés hangulata barátságos és bizalommal teli volt. Fontos kiemelni, hogy mindkét fél elkötelezett volt a célok elérése iránt. Nyilvánvaló, hogy az amerikai elnöknek világos víziója van arról, mit szeretne megvalósítani, és valóban törődik hazája jólétével. Ugyanakkor tisztában van azzal is, hogy Oroszországnak saját nemzeti érdekei vannak, amelyeket figyelembe kell venni.

Valóban, ezek a "nemzeti érdekek" jelentik a legnagyobb gátat a béke megteremtésében – de ha imperialista érdekeként tekintünk rájuk, sokkal világosabbá válik a helyzet.

Úgy gondolom, hogy a mai megállapodások nem csupán az ukrán konfliktus rendezésének alapját képezik, hanem elősegítik az Oroszország és az Egyesült Államok közötti üzleti fókuszú, pragmatikus kapcsolatok újjáépítését is.

Zárásként szeretném megosztani egy emlékemet: 2022-ben, az előző kormányzati ciklus alatt, amikor az utolsó kapcsolatokat ápoltam amerikai kollégáimmal, igyekeztem meggyőzni őket arról, hogy el kell kerülniük olyan helyzetek kialakulását, amelyek súlyos következményekkel járhatnak, és kifejezetten hangsúlyoztam, hogy ez a lépés komoly hibát jelentene.

Putyin képes bármikor fenyegetéseket megfogalmazni, ha úgy dönt. És valóban döntött így.

Nemrég azt hallottuk Trump elnöktől, hogy "ha ő lett volna az elnök, nem lenne háború". Szerintem valóban ez történt volna. Ezt tanúsítom, mert általában véve Trump elnök úr és én nagyon jó, üzletszerű és bizalmi viszonyt alakítottunk ki. És minden okom megvan azt hinni, hogy ezen az úton haladva elérhetjük - minél hamarabb, annál jobb - az ukrajnai konfliktus végét.

Hatalmas köszönet, tisztelt elnök úr. Ez a beszéd igazán lenyűgöző és mélyen megérintő volt.

Örömmel osztom meg, hogy rendkívül sikeres találkozót tartottunk, ahol számos fontos kérdést jártunk körbe. Meggyőződésem, hogy ezek közül néhány igazán kiemelkedő jelentőséggel bírt.

Sajnos nem sikerült teljes körű megegyezésre jutnunk. Jelenleg nincs érvényes megállapodás. Fel fogom venni a kapcsolatot a NATO képviselőivel, telefonon keresem őket, és egyeztetek a szükséges vezetőkkel, mint például Zelenszkij elnökkel, hogy tájékoztassam őt a mai ülésezés kimeneteléről.

Mire volt jó ez a csúcstalálkozó? Régóta nem találkoztatok, vajon hiányzott a másik elbűvölő személyisége? Az a különleges pillantás, az a jellegzetes járás? Ha csak egy diszkrét légyottra került volna sor, akkor minek ez a hatalmas felhajtás? Vagy talán csak annyit sikerült megbeszélni, hogy nincsenek megbeszélni való ügyek, és senki sem hajlandó engedni a saját álláspontjából? Ezt az egészet telefonon is elintézhettétek volna.

Teljes mértékben osztom Marco Rubio külügyminiszter és Stephen Witkoff különmegbízott véleményét. Nagyra értékelem az általuk végzett munkát és támogatásukat; valóban kiemelkedő teljesítményt nyújtanak.

Az üzleti élet kiváló képviselői és mások is jelen vannak itt. Ha szeretnének velünk együttműködni, örömmel látjuk őket, alig várjuk, hogy együtt dolgozhassunk. Szeretnénk minél hamarabb véget vetni ennek a konfliktusnak.*

Felmerül a kérdés, hogy mennyire nyitottak az oroszokkal való együttműködésre.

Ma jelentős előrelépést értünk el. Kiváló kapcsolatot ápolok Putyin elnökkel. Vlagyimir Vlagyimiroviccsal számos nehéz, de eredményes megbeszélésen vettünk részt. Tudjuk, hogy az "orosz beavatkozás" az amerikai választásokba nem több, mint egy álhír... Ő ezt pontosan tudja, ismerve a karrierjét, és tisztában van azzal, hogy ez nem igaz: Megérti, hogy minden, ami Oroszországról elhangzott, csupán hazugság volt.

Ez a megjegyzés egyfajta szükségszerűség volt, hiszen egyrészt Trump számára lehetőséget teremtett arra, hogy a látszólagos semmit győzelemként tüntesse fel, másrészt pedig a média szerepét is továbbra is hangsúlyozza. Mint ahogy azt sokan mondják, a sajtó felelőssége minden eseményben megjelenik, sőt, akár a földrengések mögött is ott lehet a keze. Ha a sajtó nem létezne, a földmozgások is rejtve maradnának, és senki sem értesülne róluk. Ugyanez igaz az orosz beavatkozás ügyére is, amely szintén a háttérben zajlik, és a közvélemény számára alig észlelhető.

Természetesen örömmel fogok együtt dolgozni veletek! Szeretném gyorsan jelezni, hogy néhány telefonhívást fogok indítani, hogy tájékoztathassam az európai vezetőket a megbeszélések részleteiről.

Donald, már az első pillanatban is megbizonyosodtunk róla, hogy felesleges újra és újra mondogatni.

Különleges és tartalmas tárgyalásokat folytattunk. Az egyik leglényegesebb megállapítás talán az, hogy kedvező kilátásokkal rendelkezünk a békés megoldásra. Jelenleg még nem jutottunk el odáig, de szeretném kifejezni hálámat Putyin elnöknek és csapatának, akik, akik itt ülnek, mindent elkövettek ennek a célkitűzésnek az érdekében.

Ahogy észreveszem, a "minden" nem volt éppen bőséges.

Látjuk az arcukat az újságokban. Önök valójában szinte ugyanolyan híresek, mint a főnökük, különösen ez az úr itt (S. Lavrov).

Az évek során számos sikeres találkozót bonyolítottunk le. A mai eseményünk is igazolta ezt a trendet, hiszen eredményes beszélgetéseket folytattunk.

Hetente több ezer ember hal meg, és Putyin elnök úr ugyanúgy szeretné befejezni ezt a konfliktust, mint én. Köszönöm, elnök úr, nagyon rövidesen újra beszélünk. Remélem, nemsokára találkozunk.

D. Trump: Ez egy igencsak figyelemre méltó ajánlás. Lehet, hogy sokan el fognak ítélni a véleményemért, de úgy vélem, hogy ez teljes mértékben megvalósítható.

Hálás vagyok, elnök úr. Köszönöm szépen mindenkinek!

Vladimir Putyin: Hálásan köszönöm.

Összegezve: Trump most már akkor is el fog menni Moszkvába, ha ez lesz az Amerikai Egyesült Államok történelmének legnagyobb diplomáciai baklövése. Mármint a mostani csúcstalálkozó mellett, amelyen Trumpnak semmit sem sikerült elérnie, ellenben Putyint visszarakta a nemzetközi diplomácia színpadára, és az Oroszországi Föderációt sikerült a világ második legnagyobb hatalmának tekintenie (Peking felől erős hümmögés hallatszik).

A legújabb értesülések alapján Zelenszkij hétfőn látogat Washingtonba, ahol fontos tárgyalások várnak rá. Ezen a napon dőlhet el, milyen irányba kíván lépni Trump, és hol foglalja el a helyét a politikai porondon. Ha újra nekilát üvöltözni, az komoly problémákat jelez, de ha visszafogottabb marad, akkor talán kisebb feszültségekkel megúszhatjuk.

Mindenképpen különlegessé válik a következő randi Moszkvában! Remélem, hogy a Vörös téren találkoznak, ahol Vlagyimir száz gyönyörű vörös rózsával és édes bonbonokkal készül Donald fogadására. Ezt követően pedig egy romantikus sétát terveznek a Moszkva folyó partján, ahol a város fényei és a víz csillogása még varázslatosabbá teszi az estét.

Az egyezség megkötése továbbra is elérhetetlen cél marad. Valójában egyik fél sem érzi szükségét a kompromisszumnak: mindkettőjük számára kedvezőbb a feszültség és a tűz közötti kényelmes egyensúly fenntartása.

Ezek a területek a tomboló bromance oltárán járulékos veszteségnek minősülnek.