Persze! Íme egy egyedi megfogalmazás a témáról: "Száz perc, száz arc: egy különleges esemény minden résztvevőért | Demokrata" Remélem, tetszik! Ha más stílusra, vagy további változtatásokra van szükséged, csak jelezd!

A cikk e-mailben történő megosztásához kérjük, kattintson ide, vagy másolja ki és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/magyarorszag/szaz-perc-szaz-emberert-5-998278/

A Kodály Zoltán Művészeti Iskola díszterme ezúttal is zsúfolásig megtelt többnyire egyedülálló, idős, beteg emberrel, illetve azok képviselőivel, akik kerekesszékhez vagy ágyhoz vannak kötve. Sokan nem csupán a támogatásért jönnek el, de várták a Beregszászi Olgával való személyes találkozást is, aki dalaival ilyenkor felüdülést, bátorítást hoz ezeknek az embereknek a szívébe. Idén sajnos a művésznő nem tudott eljönni, viszont a jótékonysági est egyik fővédnöke, Schmitt Pálné Makray Katalin, illetve a gálaest társszervezője, Hampel Katalin divattervező, valamint Béres Klára, az akciót támogató Béres Alapítvány igazgatója jelenléte felejthetetlen élménnyel gazdagított mindenkit.

Az utóbbi évek során a közösségünket sújtó gazdasági válság, háborús feszültségek, elszegényedés és elvándorlás komoly kihívások elé állította. Szeretnénk köszönetet mondani az anyaország és a nemzeti kormány támogatásáért, amely segít megőrizni a szülőföldünket. Külön köszönet illeti mindazokat a magyarokat, akik együttérzésükkel próbálnak enyhíteni az itthon maradt, nehéz helyzetben lévő emberek sorsán – fogalmazott Babják Zoltán, Beregszász polgármestere.

A polgármester elismerő szavakkal méltatta a város díszpolgárának, a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetettjének, Beregszászi Olgának és barátainak ez irányú tevékenységét.

Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a mai eseményen részt vehetünk Schmitt Pál, egykori köztársasági elnök feleségével, a kétszeres olimpikon Makray Katalinnal, aki jelenlétével emelte az alkalom rangját. Külön öröm, hogy a Béres-cseppeket, melyek sokak egészségének megőrzését szolgálják, ezúttal maga az adományozó hozta el. Babják Zoltán kifejezte reményét is, hogy hamarosan Beregszászi Olga művésznő is megtisztel minket előadásával, mely felejthetetlen élményt ígér.

A támogatásra mindig is szükség volt, de a háborús időkben ez még inkább kiemelt fontosságúvá vált – osztotta meg gondolatait Bobály István, a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola igazgatója. Hozzátette, hogy külön köszönet illeti az iskola egykori tanítványát, Beregszászi Olgát, aki nemcsak emlékszik arra, honnan indult zenei pályafutása, hanem folyamatosan támogatja alma materét.

A vendégek Bendik Veronika, a polgármesteri hivatal végrehajtó bizottságának titkára segítségével átadták a pénzadományt tartalmazó borítékokat, illetve a Béres-cseppeket és melléjük a Magyar Demokrata legutóbbi számait a száz támogatottnak, illetve képviselőiknek. További anyagi támogatásban részesült az eseménynek otthont adó művészeti iskola, az öregek otthona, a beregszászi református és római katolikus egyházközség, a Linner Bertalan Beregszászi Járási Központi Kórház rehabilitációs osztálya és a pszichiátriai kórház.

Beregszászi Olga elkötelezettsége nem csupán a rászorulók támogatásában mutatkozik meg, hanem abban is, hogy a tehetséges fiatalok fejlődésére is nagy hangsúlyt fektet. Az idei évben húsz kiemelkedő tehetség részesült a borítékba zárt szeretetből, amelynek átadására a Kossuth Lajos Líceumban került sor. Az eseményt Zseltvay-Vezsdel Emese igazgató nyitotta meg, aki üdvözölte az illusztris vendégeket. Ezt követően Bárdos István méltatta a város szülöttének életútját, és távolról is kifejezte háláját a művésznőnek, amiért "felkarolja azokat a tehetséges gyerekeket, akikről úgy gondoljuk, hogy egy kis anyagi támogatás segíthet nekik a tanulmányi eredményeik javításában és művészi tehetségük kibontakoztatásában".

A támogatások átadását követően lehetőségünk nyílt arra, hogy beszélgessünk az ajándékokat hozó vendégekkel. Kíváncsiak voltunk, mi motiválta őket a kezdeményezéshez való csatlakozásra, hogyan járulnak hozzá a programhoz, és milyen élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodtak eddig.

Beregszászi Olga 25 évvel ezelőtt keresett meg egy különleges ötlettel: közösen szeretnénk megrendezni egy jótékonysági eseményt, amely a szülővárosának, Beregszásznak a rászorulóit segíti. Örömmel igent mondtam a felkérésre, és most már a 22. jótékonysági estünket szervezzük. Az esemény első felében neves művészek, zenészek és énekesek lépnek fel, míg a második részben a ruháimat modellek mutatják be. Ezeket a ruhákat többnyire közszereplők viselik, de profi manökenek is csatlakoznak hozzánk, akik szintén a gázsijukat ajánlják fel a jótékonysági célokra. Számomra lenyűgöző, hogy az elmúlt 22 év során egyetlen művész sem mondott nemet a felkérésünkre, mindenki szívesen részt vesz. A kihelyezett szeretetdobozokba is jelentős összegek gyűlnek, és az idei évben soha nem adtunk még át ennyi adományt, mint most. Hatalmas boldogság számomra, hogy itt lehetek, hiszen ez az első alkalom, hogy Beregszászba látogatok. A budapesti rendezvény után megemlítettem a polgármester úrnak, hogy már idős vagyok, és nem tervezem a további szervezést, de az itt szerzett élmények megerősítettek abban, hogy folytatnom kell ezt a nemes küldetést.

Mikor először került megrendezésre a 100 perc 100 emberért jótékonysági gála, sajnos távol voltam, de a másodikon már ott lehettem. Hampel Katalin gyönyörű tervezéseit mutattuk be, és ez számomra óriási megtiszteltetés volt. Azóta is büszkén hordom ezeket a ruhákat, ezzel is kifejezve, hová tartozom, és hogy mennyire fontos nekem ez az összetartozás. A jótékonysági gálaestek szervezését kiemelkedően fontos feladatnak tartom, hiszen lehetőségünk nyílik segíteni másokon. Amikor személyesen találkozom azokkal, akik nehéz körülmények között élnek, mindig összeszorul a szívem. Én is háborús gyerek vagyok, az ötvenes évek Budapestjén nőttem fel, és most, itt, a gálán úgy érzem, mintha a régi időket élném újra, amikor a nélkülözés mindennapos volt. De van okom a reményre: én is felnőttem, megöregedtem, és az életünk egyre jobb lett. Azt kívánom, hogy az itt élők is tapasztalják meg, mi az a minőségi élet, amikor nem csak a hiányosságokról beszélünk, hanem értékeljük mindazt, amink van. Fontos, hogy a szeretet uralja a kapcsolatainkat, ne a panasz és a sírás, mert ezek nem adnak erőt. Csak az öröm és a pozitív érzések táplálják a lelket. Ezt kívánom mindenkinek, aki itt él. Higgyék el a kárpátaljaiak, a beregszásziak, hogy minden egyes nap gondolunk rájuk, nem csupán a háború miatt, hanem mert fontosak nekünk. Az elmúlt 10-15 évben Magyarország bebizonyította minden határon túli magyarnak, hogy anyaországként mindig ott állunk mellettük, ahol csak tudunk. Sok budapesti kárpátaljai családdal és asszonnyal tartom a kapcsolatot, és látom, hogy sikeresen beilleszkedtek, dolgoznak, és megbecsülik őket. Mindeközben azonban reménykednek abban, hogy egy napon hazatérhetnek. De mindannyiunknak tennie kell érte, lehetőségeinkhez mérten.

Örömmel tölt el, hogy a program kezdetétől fogva részt vehetek annak élvonalában. A Béres cég számára a magyarság iránti elköteleződés nem csupán egy marketingfogás, hanem egy mélyen gyökerező érzés. Az apósom életútja és példája számunkra egyfajta inspiráció és erőforrás, amely arra ösztönöz minket, hogy folytassuk a munkáját. Számunkra természetes, hogy ha lehetőségünk van egy ilyen fontos ügy mellé állni, akkor ott a helyünk. Családom, vállalatom, és mondhatom, hogy az egész magyarság egyaránt elkötelezett a közös cél mellett, és elengedhetetlen, hogy együtt álljunk ki érte. Sokan élünk kis Magyarországon, de a nagy Magyarország számunkra otthont jelent, és az itt élőkkel való kapcsolatunk testvéries. Az utóbbi évek nehézségei lelkileg megterheltek minket, és fájdalmasan érint minket az itt élők sorsa. Nem biztos, hogy mi segítünk nekik, vagy ők nekünk, de az együttműködés kölcsönös. Nagy öröm számomra, hogy itt lehetek önökkel. Ez a közös élmény megerősít minket a mindennapi küzdelmeinkben, hiszen valami igazán fontosat tehetünk együtt. Ez nemcsak a mi lelkünket táplálja, hanem a magyarság számára is jelentőséggel bír.