A globális olajválság egyre inkább kézzelfoghatóvá válik, és ennek következményeként súlyos élelmiszerár-emelkedésre számíthatunk. Az Agro Napló szerint a helyzet komoly aggodalomra ad okot, mivel az olajárak emelkedése közvetlen hatással van a mezőgazdas
A pálmaolaj-termelés terén komoly kihívásokkal nézünk szembe: az ültetvények életkoruk miatt egyre csökkenő terméshozammal küzdenek, de a gazdák nem hajlandók újratelepíteni őket. Malajziában egy 85 éves farmer példája jól illusztrálja ezt a helyzetet: az idős pálmafái már nem hoznak számottevő termést, de nem cseréli le őket, mivel nem bírná elviselni azt a 3-5 éves jövedelemhiányt, ami az új fák beültetése során fellépne, amíg azok elérik a termőkorukat.
A pálmaolaj a globális növényi olajpiac domináló szereplője, hiszen a világ ellátásának több mint felét biztosítja, ráadásul a nyersolaj 85%-a Malajziából és Indonéziából származik. Azonban a hosszú évek növekvő termelése után a piac egy új korszak küszöbén áll: a két ország együttes exportja várhatóan jelentős lassulásnak indul. Ennek oka a stagnáló termelés és Indonézia azon törekvése, hogy a pálmaolajat egyre inkább a biodízel gyártásához fordítsa.
A Reuters elemzése alapján a két ország szállításai a globális piacokra akár 20%-kal is csökkenhetnek az elkövetkező öt év során. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a kistermelők ültetvényei valószínűleg rosszabb állapotban vannak, mint azt korábban feltételezték. E termelők a malajziai és indonéziai ültetvények 40%-át képviselik, így kulcsszerepet töltenek be az ellátási láncban.
Dorab Mistry, a Godrej International igazgatója és M.R. Chandran, a Malajziai Pálmaolaj Szövetség korábbi vezetője szerint a malajziai kistermelői ültetvények több mint felén a fák már jóval túl vannak a csúcstermelési időszakon. Ez az becslés jelentősen magasabb, mint a malajziai kormány adatai, amelyek szerint a kistermelői ültetvények 37%-a van túl a csúcshozamú fázison. A helyzetet tovább rontja, hogy Indonéziában a kormány 2016-os célkitűzéséből, miszerint 2025-ig 2,5 millió hektárt telepítenek újra, tavaly októberig ennek mindössze 10%-át sikerült teljesíteni. Ennek eredményeként mind a kistermelők, mind az ipari ültetvények olajpálmáinak több mint egyharmada elérte vagy túllépte a legproduktívabb éveit.
A legfrissebb előrejelzések alapján a két ország együttes exportmennyisége 2030-ra várhatóan körülbelül 37 millió tonnára csökken, ami 2024-hez viszonyítva körülbelül 20%-os csökkenést jelent.
Miközben a kínálat csökken, az iparági előrejelzések szerint a globális kereslet 2050-ig 50 millió tonnával fog növekedni, ami legalább évi 2%-os kínálatnövekedést igényelne. M. R. Chandran becslése szerint azonban a termelés csak évi 1,5%-kal növekszik az elöregedett fák és a lassú újratelepítési ütem miatt mindkét országban. A szűkülő pálmaolaj-kínálat már most is felfelé nyomja az alternatív olajok, köztük a szójabab-, repce- és napraforgóolaj árát. Tavaly a nyers pálmaolaj tonnánként 39 dolláros felárat ért el a szójaolajhoz képest, szemben a 2023-as 160 dolláros diszkonttal.
A Reuters által megkérdezett tizenegy malajziai kistermelő túlnyomó többsége tartózkodik az újratelepítéstől, hiszen az érett pálmafák jelentik számukra a legfontosabb bevételi forrást, különösen a jelenlegi, kétéves csúcsokat elérő árak mellett. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a földtulajdonosok zöme idősebb korosztályba tartozik, míg gyermekeik közül sokan elhagyták a vidéket, hogy városi életet kezdjenek. Miközben a malajziai kormány az újratelepítési költségek felét hajlandó átvállalni, sok kistermelő mégsem kíván hitelt felvenni a fennmaradó összeg fedezésére. Indonéziában tavaly jelentős mértékben, a kétszeresére emelték a kistermelők újratelepítési támogatását, de Gulat Manurung, az APKASINDO csoport elnöke szerint a gazdálkodók számára nehezen hozzáférhetők ezek a források a földtulajdonjogi kérdések és a bonyolult feltételek miatt.
