A rendeltetésszerűség fogalma arra utal, hogy egy tárgyat vagy rendszert az eredeti céljának megfelelően használjunk. Ez a koncepció különösen fontos a tervezés, a használat és a fenntarthatóság szempontjából. A rendeltetésszerű használat nem csupán a fun
Nagybátyáim mindig is előszeretettel használták az újságot rendeltetésszerűen: rendszeresen írtak bele. Főként a Hargita napilapban publikáltak, ahol kulturális, közéleti cikkek mellett sporttudósításokat is megosztottak. Az újság azóta is szerves része maradt a mindennapjainknak. Nem emlékszem olyan időszakra, amikor ne lett volna valamilyen újságelőfizetésünk – ez a szokás máig megmaradt. Újdonságként a reggeli Szabadság mellé az utóbbi években több online lapra is előfizettünk, ami új színt vitt az információszerzésbe. Ugyanakkor még mindig különleges élményt nyújt számomra a nyomtatott újság végiglapozása. A lapok között lapozva egy nap eseményeit mélyebben átélhetem, mintha csak a digitális változatokat böngészném. Sok olyan írásra is rábukkanok, amire online sosem keresnék rá, hiszen nem is tudnám, hogy létezik. Az újságolvasás számomra nem csupán információszerzés, hanem egyfajta rituálé – a megszokott lapozás és a váratlan felfedezések izgalmas keveréke.
A Szabadság napilappal való kapcsolatom 1994 környékén kezdődött, amikor Kolozsvárra költöztem. Eleinte a létezése számomra csupán egy természetes tény volt, fel sem merült bennem, hogy Kolozsváron esetleg hiányozhatna egy magyar nyelvű helyi lap. Az utóbbi évek eseményei és a megkérdőjelezhető alapigazságok világában azonban a Szabadság szerepe egyre inkább felértékelődött számomra. Rájöttem, hogy ez a napilap nem csupán létezik, hanem a fennmaradása és fejlődése érdekében folyamatos erőfeszítést igényel mindazoktól, akik számára fontos a létezése. A lap 1989-es alapításának története, amelyet Kántor Lajos, Tibori Szabó Zoltán és mások írásaiból ismertem meg, világossá tette számomra, hogy a magától értetődőség nem magától jön. 35 évvel ezelőtt valakiknek bátor döntéseket kellett hozniuk, kockázatokat kellett vállalniuk, és mindezt nem hirtelen felindulásból, hanem tudatosan, kitartó munkával és hosszú távú tervekkel kellett végrehajtaniuk. Irodalomtörténészként ezeket a gesztusokat és cselekedeteket most már egyre jelentősebbnek látom, hiszen ezek formálták a Szabadság történetét és a közösségünket.
A Szabadság legfontosabb erénye számomra az, hogy nem csupán a helyi hírközlés funkcióját látja el precízen és szakértelemmel, hanem valódi véleményformáló térként is működik, ahol a nézőpontok ütköztetése történik. Ez a jelenség, amely a modern sajtó átalakulásának fényében még inkább hangsúlyos, már korántsem magától értetődő. Ennek fenntartása érdekében aktívan tenni kell, és tudatos döntéseket kell hozni. Amikor visszagondolok, hogyan formálták az évek során a lapot olyan fontos értelmiségiek, mint például Dávid Gyula, Szilágyi Júlia, Kántor Lajos, Cs. Gyimesi Éva vagy Horváth Andor, akkor világossá válik, hogy a lap koncepciója éppen az ilyen magas szintű megszólalásokban rajzolódik ki. Szándékosan nem említem név szerint a lap belső munkatársait és újságíróit, akik mindannyian ugyanezen szellemben szövik a szavakat. A lap élő dinamizmusát végső soron az újságírók mindennapi jelenléte és a városi közösség aktív párbeszéde adja.
Lászlóffy Csaba „Tetőn” című kulturális rovatának emléke, a Campus diákmelléklet folyamatosan megújuló dinamizmusa, valamint a lap harmadik oldalán található véleménycikkek mind-mind hozzájárulnak ahhoz az élményhez, amely számomra a Szabadság esszenciáját jelenti. Különösen élvezem a hétvégi, elmélyültebb olvasmányokat, amelyek igazán megérintik a gondolataimat. Bízom benne, hogy sokáig élvezhetem még a lap által nyújtott tartalmakat, és remélem, hogy a fent említett párbeszédben is aktívan részt vehetek a jövőben.
