Oszter Sándor özvegye szívfájdalmát kifejezve tette közzé szomorú hírét: "Ez a veszteség hatalmas űrt hagyott bennem."

Oszter Sándor özvegye, Failoni Donatella nemrégiben súlyos balesetet szenvedett, azonban legújabb posztjában egy másik, figyelemre méltó témát is felvetett.

Oszter Sándor annak idején vett egy házat Balatonrendesen a feleségének, Failoni Donatellának. A most 78 éves zongoraművész azonban egy friss posztban elárulta, kénytelen volt eladni az ingatlant.

A Bors című lapban Oszter Sándor özvegye osztotta meg érzéseit a balatonrendesi ház jelentőségéről. Szavain keresztül világossá vált, mennyire különleges helyet foglalt el ez az otthon a szívében.

"Az én férjem [...] egyszer mondta nekem: na gyere velem, mutatok neked valamit. Megérkeztünk egy balatoni hegy lábához, ő felmutatott a tetején lévő épületre: "Az a fehér ház ott kedvesem, a tiéd!" Ilyen volt ő, igazi úriember, igazi gavallér. Tőle megkaptam azt, amire mindig vágytam! Azóta az a hely az igazi otthon számomra, márciustól októberig ott élek."

- Az özvegy többek között ezt mondta korábban a házzal kapcsolatban. Most azonban a Facebookon osztotta meg gondolatait egy posztban, amelyben a nemrégiben történt balesetre is utal.

Májusban egy súlyos baleset következett be, ami minden eddigi certelem alapjaiban ingatta meg az életemet. Azóta szerencsére sokkal jobban érzem magam. Igaz, hogy semmi sem lesz már olyan, mint régen. A lányom folyamatosan mellettem áll, és van egy kedves fiatalasszony, Kata, aki naponta háromszor látogat, és minden szükséges dologról gondoskodik – az ő kedvessége igazán megérdemli a Jó Isten áldását! Most már tudok járni, és örömmel készítem el a kávémat magamnak. Jelenleg Diósjenőn élek, de a Balatonhoz sajnos már nem tudok eljutni, és az eladás valódi szívfájdalmat okozott számomra. Mégis, az élet folytatódik, és igyekszem megtalálni a boldogságot az új körülmények között.

Októberben lesz négy éve, hogy Oszter Sándor elhunyt: éppen Balatonrendesen. Volt férjével, illetve az ő hiányával kapcsolatban Failoni Donatella korábban szintén a Borsnak a következőket mondta:

Azt szokták mondani, hogy az idő mindent helyrehoz, de ez a kijelentés nem állja meg a helyét. [...] Minden egyes nap, minden egyes pillanatban úgy érzem, mintha itt lenne velem. A hiánya sosem csökken, és bevallom, valójában nem is vágyom arra, hogy eltűnjön a fájdalom az elvesztése miatt.

Az özvegy ekkor megosztotta, hogy a reggelek számára a legnehezebb időszakok, amikor a hajnal fényei a legnagyobb ürességet hoznak el a szívébe.

Sándor hiánya reggelente a legintenzívebben tör rám, hiszen ezekben a hajnali órákban mindig hosszasan beszélgettünk a világ rejtelmeiről. A világnézetünk szinte egybevágott, mintha ikerlelkek lettünk volna, és valójában azok is vagyunk. Ő egy nehezen kezelhető figura volt, abban biztos vagyok. A barátaink gyakran megjegyezték, hogy a Jóisten jobbján biztosan bérelt helyem van a türelmemért, és ez igaz is. Most pedig hozzáfűzöm, hogy Sándor már ott ül, és előmelegíti nekem a helyet.