A nyomor és a halál, a sötétség és a döbbenet árnyékában teltek azok a napok, amikor 80 évvel ezelőtt a pesti gettó végre felszabadult. Ekkor kezdődött el egy új fejezet a történelemben, mely emlékeztet minket arra, hogy a remény mindig megtalálja az utat

Az áram, a fűtőanyag, az élelem és a víz szinte teljesen eltűnt, 41 embernek csupán egyetlen vécé jutott, a gyerekek tömegesen vesztették életüket, míg végül a szovjet csapatok megérkeztek. Veszprémy László Bernát történész szemszögéből próbáltuk megérteni ezt a felfoghatatlan időszakot.

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1945. január 17-18-án, a szovjet Vörös Hadsereg felszabadította a pesti gettót. A fővárosi magyar zsidóság tragikus sorsa és az ő szabadulásuk története kapcsán Veszprémy László Bernát történésszel, a téma elismert kutatójával folytattunk beszélgetést. Bernát, aki zsidó származású, az MCC Corvinák folyóiratának főszerkesztője, 2023-ban adta ki monográfiáját "Tanácstalanság" címmel, amely részben a nagygettó történetével foglalkozik.

*

Budapesten alakult meg az egyik legnagyobb gettó a második világháború alatt, azonban a nagy gettók közül ez zárta be kapuit a leghamarabb. De vajon mi áll ennek a hátterében?

Magyarországon élt 1944. március 19-ére, vagyis a német megszállás napjára a legnagyobb európai, többé-kevésbé érintetlenül hagyott zsidó közösség.

Hazánkban az 1941-es népszámlálás adatai alapján körülbelül 725 ezer izraelita vallású ember élt, ehhez csatlakoztak azok a keresztények is, akiket a harmadik zsidótörvény értelmében zsidónak tekintettek. Így a zsidók összlétszáma 785 555 főre emelkedett. A fővárosban a zsidó közösség lélekszáma körülbelül 200-220 ezer főt tett ki.

A kollaboráns és népirtó Sztójay-kormány alapvetően nem gettósításban gondolkodott a főváros esetében, ők deportálni akarták a budapesti zsidókat, ezt csak az akadályozta meg, hogy Horthy Miklós 1944. július 7-én leállította a deportálásokat, ez volt az elhíresült Koszorús-akció. Július 7. és az október 15-i nyilas puccs között többé-kevésbé békén hagyták a fővárosi zsidókat.

megindultak a gyalogmenetben való deportálások, a kivégzések a Duna partján és máshol is, és persze a gettósítás.

Hogyan alakult meg a nagygettó? Milyen üzeneteket hordoznak a számok?

A Szálasi-kormány 1944. november 18-án hivatalosan is bejelentette a zsidó tanács számára, hogy a főváros zsidó lakosságát gettósítani kívánja. Ez a folyamat azonban már néhány nappal korábban elindult, amikor rendőri kíséret mellett zsidó csoportokat költöztettek át. A megálmodott nagygettó területe a Károly körút, a Király utca, a Nagyatádi Szabó utca (ma Kertész utca) és a Dohány utca határain belül helyezkedett el. Ebbe a zónába összesen 288 épület és három telek tartozott, amelyek közül 243 épület volt alkalmas lakhatásra. Ezekben összesen 4593 lakás állt rendelkezésre, ami 7726 szobát jelentett. A gettó infrastruktúrája is jelentős volt: 1715 vécé és 1625 fürdőszoba szolgálta ki a lakosokat.

A gettóba folyamatosan érkeztek az újabb zsidó csoportok, ami drámai növekedést mutatott a lakosság számában. Egy január 2-i jelentés alapján 52,688 ember élt ott, köztük 5,730 gyermek. Mindössze hat nappal később, január 8-án, a kimutatás már 62,949 főt regisztrált, ami azt jelenti, hogy ebben az időszakban több mint tízezer új lakó érkezett. Az ostrom végére a helyzet annyira súlyossá vált, hogy átlagosan 14 ember osztozott egyetlen szobán.

A budapesti nagygettó hivatalosan 1944. november 29. és 1945. január 17. között létezett, ezáltal 49 napnyi, pontosan hét hétnyi szenvedést és megpróbáltatást jelentett a zsidó közösség számára. Ezen időszak alatt a Szent István park és a Pozsonyi út környékén található épületekben alakították ki az úgynevezett "nemzetközi gettót", amelynek házait "védett házaknak" nevezték. Ide költöztették be 1944 novemberétől azokat a zsidókat, akik semleges országok - mint Svédország, Svájc vagy a Vatikán - követségei által kibocsátott védlevelekkel vagy védőútlevelekkel rendelkeztek. Azonban a nyilasok gyakran figyelmen kívül hagyták ezeket a külföldi iratokat, és az atrocitások mindennapos jelenséggé váltak, súlyosan sújtva a már amúgy is elnyomott közösséget.