Trumpra nincs szükség a kapitulációhoz, de Ukrajna nem hajlandó megadni magát. (2025.02.28.)

Szlovákia és az ENSZ-határozat: Kormányváltás, irányváltás?

Szlovákia politikai helyzete az utóbbi hónapokban egyre összetettebbé vált, különösen az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos álláspontját illetően. Robert Fico kormánya, amely egyre inkább Moszkva-barát politikát folytat, támogatta az ENSZ legutóbbi határozatát, amely elítélte Oroszország agresszióját és Ukrajna szuverenitását. Sátor Balázs szerint "Szlovákia egyre inkább egy geopolitikai billegőként működik, és ha nem határozza meg egyértelműen álláspontját, az hosszú távon gyengítheti nemzetközi pozícióját."

Trump: A geopolitikai zűrzavar mestermestere

Donald Trump legutóbbi nyilatkozataiban diktátornak nevezte Volodimir Zelenszkijt és Ukrajnát agresszorként emlegette. Ezek a kijelentések hatalmas visszhangot keltettek a nemzetközi politikai színtéren, és Sátor Balázs szerint ez egy tudatos taktika része lehet: "Trump úgy beszél, ahogy az utolsó tárgyalópartnere. Egyik nap keményen elítéli Oroszországot, másnap már Európa gyengeségéről beszél, harmadnap pedig úgy tesz, mintha Ukrajna lenne a konfliktus fő okozója."

Ezek a kijelentések különösen aggasztóak, mivel Putyin számára kedvező narratívát formálnak. Az orosz propaganda eddig is folyamatosan próbálta Ukrajnát a háború okozójaként feltüntetni, de ha egy amerikai elnök is ezt az álláspontot képviseli, az a helyzetet egy teljesen új dimenzióba helyezi. "Ez nem csupán egy hagyományos politikai nyilatkozat, hanem egy amerikai külpolitikai irányvonal lehetséges előkészítése" - emelte ki Sátor.

Az amerikai-orosz háttéralkuk és Európa szerepe egy rendkívül összetett és fontos téma, amely a globális politikai tájképet alakítja. Az Egyesült Államok és Oroszország közötti viszony mindig is tele volt feszültségekkel és érdekütközésekkel, miközben Európa, mint közvetítő és befolyásoló tényező, kulcsszerepet játszik e folyamatokban. A háttéralkuk gyakran rejtett tárgyalások, titkos megállapodások formájában jelennek meg, amelyek célja, hogy enyhítsék a feszültségeket, vagy éppen ellenkezőleg, elősegítsék a stratégiai előnyök megszerzését. Európa, mint a két nagyhatalom szomszédja, nem csupán passzív megfigyelője ennek a dinamikának, hanem aktív résztvevője is. Az európai országok politikai és gazdasági érdekei gyakran ütköznek az amerikai és orosz törekvésekkel, ami bonyolult diplomáciai helyzeteket eredményez. Például, míg az Egyesült Államok igyekszik megőrizni a NATO egységét és elkötelezettségét Oroszországgal szemben, addig sok európai ország, különösen azok, amelyek közvetlenül érintettek a keleti szomszédságban, óvatosan mérlegelik a két nagyhatalom közötti viszonyt. Az energetikai függőség, a kereskedelmi kapcsolatok, valamint a biztonsági megfontolások mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Európa nehezen találja meg a helyes egyensúlyt a két fél között. A háttéralkuk tehát nem csupán a nagyhatalmak közötti játszmák részei, hanem olyan összetett diplomáciai folyamatok, amelyekben Európa aktív szereplővé válik. A jövőbeni fejlődés szempontjából kulcsfontosságú, hogy az európai országok hogyan tudják érvényesíteni érdekeiket a globális színtéren, miközben megpróbálnak fenntartani a stabilitást és a békét a térségben.

A diskurzus egyik központi eleme a háttérben zajló tárgyalások voltak az Egyesült Államok és Oroszország között, amelyeket az Európai Unió számos tagállama aggasztónak ítél meg. Az utóbbi hetekben felerősödtek azok az értesülések, miszerint Washington és Moszkva informális egyeztetéseket folytat egy lehetséges békemegállapodásról, mindezt Ukrajna érintése nélkül.

"Ha két nagyhatalom úgy dönt, hogy egy háborút lezár, és az érintett felet meg sem kérdezik, az nem nevezhető igazságos rendezésnek" - mondta Sátor, rávilágítva arra, hogy Ukrajnát lényegében a tárgyalóasztalnál hagyják ki saját sorsának alakításából.

Európa közben igyekszik megtalálni a saját geopolitikai pozícióját a globális színtéren. Emmanuel Macron francia elnök Párizsban egy olyan találkozót hívott össze, amelynek célja az volt, hogy az Európai Unió saját keretein belül kezdjen el gondolkodni Ukrajna hosszú távú támogatási lehetőségeiről. "A kulcskérdés az, hogy Európa végre képes lesz-e önálló geopolitikai szereplővé válni, vagy továbbra is az amerikai döntések árnyékában marad" - tette hozzá Sátor.

Orosz haderő előretörése és az ukrán védekezés harcának dinamikája

A harctéren továbbra is kemény küzdelem zajlik. Az orosz csapatok jelentős emberveszteségeket szenvednek, ugyanakkor továbbra is próbálnak előrenyomulni stratégiai szempontból fontos területeken. Az egyik ilyen kiemelt helyszín a Kurszki kiszögellés, ahol az ukrán erők folyamatosan védekeznek az orosz nyomás ellen.

A háború harmadik évfordulóján az orosz fegyveres erők eddigi legintenzívebb rakéta- és dróntámadásait indították, azonban az ukrán légvédelem folyamatosan erősödik, és egyre hatékonyabban képes megóvni az országot a támadásoktól. "Oroszország abban bízik, hogy Ukrajna végül feladja a küzdelmet, de a harctéri helyzet jelenleg éppen az ellenkezőjét igazolja" – mondta Sátor.

Az ukrajnai választási kampány izgalmas és dinamikus esemény, amely során Volodimir Zelenszkij, az ország elnöke, kiemelkedő figyelmet kap. Támogatottsága a politikai tájban végbemenő változások tükrében folyamatosan alakul, hiszen a választók elvárásai és a nemzetközi helyzet is jelentős hatással van rá. Zelenszkij eddigi teljesítménye és a háborús környezetben hozott döntései kulcsszerepet játszanak abban, hogy a választók hogyan ítélik meg őt. Az elnök népszerűségét a reformok, a gazdasági helyzet és a nemzeti egység melletti elkötelezettsége is formálja, miközben a kampány során a kihívásokkal és ellenfelekkel is szembe kell néznie. Az elkövetkező időszakban tehát nemcsak a politikai stratégiái, hanem a közvélemény alakulása is kulcsszerepet játszik majd a választások kimenetelében.

Ukrajna belpolitikai tája egyre feszültebbé válik, ahogy közeledik az elnökválasztás. Trump nyilatkozatai szerint Zelenszkij népszerűsége csupán 4%-ra rúg, ám a tényleges adatok azt jelzik, hogy ez a szám jóval magasabb. Sőt, az ukrán elnök támogatottsága az amerikai nyomás következtében jelentős mértékben növekedett.

"Az ukránok összezártak Trump kijelentései után, mert azt mondták: nehogy már egy amerikai politikus mondja meg, ki legyen az elnökük" - mondta Sátor. Az elkövetkező hónapokban várhatóan egyre erősebb kampánytémává válik az, hogy Ukrajna milyen geopolitikai stratégiát folytasson, és hogy az ország mennyire támaszkodhat a Nyugat további támogatására.

Merre folytassuk az utunkat?

A beszélgetés végén Sátor Balázs kiemelte, hogy Ukrajna jövője továbbra is kérdésekkel teli, ám az ország kitartása, az európai reakciók és az Egyesült Államok politikai tája jelentős változásokat generálhat. Az elkövetkező hónapokban különösen fontos lesz, hogy Európa milyen irányvonalat képvisel, és hogy Ukrajna miként tudja megteremteni a stabil politikai környezetet a háborús nehézségek közepette.

"Akármilyen irányba is terelődik a helyzet, Ukrajna eddig is megmutatta, hogy nem készül könnyen lemondani a függetlenségéről - még akkor is, ha a világ két legnagyobb hatalma éppen ennek az ellenkezőjét kívánja" - fogalmazott Sátor Balázs.