Az Ön választása: élvezze a frissítő italt, vagy merüljön el a zene világában - de vajon milyen mennyiségű whiskyvel tálalja a jeget?

Ezt a szöveget a feldolgozhatatlan tragédiák és a tönkrement karrierek óvatos, ugyanakkor hiteles bemutatásának szentelem. Célom, hogy a jövő generációi számára tanulságul szolgáljon, hogy ne ismételjék meg a múlt hibáit.

A zene és az alkohol már a történelem hajnalától fogva elválaszthatatlanul összekapcsolódik a szórakozás fogalmával. A görögök Dionüszosz-kultusza valójában egyfajta misztikus keretek között zajló, féktelen mulatozást jelentett, amelyet a rómaiak bacchanáliákká alakítottak. Ezek a rendezvények olyan mértékben eldurvultak, hogy Kr. e. 186-ban a hatóságoknak be kellett avatkozniuk, hogy megfékezzék a túlzó tivornyákat.

A középkori főurak szívesen élvezték az italt, miközben zeneszó hallatszott a levegőben. Gondoljunk csak a tizenkilencedik század végére és a huszadik század elejére, abban a féktelen dzsentri világban, ahol a pesti ifjak hajnalig táncoltak a cigányzenészek kíséretében. E mulatságok egyik fő sajátossága az volt, hogy a mulatozók szívesen ittak, míg a mulattatók, a zenészek, inkább tartózkodtak az alkoholtól. Az ókorban és a középkorban, ha egy udvari muzsikus túllépett a mértéken, könnyen a gladiátorok között találta magát, vagy a hóhér kezére került. A boldog békeidők Pestjén azonban már nem fenyegette pallosjog egyetlen főurat sem, de a cigány muzsikusoknak érdekük volt, hogy megőrizzék józanságukat. Hiszen az ő megélhetésük is attól függött, hogy míg a tivornyázó fiatalok szórták a pénzt, ők hajnalig bírják a muzsikálást.

A rockzene megérkezése egy új életérzést hozott magával, amely teljesen átalakította a fiatalok világát. A hippik kultúrájának szerves része volt a tudatmódosítás, ahol az alkohol csupán egy apró szeletet képviselt a széles spektrumon. A zenészek igazi ikonokká váltak, de éppúgy a közös gondolkodásból merítettek, mint a rajongóik. Egy különleges kötelék alakult ki közöttük, ahol a zene nem csupán szórakozás volt, hanem egyfajta közös élmény, amely összekötötte az embereket a szabad gondolkodás és az önkifejezés jegyében.

E cikkben a magyarországi esetekről szándékozom emlékezni, de nem hagyhatok ki pár, világszerte jól tudott példát. Talán a legismertebb, a nemrég elhunyt Ozzy Osbourne, akiről évekig az keringett, csoda, hogy egyáltalán él. Úgy éreztem, a halálával kicsit meghalt a rock and roll is. Vagy Elvis Presley, Jim Morrison, esetleg Bon Scott? Akiknél persze nem feltétlenül az alkohol volt a fő motívum, mert a drogok számtalan változatát is kipróbálták.

Nem lövök nagyon mellé, ha azt gondolom a legtöbbünknek elsőre a magyar Jimi Hendrix, a gitárkirály, Radics Béla neve ugrik be. Az ő tragédiája ékes példája annak a bűnös elhallgatásnak, kirekesztésnek, mely a korszak meghatározója volt. Az angyalföldi, földszinti szobakonyhából induló, és tulajdonképpen élete végéig ott maradó őstehetség nem tetszett a rendszernek. Túl sokat mondott, túl vehemens volt, túl sok ember ment utána. Ez a kettősség: a rajongók féktelen szeretete és a hatalom általi ignorálás nagy teher volt számára. Az alkoholba menekült, mely 36 évesen a halálához vezetett. Ami külön tragikus sorsában, hogy a legtöbb sikeréről csak szájhagyomány útján maradtak emlékek. Sajnos kevés kép- és hanganyag maradt ránk róla.

Béla egyik legfontosabb zenekara a Tűzkerék volt, melyet együtt alapított Som Lajossal. A Piramissal óriási sikereket elért basszusgitáros az a figura, akinek, szintén ismertek és általa is vállaltak az alkoholproblémái. Nála nehéz eldönteni az okot, erről sosem nyilatkozott. Valamelyest itt is a túlzott ismertség, a rock and roll életérzés állhat a háttérben. Mint ahogyan Jeszenszky Bélánál, vagyis Flipper Öcsinél, aki később, már bőven a rendszerváltás után ismerte el érintettségét. De mire felismerte, már késő volt. Ők hárman azok, akikről bizonyosan kijelenthetjük, hisz maguk is vállalták, tragédiájukat az alkoholizmusuk okozta.

Említhetem a szegedi Kristály zenekar bukását, mely szintén az italnak köszönhető. Dr. Molnár Gyula, a Molnár Dixieland Band alapító klarinétosa a hatvanas évek elején hozta létre a beatzenét játszó Kristály zenekart a barátaival. Szegeden és környékén sikereket értek el, közel voltak az országos hírnévhez, melyet tudásuk és professzionizmusuk alapján meg is érdemeltek volna. Azonban, amint ezt Molnár úr, egy hamarosan megjelenő életútinterjúban kifejti, 1969-re az együttesben annyira elhatalmasodott az italozás, hogy a minőségi zenélés rovására ment, így ő kiszállt. Akkor, amikor már egy komoly rádiófelvétel és lemezszerződés volt a láthatáron. A zenekarvezető, e történet lezárását azzal indokolta, hogy bár ő sem absztinens, de mindig is tudta, hol a határ, mert neki a zene szent.

Mi a helyzet a mítoszokkal és legendákkal? Hogyan formálják a kultúránkat és a gondolkodásunkat? A mesebeli történetek nem csupán szórakoztatnak, hanem mélyebb jelentéseket is hordoznak, amelyek generációkon átívelve hatnak ránk. Minden egyes legenda egy ablak a múltba, ahol a hősök, istenek és titokzatos lények életre kelnek, hogy tanulságokat közvetítsenek és értékeket közvetítsenek. De vajon mennyire maradnak relevánsak ezek a történetek a modern világban?

A mindennapokat mérgező elhallgatás kultúrája nemcsak az érintetteket, hanem barátaikat és családtagjaikat is arra késztette, hogy hallgassanak a függőségekkel kapcsolatos kérdésekről. Az emberek inkább a suttogó pletykákra és a félmondatokra hagyatkoztak, mint például a „látták egyszer jól berúgva” történetekre, amelyekből mesés legendák születtek. A mentális egészségről is tabu volt beszélni, és Szécsi Pál tragédiája tökéletes példa arra, hogyan alakulnak ki a mítoszok. Évtizedekkel később derült ki, hogy a művész súlyos depresszióval küzdött, és öngyilkossága is e betegség következménye volt. Mivel a sajtóban szinte semmilyen információ nem látott napvilágot ezzel kapcsolatban, pletykák indultak el, amelyek azt állították, hogy halála az alkohol miatt következett be, holott erre semmiféle bizonyíték nem állt rendelkezésre.

Sokan emlékezhetnek Cserháti Zsuzsa történetére, aki a hetvenes években elért kiemelkedő sikerei után hirtelen eltűnt a reflektorfényből. Erdős Péter felajánlotta neki a Neoton Famíliában való vokalistaként való közreműködést Csepregi Éva mellett, de Zsuzsa ezt az ajánlatot elutasította. Erdős ezt személyes sértésként élte meg, ami végül Zsuzsa mellőzéséhez vezetett a zenei életben. Bár a hirtelen visszahúzódásának okait sokan találgatták, nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy ez az alkoholhoz való fordulásával állt volna összefüggésben. 1989-ben egy közúti ellenőrzés során valóban történt egy incidens, amikor Zsuzsa majdnem elütött egy rendőrt, és a vizsgálat során alkoholt mutattak ki a szervezetében. Azonban ez a tény önmagában nem bizonyít semmit, főleg ha figyelembe vesszük, hogy Zsuzsa súlyproblémái mögött pajzsmirigy-betegség állt. Ez a sokszínű és bonyolult életút sok tanulsággal szolgál, és érdemes mélyebben is megvizsgálni a háttérben rejlő okokat.

Nem titok, hogy a beat- és rockzenészek általában élvezték a bulik világát, ahol a szórakozás néha határtalanra rúgott. A nagy örömök mellé gyakran társult az alkoholfogyasztás is, ami időnként túllépte az egészséges határokat. Így nem ritkán láthattuk őket részeg állapotban, ami hozzájárult az alkoholista zenész mítoszának kialakulásához. Azonban a tudatos karrierépítés szempontjából az alkohol nem igazán fér bele, hiszen a hosszú távú sikerhez tiszta elme és egészséges életmód szükséges.

Azt tapasztaljuk, hogy a viszonylag jól ismert eseteknél most nem merészkedtünk mélyebb vizekre, mivel a téma finom és odafigyelést igényel. A cikk végén Koncz Zsuzsa gondolatait ismerhetjük meg:

Nyitókép: Fortepan / Fortepan (A képen látható fotó csupán illusztrációként szolgál.)

Ez a blog az NKA Hangfoglaló Program kivételes támogatásának köszönhetően jött létre.