„Bécs – a kultúrák találkozási pontja: Terepszemle a multikulturális élmények világában” | ma7.sk Bécs városa nem csupán Ausztria fővárosa, hanem a különböző kultúrák gazdag mozaikja is. A város utcái a világ minden tájáról érkező emberek történeteit mes
Már régóta őrzöm az élményputtonyomban a mostani írás magvát. Az élet különös fintora, hogy egy jubileumi betűvetés keretein belül lehetőségem nyílt arra, hogy olyan témáról beszélgessünk, amely sokak számára tabut jelent. Vannak, akik mindent tudni vélik róla, míg mások, tapasztalat híján, szinte semmit. Most végre felfedhetjük ezeket a rejtett rétegeket.
A cím már önmagában sok mindent sejtet. Ezúttal azonban nem a bécsi polgári elegancia fog a középpontba kerülni, hanem a város másik, talán kevésbé ismert arca. A hajdani császári város szigorú mindennapjai most egy színesebb, izgalmasabb köntösben tűnnek fel. A multikulturális együttélés lehetőségei a harmónia jegyében vagy éppen ellenkezőleg: párhuzamos társadalmak feszültsége egy időzített bombán? Az írás elolvasása után mindenki saját véleményt alkothat arról, mi is zajlik valójában Bécs szívében.
Miután az Experience Balkan polgári társulás bemutatta Bécs Balkán néven futó kétnapos programját, azonnal éreztem, hogy az utazó csapatban a helyem. A célunk az volt, hogy felfedezzük a bécsi Vasúti Főpályaudvartól délre fekvő Favoriten városrészt, majd pedig a Schönbrunntól északra található Ottakringbe is bepillantsunk, és közben próbáljunk meg élve kikeveredni a város rejtett zugaiból.
Az adott területen az etnikai sokszínűség igazán figyelemre méltó. Az osztrák jellegzetességek szinte elvétve bukkannak fel, míg mini balkáni közösségek és közel-keleti bevándorlók színesítik a városrészek atmoszféráját. Ez a keveredés különleges kulturális gazdagságot teremt, ami a helyi életet igazán egyedivé varázsolja.
Tudjuk, az utazás páratlan eszköze a jellem fejlesztésének. Kiszakít saját kulturánkból, megmutatja, hogy a másik társadalom egészen más értékrend szerint élve is működik, minden önutálat nélkül. Adódik a kérdés: Vajon egy másik társadalom értékrendje összeegyeztethető a miénkkel? Főleg úgy, ha az a társadalmi összetétel nem másik kontinensen van, hanem mondjuk ő maga a szomszédunk. Bécs tele van olyan nációval, amelynek tagjai nem a közép-európai multiverzumban szocializálódott.
A Balkán szinte minden országából találhatóak itt közösségek, továbbá az iszlám arab és török kultúra is jelentős jelenléttel bír.
Csapatunk célja az volt, hogy az elkövetkező két nap során mélyebb betekintést nyerjünk ebbe a jelenségbe. Ezt követően mindenki saját véleménye szerint dönthet arról, hogy az ilyen típusú együttélés előnyöket kínál-e a jövőnk szempontjából, vagy sem.
A fő csapásirányként nappal a piacokat, kávézókat és kocsmákat, este pedig a bárokat lőttük be. Azért ezeket, mert az egyszerű nép fiai és lányai, a dolgozó tömeg ezeken a helyeken fordul meg a leggyakrabban. Időnkbe belefért jópár épített kulturális örökség meglátogatása is. Mindent belesűríteni két napba nem volt semmi teljesítmény, főleg nekem, aki másnap olyan macskajajjal került vissza a szállásra, mint akit fejen kólintottak volna.
Bécs varázslatos sokszínűsége a délszláv kultúra gazdag jelenlétében bontakozik ki. Az este során lehetőségünk adódott, hogy szerb és horvát barátainkkal találkozzunk, és közösen fedezzük fel a város bulinegyedét. Esténket egy hangulatos montenegrói bárban kezdtük, ahol a füstös levegő és a zene egyedi atmoszférát teremtett. Ahogy a hajnal közeledett, belevetettük magunkat az albán és bolgár diszkók forgatagába, ahol a ritmus és a tánc uralta a teret. Másnap a város kulturális kincseit fedeztük fel: egy lenyűgöző görög templom és egy impozáns orosz templom csodálatos építészete lenyűgözött minket. Az arab kávézókban eltöltött idő alatt ízletes kávékat kóstoltunk, miközben a szírek barátságos társaságában a piac forgatagát jártuk. E város népei és kultúrái szinte szimfóniát alkotnak, mindez egyetlen város határain belül. Van ebben a sokféleségben egy különleges szépség, ami Bécset igazán különlegessé teszi.
Hirtelen arra kapom a fejem, reggel fél nyolc, hívnak a többiek. Nem tudom mikor hagyták abba a szerbek a dáridót, de reggel ki-be jöttek még az emberek. Kellemes élmény volt ez számomra, csak az a fránya macskajaj ne lett volna.
Reggel sikerült visszatérnem, de jeleztem a többieknek, hogy kezdjék el a második napot nélkülem, mert szükségem volt egy-két órás pihenőre. Végül a takarítónéni ébresztett fel, hogy ideje indulni. Már nem emlékszem, hol találkoztam a többiekkel, de a fáradtságom ellenére sikerült gond nélkül eljutnom hozzájuk egy presszóba a tömegközlekedés segítségével. Miután jókat nevetve felidéztük az éjszaka eseményeit, bejártunk néhány templomot, és tiszteletünket tettük a Hundertwasser-stílusnak, végül pedig egy igazi szerb étteremben ültünk le, hogy elfogyasszuk a vacsoránkat.
A Demjén által megénekelt Szerelemvonat szövegében is fellelhető az a gondolat, hogy a vonat nem vár senkire. Az utolsó pillanatokban igazán összeszedtük magunkat, hogy elérjük a járatot. A nap végére pedig mindenki hazatérhetett, ahol a saját otthonának kényelmében pihenhetett.
Az elején így fogalmaztam: Multikulturális együttélés a harmónia ígéretében, vagy csupán párhuzamos társadalmak egy feszültséggel teli bomba peremén? Talán az írás idealista hangvétele túlságosan is optimista. Az előző kérdésre sajnos nem tudok határozott választ adni. Biztosan akad majd valaki, aki meg fogja fogalmazni a véleményét helyettem.
Hosszú távon az együttélés csak akkor valósulhat meg, ha mindenki felelősségteljesen gondoskodik a saját területéről, és tiszteletben tartja a másik magánszféráját.
Ez lehetne a kiindulópont. Milyen irányba fejlődik majd a történet? A végkimenetelt a történelem folyamataira bízzuk. Idővel mindenki megkapja a maga értékelését, és minden nemzet a saját osztályzatát fogja viselni.
