A csomagolóanyagok mindennapi használata során számos veszélyt rejthetnek magukban, amelyekre érdemes odafigyelni. Először is, sok csomagolási forma, különösen a műanyagok, nem biodegradábilisak, ami azt jelenti, hogy évtizedekig, sőt akár évszázadokig is

Az élelmiszerrel érintkező csomagolóanyagok szabályozása alapvető fontosságú az egészségünk megóvása érdekében. Érdemes alaposan megismernünk a lehetséges kockázatokat, valamint a különböző vizsgálati módszereket, amelyek segítenek biztosítani, hogy a csomagolás ne jelentsen veszélyt számunkra.

Műanyag, papír, fém, kerámia, üveg, fa, gumi - vagy akár ezek különféle kombinációi - mindennapjainkban gyakran találkoznak az ételeinkkel, hiszen a csomagolásuk során közvetlen kapcsolatba kerülnek velük. Ezek az anyagok nem csupán a bolt polcain lévő termékeknél jelentkeznek, hanem az élelmiszerlánc különböző szakaszaiban is, mint például a termesztésnél, ipari feldolgozásnál, és a konyhai előkészítés során. Az utóbbi időben egyre nagyobb figyelem irányul arra, hogy ezekből az anyagokból származó komponensek miként jutnak be az élelmiszerekbe, és ennek a hatásai milyen következményekkel járhatnak.

"A csomagolás az élelmiszer-biztonság fenntartásának egyik legfontosabb feltétele: amellett, hogy egyben tartja az élelmiszert, védi a környezet hatásaitól (és fordítva), eltarthatóvá teszi, minimalizálja a fertőzés és szennyeződés veszélyét, gátolja a termékben lévő mikroorganizmusok szaporodását is. Az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok minősége is változó" - mondta el Dr. Kovács Ágnes, az Eurofins Food and Feed Testing Budapest Kft. szakembere a XV. Hungalimentaria Konferencián és Kiállításon.

Ami egyértelmű: a csomagolás íze nem éppen ínycsiklandó.

Egy átlagember nyolcvanéves koráig élete során nagyjából 400 gramm a csomagolásból az élelmiszerbe oldódott anyagot is elfogyaszthat. Éppen ezért alapvető elvárás ezekkel az anyagokkal szemben, hogy a felhasználás során az összetevőik ne kerüljenek át az élelmiszerbe olyan mennyiségben, ami élelmiszerbiztonsági kockázatot jelenthet.

A csomagolóanyagok és csomagolószerek anyagai – mint például monomerek, oligomerek, stabilizátorok, antioxidánsok, lágyítók, habosító anyagok, nehézfémek, színezékek és gyártási segédanyagok – potenciálisan káros hatással lehetnek az emberi anyagcserére és a hormonháztartást szabályozó rendszerekre. Ezek az anyagok a környezetben jelenlévő szennyeződések révén bejuthatnak a szervezetünkbe, amely hosszú távon egészségügyi problémákhoz vezethet.

Egy átlagos ember életének nyolcvan éve alatt körülbelül 400 grammnyi anyag kerülhet a csomagolásból az élelmiszerekbe, amelyet végül elfogyaszt. - fotó: pexels.com

A szabályozás folyamata alapvetően a rend és struktúra megteremtésére irányul, legyen szó akár gazdasági, társadalmi vagy környezeti területekről. Célja, hogy biztosítsa a működés hatékonyságát és a biztonságot, miközben figyelembe veszi az érintett felek érdekeit. A megfelelő szabályozás révén elérhető, hogy a különböző rendszerek harmonikusan működjenek, minimalizálva a kockázatokat és maximalizálva a lehetőségeket. A szabályozás dinamikus jellegű, folyamatosan alkalmazkodik a változó körülményekhez és igényekhez, így mindig aktuális és releváns marad.

Az Európai Parlament és Tanács 1935/04/EK keretrendelete átfogó szabályozást biztosít az élelmiszerekkel érintkező anyagok gyártására és forgalmazására. Ez a jogi keret meghatározza a különböző anyagtípusokra vonatkozó biztonsági követelményeket, ezzel garantálva az élelmiszerbiztonságot és a fogyasztók védelmét.

Az előírásoknak való megfelelés igazolásához a legtöbb esetben laboratóriumivizsgálatokra van szükség, amelyeket szintén a vonatkozó rendeletek, szabványok előírásai szerint kell végrehajtani.

Milyen lehetőségeket kínál a laboratórium?

A laboratórium a jogszabályokban előírt határértékek ellenőrzésére különféle laboratóriumi technikákat és eszközöket alkalmaz. A vizsgálatok során a csomagolóanyagok felhasználását laboratóriumi környezetben modellezik, figyelembe véve az élelmiszerek típusát, a várható hőmérsékletet és az érintkezés időtartamát.

A mérések elvégzése elengedhetetlen ahhoz, hogy igazoljuk: az egységnyi felületről kioldódó nem illékony anyagok összes mennyisége nem lépi túl az előírt összkioldódási határértéket. Ezen kívül, a gyártás során felhasznált monomerek és egyéb kiindulási anyagok kioldódásának szintje sem haladhatja meg a megadott specifikus kioldódási határértékeket. Csak ezeknek a feltételeknek a teljesítése után engedélyezett a csomagolóanyag használata.

Az élelmiszerekkel érintkező anyagok nem csupán az ismert összetevőkből származó elemeket oldhatnak fel az ételekben, hanem olyan, nem szándékosan hozzáadott komponenseket is, amelyek a gyártási folyamat során keletkeznek. Ezek közé tartozhatnak az alapanyagok szennyezői, a gyártás során létrejövő oligomerek, valamint különféle bomlástermékek és reakciótermékek. A vizsgálat kiemelkedően fontos része e vegyületek azonosítása és alapos értékelése.

Ezeknek a paramétereknek a meghatározása különféle analitikai eljárásokkal valósul meg. A fémek analíziséhez jellemzően ICP (Induktívan Kapcsolt Plazma) technikát alkalmazunk, míg a szerves komponensek esetében fotometriás vagy leggyakrabban kromatográfiás módszereket veszünk igénybe. Mindez az Eurofins Food&Feed Testing Budapest csomagolóanyag-vizsgáló laboratóriumi részlegén zajlik.

A laboratorium.hu weboldal forrása szerint...

Indexkép: pixabay.com Fedezd fel a kreativitás határait a pixabay.com végtelen képgyűjteményével! Itt megtalálod a legszebb, jogdíjmentes képeket, amelyek tökéletesen kiegészítik projektjeidet vagy inspirációt adnak a következő művészi alkotásodhoz. Ne hagyd ki ezt a fantasztikus lehetőséget, hogy egyedi vizuális tartalmakkal gazdagítsd a munkádat!