Mi történik azokkal a több száz kisbabával, akiket a kórházban hagynak? Az elhagyott újszülöttek sorsa sok kérdést felvet, és minden eset különálló történetet rejt. A kórházakban dolgozó szakemberek igyekeznek a legjobb megoldásokat találni, hogy a csecse

Sok ember rendkívül nehéz döntéseket hoz, amikor a gyermekvállalás kérdése felmerül az életében. Vannak, akik gyermekre vágynak, mások viszont különböző okok miatt nem szeretnének szülővé válni. Előfordul, hogy valaki súlyos élethelyzetben úgy dönt, lemond gyermekéről - ez a döntés gyakran mély lelki sebeket hagy maga után, és sokan életük végéig nehezen dolgozzák fel. Mások megszülik a gyermeküket, majd nem tudják felnevelni őt, vagy a kórházban hagyják a csecsemőt.

A titkokkal teli világban, ahol a csecsemők életének első pillanatai is rejtélyekkel vannak tele, egy kisbaba érkezik a világra, anélkül, hogy hivatalosan is bejegyezték volna. Az anyja, aki a terhességét titokban tartotta, a múlt árnyékaival küzd, hiszen szifiliszes állapota súlyos következményekkel járhat. Ez a történet nem csupán a magzatvédelmi kérdésekről szól, hanem arról is, hogy milyen hatással van a társadalomra az, ha valaki a sötét titkokat hordozza magában, és milyen lehetőségek rejlenek a gyógyulásban és a megértésben.

Jelenleg több száz, csupán néhány hónapos csecsemő tartózkodik kórházi környezetben, mivel szüleik vagy nem tudják, vagy nem kívánják hazavinni őket. A jogszabályi változások következtében 2024 júliusától gyorsabb ütemet vett az olyan kisgyermekek örökbeadása, akiket már hat hete nem látogatott meg a családjuk.

A KSH legfrissebb adatai szerint tavaly a nyilvántartott örökbeadható gyerekek száma 2095 volt, közülük 1291-et adoptáltak. Minden negyedik gyerek egy éves kor alatti.

Az SOS Gyermekfalvak "Az első anyák napja" című kampánya egy érzelmekkel teli utazásra hív, amely az örökbefogadó anyák tapasztalatait meséli el. A kampány célja, hogy rávilágítson arra, mi történik azokkal a kisbabákkal, akiket kórházakban hagynak, és hogyan élik meg új szüleik az anyaság csodáját, amely hirtelen érkezik az életükbe. Az anyák, akik részt vettek a kampányban, megosztják történeteiket arról, hogyan vált valóra az álmuk, amikor az örökbeadási folyamat felgyorsulása után hamarosan a karjaikban tarthatták a vágyott gyermeküket. E mesék betekintést nyújtanak az anyaságra való felkészülés, a szeretet és az elfogadás mélységeibe.

"Két és fél hónapos volt a kisbaba, amikor először találkozhattunk vele a kórházban, de sajnos karácsony előttig nem vihettük haza, addigra már majdnem hét hónapos lett" - osztotta meg Réka a történetet. A család egy adminisztratív probléma miatt közel öt hónapot várt az első találkozás után: a kicsi ugyanis nem volt anyakönyvezve. Engedély hiányában hónapokig nem láthatták újra, be sem léphettek a kórház területére. (Ez önmagában is borzalmas érzés, hiszen az első találkozás során már elkezdődhetett volna az érzelmi kötődés kialakulása.)

Szilvia már a tizenötödik lombikkezelésén volt túl, amikor férjével úgy döntöttek, hogy az örökbefogadás felé fordulnak. Két év várakozás után hirtelen felgyorsultak az események. "Ez egy titkos örökbeadás volt, és csak annyit tudtunk, hogy ő a második baba, az édesanya szifiliszes, de a kisfiú egészséges" - mesélte Szilvia. A szülés után az édesanya azonnal elhagyta a kórházat, még csak meg sem szoptatta gyermekét. 2024-ben Magyarországon 42 szifiliszes kisbaba született, közülük kilencen sajnos életüket vesztették a fertőzés következtében. Máté, a kisfiuk, szerencsésnek mondható, hiszen nem kapta el a fertőzést szülőanyjától.

Elza egyik nap még a tengerpart aranyló homokján élvezte a nyarat, másnap viszont már anyukaként tapasztalta meg az élet új kihívásait. Kilenc hónap várakozás után, ami a csecsemők világában szinte villámgyorsnak számít, megérkezett a baba, akire annyira vágyott. A kórházban egy hétre a kisbaba mellé költözhetett, így testközelből élhette át, mi történik azokkal a gyerekekkel, akik magukra maradnak. A koraszülött osztályon kilenc újszülött feküdt, mindannyian szülő nélkül, és a kórházi személyzet számára ez már túlzottan megterhelő feladatnak bizonyult. "Gyorsan adták nekik a cumisüveget, hogy minél előbb végezzenek, miközben a babák alig tudtak lenyelni. Szinte fuldokoltak. Az én kisfiam is mohón evett, mint a többiek, az orrából folyt a tej. Az egyetlen jó dolog az volt, hogy legalább ettek" - mesélte Elza, aki titkos örökbefogadás keretében fogadta örökbe gyermekét. A baba kórházi karszalagján pedig ott volt az életet adó anya neve is - ez derült ki az SOS Gyermekfalvak kampányából.

A kórházi személyzet tisztába teszi, fürdeti és eteti a babákat, de érdemben nem tudnak annyit törődni velük, amennyit igényelnének. De ezt nem is lehet elvárni, hiszen sok gyerekről kell gondoskodniuk. Az is stresszes lehet, ha elindul egy kötődés, mert később el kell válniuk ezektől a piciktől.

A kórházban ragadt babák nagyjából 20 százaléka örökbeadható. A többi csecsemőről nem mondott le a család, de életkörülményeik miatt nem tudják hazavinni őket. Olykor látogatják a babákat, de ez nem pótolja az állandó jelenlétet, kötődést.

A SOS Gyermekfalvak jelenleg is várja azokat, akik nevelőszülőként segítenék a gyermekek életét Budapesten, Kecskeméten, Orosházán és a környező településeken, 60 kilométeres távolságon belül. Azonban nevelőszülőnek lenni nemcsak egy hivatás, hanem egy igazi elköteleződés is: a gyermek iránti szeretet mellett fontos, hogy gondoskodjunk róla, irányítsuk, és felkészítsük a mindennapi élet kihívásaira, majd végül elengedjük, amikor elérkezik az idő. Ez a munka nemcsak fizikai, hanem lelkileg is megterhelő, és bár jár érte anyagi juttatás, az sajnos nem elegendő ahhoz, hogy sokan vállalják. A tudat, hogy a gyermek csak ideiglenesen része az életünknek, különösen nehézzé teszi a feladatot.

A kórházban eltöltött idő addig tart, amíg a gyermeket el nem helyezik örökbefogadó szülőknél, nevelőszülőknél, vagy csecsemőotthonban. Egy egészséges gyermek számára nincs indokolt oka a kórházban való tartózkodásnak, és ennek jogi alapja sincs. Amennyiben nem merül fel egészségügyi probléma, a szülést követő néhány napon belül gondozási helyet kell találni a gyermek számára. Ha a biológiai család nem tudja, vagy nem kívánja ezt megoldani, akkor az állam felelős a gyermek ellátásáért – mondta Varró Gabriella, a segélyszervezet kommunikációs szakértője az Mfornak. Hozzátette, ha hat hét eltelik anélkül, hogy a hozzátartozók jelentkeznének a babáért, akkor már örökbe adhatóvá válik.

"2024-ben 2100 gyermek vált örökbeadhatóvá, ami 95-tel több, mint a megelőző évben. Jelenleg 1902 gyermek várakozik örökbefogadásra, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindegyikük számára könnyen található család. Az adatok szerint a gyerekek körülbelül negyede három év alatti, és megfigyelhető, hogy minél idősebb a gyermek, annál kevésbé keresik őket a családok" - számolt be tapasztalatairól Varró Gabriella lapunknak.

"A statisztikák szerint az örökbeadható gyermekek körülbelül negyedének valamilyen fogyatékossággal kell szembenéznie, ami sajnos az ő esélyeiket is jelentősen csökkenti. Az örökbefogadást fontolgató szülők gyakran további feltételeket állítanak fel, amelyek a gyermek származására, életkorára vagy egészségi állapotára vonatkoznak, például hogy milyen betegségekkel képesek együtt élni, és melyeket nem tudják tolerálni. Ezek a szigorú kritériumok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az örökbeadások lehetőségei még szűkebbé váljanak" - hangsúlyozta a szakember.

Léteznek olyan országok - például Svédország -, ahol alig akadnak örökbefogadható babák, mert kevesen mondanak le róluk, illetve, ha igen, azonnal családra találnak, olyan hosszú a várólista. Még azokat a kicsiket is gyorsan adoptálják, akik valamilyen genetikai rendellenességgel születtek. Sőt, Ázsiából, Afrikából, illetve - főleg régebben - Európa szegényebb országaiból fogadnak örökbe legálisan babákat, legyen akármilyen a nemzetiségük vagy bőrszínük. Mert ez is számít. A béranyaság más kategória, ez sokkal több pénzbe kerül, bár arra is módot ad, hogy egy meddő pár tudjon gyermeket nevelni, és itt nincsenek több hónapos várakozási-türelmi idők - mondta Varró Gabriella.