Fedezd fel, mi rejlik az AI fenyegetései mögött! Dr. Meskó Bertalan jövőkutató új könyvéből megtudhatod, mi az, ami valójában még az mesterséges intelligenciánál is komolyabb veszélyforrást jelenthet. Ne hagyd ki a Könyves magazin legfrissebb ajánlását!

Dr. Meskó Bertalan véleménye szerint a jövő megértésének képessége nem csupán a szakértők kiváltsága, és az AI előretörése nem a legfőbb fenyegetés, amellyel szembenézünk. Fedezd fel a "Térkép a jövőhöz - Jövőkutatás mindenkinek" című könyv izgalmas gondolatait!

Hogyan alakítják a fejlett technológiák az orvoslás és az egészségügy jövőjét? Hogyan készülhetünk fel a lehetséges forgatókönyvekre? Dr. Meskó Bertalan jövőkutató úgy véli, a jövő elemzése nemcsak szakértőknek való, hanem bárki számára elérhető, és különösen fontos a gyors technológiai változásokkal és temérdek információval teli világunkban. Ráadásul a szerző szerint nem csak a klímaváltozással vagy az AI térnyerésével kell foglalkozni: a legnagyobb veszély ugyanis szerinte az, ha elveszítjük a reményt a jövő iránt. Ha úgy hisszük, hogy a jövő rajtunk kívül történik, és sem befolyásolni, sem megérteni nem tudjuk, akkor lemondunk róla, még mielőtt elérne minket. Valójában többféle jövő létezik, a könyv pedig tudományos alapú, de gyakorlatias és könnyen alkalmazható eszközöket kínál arra, hogyan készülhetünk fel rájuk.

A mai nap meglepetésekkel teli és váratlan események sorozatát hozta magával.

Asimov pszichohistóriája egyfajta megnyugtató víziót kínál a jövő előrejelzésével, amely a bizonytalanságok feletti kontroll érzését kelti. Ezzel szemben a mai világunkban úgy tűnik, hogy éppen az ellenkező helyzettel nézünk szembe. A világunkra zúduló információk özöne inkább zavarosított, mintsem tisztánlátó képet nyújt, ami megnehezíti a fókuszálást, a tervezést, sőt, még a következő pillanat elképzelését is.

Miközben igyekszünk a képességeink, lehetőségeink és tudásunk legjavát nyújtva élni az életünket, egyre nehezebbé vált egyszerűen csak azt felfogni, hogy az adott napon mi mindennel kell foglalkoznunk.

A jelen annyira magával ragad minket, hogy sokszor észre sem vesszük, mennyire elhanyagoljuk a múlt tanulságait, és hogy esélyt sem adunk magunknak a tudatos felkészülésre a jövőre.

Az információk özönében még az is komoly feladatot jelent, hogy egy átlagos napot rendkívüli események nélkül éljünk meg.

Tekintsük át, milyen sokféle dologra kell ügyelnie egy hétköznapi embernek:

* a tévéműsorokban, a sajtóban és az online platformokon közzétett információkra;

* a közösségimédia-csatornákon felbukkanó fotókra, videókra, a barátok bejegyzéseire és a reklámokra;

* a munkahelyi beszámolókban és elvégzendő feladatokban érintett területekre;

* titkos információk és eszmecserék;

* meg kell terveznie, hogyan, mit és mikor egyen, és mikor szánjon időt a testmozgásra, illetve mikor törődhet saját magával, a családjával és a közösségével;

Aztán oda kell figyelnie a rendelkezésre álló technológiai eszközökre, mint például okostelefonok, tabletek, autók, monitorok, számítógépek és okosórák. Ráadásul napjainkban a mesterséges intelligencia (MI) által küldött folyamatos értesítések is megnehezítik a figyelem fenntartását. (Persze, ha nem egy távoli erdő mélyén él, ahol távol van a modern világ kényelmétől és a technológiai vívmányoktól...)

Amikor a problémát felvetettem Rebecca Costa amerikai szociobiológusnak és jövőkutatónak, a The Watchman's Rattle (Az őrszem riadója) című könyv szerzőjének, leszögezte, hogy evolúciós szempontból alkalmatlanok vagyunk arra, hogy szembenézzünk ennyi kihívással.

Evolúciós nézőpontból egyre inkább elérkezünk arra a pontra, amikor a racionális döntésekhez szükséges adat- és információmennyiség már túllépi az emberi agy jelenlegi fejlődési szintjét.

Egyszerűen fogalmazva, nem tudunk mindent tudni arról, ami az életünket befolyásolja. Kialakult egy új társadalmi réteg, amely a "szakértők" sokféleségéből áll. Ide tartoznak adószakértők, ügyvédek, orvosok, tudósok, kertészek, fogorvosok és táplálkozási tanácsadók. Ezen szakemberek mellett egyre inkább támaszkodunk azoknak az értelmezőkre is, akik az egyre bonyolultabb információs hegyek tetején állnak. Barátainkhoz, vezetőinkhez, médiaszereplőkhöz és influenszerekhez fordulunk, hogy megkönnyítsük a megértést és eligibilis tudást nyerjünk az életünket érintő kérdésekben.

Ráadásul a 21. században az életszínvonal sokkal magasabb, de a megteremtése is költségesebb, mint valaha. A gyerekek felnevelése jelentős anyagi teherré vált. Az Egyesült Államokban például egy gyermek felneveléséhez szükséges költségeket a születésétől 18 éves koráig ma már több mint 310 ezer dollárra becsülik (ami több mint 100 millió Ft), és ez 9 százalékkal több, mint néhány évvel ezelőtt. A felsőfokú tanulmányok tandíja még az inflációval kiigazítva is 169 százalékkal emelkedett 1980 óta.

A lakhatási költségek is az egekbe szöktek. Az Egyesült Államokban a 2020-as évekre a lakások átlagos ára 45 százalékkal nőtt az előző évtizedhez képest, miközben a bérek mindössze 14 százalékkal emelkedtek, így sokak számára egyre kevésbé elérhető az ingatlantulajdon.

A technológia és az életritmus gyorsulásával párhuzamosan szaporodnak a velünk szemben támasztott követelmények. 1950 és 2018 között az USA termelékenysége 300 százalékkal nőtt, ami azt jelzi, hogy a munkavállalók közel háromszor annyi terméket állítanak elő óránként, mint 1950-ben. A kutatások azt is kimutatták, hogy

Egy átlagos személy naponta körülbelül 63 értesítést kap az okostelefonján, ami folyamatos döntési fáradtságot eredményez. Az állandó információáradat miatt nehezebbé válik a figyelem fenntartása és a fontos döntések meghozatala.

Ezek a nyomást gyakorló folyamatok ugyanúgy működnek, mint egy összetett videójáték, amelyben minden új szinten nagyobb kihívásokkal néz szembe a játékos.

A gyereknevelés, a társadalmi életbe való aktív bekapcsolódás és a saját jó közérzetünk megteremtése mind-mind egy életen át tartó elkötelezettséget, rengeteg kitartó munkát és napi szintű döntéseket igényel. Olyan kihívásokkal teli folyamatok ezek, amelyek folyamatos figyelmet és energiát követelnek tőlünk, miközben igyekszünk megtalálni a harmóniát saját magunkkal és környezetünkkel.

Ha valaki viszonylag jól tudja irányítani az életét, az már önmagában is egy figyelemre méltó teljesítmény. Manapság az információs életciklusok, a politika bonyolult világának és az üzleti környezet finomságainak átlátása igazi kihívás. A mögöttes összefüggések, tartalmak és teendők egyre szövevényesebbé válnak, így nem csoda, hogy szakmai pályafutásunk elejétől fogva folyamatosan tanulásra és továbbképzésre szorulunk. A modern élet arra kényszerít minket, hogy újabb és újabb, speciális készségeket sajátítsunk el, hogy lépést tudjunk tartani a változó világgal.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatai szerint sok ország felemelte a tanköteles életkor határát, így a diákok több évet töltenek az iskolában és a felsőoktatásban, mint korábban. Az OECD-országokban az oktatás átlagos időtartama ma körülbelül 15 év, szemben a néhány évtizeddel ezelőtti 10-12 évvel.

A Világgazdasági Fórum legfrissebb jelentése alapján 2027-re a munkaerőpiacon dolgozó szakemberek közel 50%-ának át kell alakítania tudását, ha lépést kíván tartani a folyamatosan változó munkahelyi elvárásokkal. Ez a jelenség egy szélesebb körű trendet tükröz, amely arra ösztönzi a munkavállalókat, hogy rendszeresen részt vegyenek online tanfolyamokon vagy munkahelyi képzéseken. A fókusz leginkább a digitalizáció, az adattudomány és a mesterséges intelligencia területeire irányul, így a szakemberek naprakészen tudják tartani tudásukat a modern munka világában.

Ezek a trendek és kihívások arra ösztönöznek bennünket, hogy a jelen pillanatra összpontosítsunk, arra az életvitelre, amelyet még irányíthatónak érzünk. A múlt, bár jelentőségteljes, már-már elérhetetlen távolságban lebeg, míg a jövő sokszor nyomasztónak és kiszámíthatatlannak tűnik. A jövőbeli aggodalmainkat gyakran elodázzuk azzal a mondattal, hogy "lesz, ami lesz", így próbálva enyhíteni a feszültséget, amelyet az ismeretlen jövő okoz.

A technológiai változások gyors üteme, a gazdasági nyomás és a folyamatos önfejlesztés arra kényszerítenek minket, hogy szünet nélkül a jelennel foglalkozzunk, és megnehezítik, hogy képesek legyünk egyet hátra lépni, és ránézni az átfogó képre. Így pedig fennáll a veszély, hogy szem elől tévesztjük a nagyobb összefüggéseket, hogy nem mérjük fel a tetteink hosszú távú következményeit, és

Elveszítjük annak a lehetőségét, hogy saját jövőnket formáljuk, ha csupán passzívan várakozunk, helyette reagálva cselekednénk, amikor már készen áll.

Így alakultunk át azzá az emberi közösséggé, amely ma körülvesz minket. Őseink, akik a természet adományaiból éltek, gyűjtögettek és vadásztak, hogy biztosítsák a túlélésüket; az előttük álló generációk, akik a jólét, szabadság és a folyamatos fejlődés iránti vágyukkal formálták a világot; egészen napjaink embereiig, akiknek a feladata a folyamatosan bővülő információs áradat feldolgozása és megértése.

Az lenne az új életfeladatunk, hogy ne vesszünk el az információk tengerében, hanem értelmet és irányt találjunk benne.