Megszűnik az európai farkasok szigorú védelme.

2025. május 8-án jelentős változás következett be az Európai Unió farkasokkal kapcsolatos politikájában: az Európában élő farkasok védettségi státuszát szigorúan védettről védettre módosította az Európai Parlament. A szigorú védettség alatt álló állatfajok egyáltalán nem vadászhatóak, míg a védett státuszúak igen, olyan mértékig, amelyet az adott térség mezőgazdasági és vadászati szervei meghatároznak. A javaslatot 371 igen, 162 nem szavazattal fogadta el a testület. Mit jelent ez pontosan a farkasokra nézve, mik a döntés előzményei, és mi az összefüggése Dollyval, a von der Leyen család 30 éves pónijával?

Valamivel több mint három évtizede, 1993-ban, az Európai Unió létrejöttekor az abban részt vevő országok egy olyan direktívát fogadtak el, amely szigorúan védetté nyilvánította az alapító országok területén élő farkasokat. Mindez akkoriban nem volt egy túlságosan nehezen tartható vállalás, hiszen az akkori becslések szerint a farkas gyakorlatilag kihalt állatnak volt tekinthető ezeken a területeken. A korlátozás következtében megindult a farkaspopuláció természetes vándorlása keletről nyugatra, és a farkasfalkák létszámának növekedése Európa szinte minden országában.

A farkasok populációja 2012-re 12 ezerre nőtt, és 2024-re már a 20 000-es határt is átlépte az Európai Unió területén. Ezt a növekedést nem mindenki nézi jó szemmel: az EU mezőgazdasági lobbi képviselői szerint tavaly körülbelül 65 000 haszonállat, köztük a legnagyobb arányban kecskék és juhok, vált a farkasok prédájává. Ha figyelembe vesszük, hogy az EU birkakészlete körülbelül 60 millióra tehető, ez azt jelenti, hogy a birkák mindössze 0,065%-a esett áldozatul. A farkasok védelmét érintő változások irányába mutató lobbizás első fontos eseményének sokan egy 2022 szeptemberi incidenst tartanak.

2022 szeptemberében Alsó-Szászország erdős vidékein, Beinhorn közelében egy megdöbbentő esemény zajlott le. Egy hatalmas, szürke farkas támadta meg a farmon álldogáló Dollyt, a 30 éves pónit, aki éppen egy istálló mellett várakozott. A tragédia még inkább súlyosbította a helyzetet, mivel Dolly nem csupán egy egyszerű jószág volt: ő Ursula von der Leyen, az Európai Unió vezető asszonyának kedvence. A hír gyorsan terjedt, és az eset nagy felháborodást keltett Nyugat-Európában. A hatóságok azonnal megkezdték a nyomozást a "gyilkos" farkas után, és a DNS-elemzések révén hamarosan fény derült a tettes kilétére: a GW950m számon nyilvántartott állat volt a bűnös. A helyi hatóságok, az esemény súlyosságától vezérelve, gyorsan kiadták a kilövési engedélyt, hogy megakadályozzák a hasonló eseteket a jövőben. Az ügy azonban nem csupán a vadászat körüli vitákat robbantotta ki, hanem komoly etikai és jogi kérdéseket is felvetett a természetvédelem és az emberi jogok határvonalán.

Alig egy évvel Dolly halála után von der Leyen jelentős lobbizásba kezdett a farkasok ellen, és bejelentette, hogy az EU tervei között szerepel a farkaspopuláció legális védettségi szintjének csökkentését. E bejelentést több, a farkasok mellett lobbizó szervezet bosszúállásnak nevezte. Érveik szerint az elmúlt 23 évben, amióta a farkasok újra megjelentek és elszaporodtak az EU területén, egyetlen olyan esetet sem regisztráltak, amikor bármilyen direkt konfliktusba kerültek volna emberekkel, illetve emberek elleni támadásra sem került sor semmilyen formában.

Az új kezdeményezés hatalmas felháborodást váltott ki Németországban.

Az alsó-szászországi vadászszövetség és más érintett csoportok úgy vélik, hogy a jelenlegi helyzet, amelyben a német területeken 180 farkasfalka él, példátlan az európai történelemben. Azt állítják, hogy ilyen mértékű „túlszaporodásra” eddig nem volt példa. A svéd és finn példák alapján javasolják, hogy Németország és más uniós országok is hasonló intézkedéseket vezessenek be. Svédország, amely nem éppen híres a vadon élő állatok védelmére irányuló toleranciájáról, már eddig is figyelmen kívül hagyta az EU farkasvédelmi irányelveit. Az ottani hatóságok 300 példányban maximalizálták a farkasok létszámát, és ha ez a szám túllépte a megengedett határt, a felesleget kilőtték. Finnország pedig „farkasmentes övezeteket” hozott létre a legjobb legelőterületek körül, ahol az esetlegesen odatévedő farkasokat azonnal eltávolítják.

A májusi szavazás óta Európa-szerte újra felerősödött a diskurzus a farkasok hasznosságáról és jövőbeli szerepükről. A farkasok védelme mellett érvelők hangsúlyozzák, hogy ezek a nagyszerű ragadozók kulcsszerepet játszanak a vadállomány egészségének fenntartásában, mivel gyakran a legyengült és beteg egyedekre vadásznak. Ahol farkasok élnek, ott jóval kevesebb problémát okoz az aranysakálok, mint invazív ragadozó faj, robbanásszerű szaporodása, akik például Magyarországon sokkal nagyobb kárt okoznak, mint a farkasfalkák. Így a farkasok kedvező hatása a vadgazdálkodásra sokszor ellensúlyozza az állattartók esetleges veszteségeit, amelyeket sok esetben az államok is kárpótolnak a gazdák számára – érvelnek a farkasok hívei.

Az ellenzők nézetei szerint a farkasok kipusztítása, amely a 19. század végére nyúlik vissza, mára problémák sorozatához és jelentős károkhoz vezetett Európa számos területén. Szerintük a passzív hozzáállás az újratelepülésükkel kapcsolatban csak súlyosbítja a helyzetet. A kisgazdálkodók, akiknek lobbiszervezetei talán Németországban a legaktívabbak a farkasok ügyében, úgy vélik, hogy évszázadokig remekül megéltek a farkasok hiányában, és a jövőben sincs szükségük e ragadozók jelenlétére.