Elképesztő és megható igaz történet: a hazátlan űrhajós, aki a végtelen világűrben ragadt.
Képzeld el, hogy egy izgalmas űrutazásra indulsz, hazád színeivel a szívedben, majd amikor visszatérsz, az országod már nem létezik. Ez nem csupán egy sci-fi film cselekménye, hanem a valóság egy megdöbbentő darabja: ezt tapasztalta meg Szergej Krikaljov, a szovjet űrhajós, aki szinte egy évet töltött a világűr mélyén. A küldetése jóval hosszabbra nyúlt, mint bárki is gondolta volna, mindez pedig a történelem egyik legnagyobb politikai átalakulásának következményeként történt.
Krikaljov 1991 májusában indult el a Mir űrállomásra, akkor még a Szovjetunió színeiben. Eredetileg rutinfeladatnak szánták küldetését, de miközben a Földön a Szovjetunió felbomlásának jelei egyre nyilvánvalóbbá váltak, Krikaljov hazatérése egyre inkább kérdésessé vált.
Két hónappal a felszállását követően úgy döntött, hogy még egy turnusra marad, mint fedélzeti mérnök. Azonban a dolgok nem úgy zajlottak, ahogy azt eltervezte. Decemberre még mindig a fedélzeten tartózkodott, miközben a körülötte lévő világ drámaian átalakult.
A helyzet pikantériája, hogy a visszatérése logisztikai akadályba is ütközött: a kilövési bázis és a kijelölt leszállóterület hirtelen egy másik, frissen függetlenedett ország - Kazahsztán - területére került. A politikai zűrzavar miatt Krikaljov még hónapokig az űrben maradt, míg végül 1992. március 25-én landolt újra a Földön - immár nem szovjet, hanem orosz állampolgárként.
Nem véletlen, hogy őt "az utolsó szovjet emberként" emlegetik – ő volt az utolsó, aki a Szovjetunió zászlaja alatt utazott a világűr mélységeibe, és csak a birodalom bukása után lépett vissza a földi valóságba.
Meglepetésre a hosszú űrbeli kényszerpihenő nem csökkentette az ő kedvét: 1994-ben ismét az űrbe emelték, most már amerikai partnerekkel együtt. Részt vett az első közös amerikai-orosz űrmisszióban, és az egyik első ember volt, aki belépett a Nemzetközi Űrállomásra. Ráadásul ő és NASA-s kollégája, Robert Cabana kapcsolták fel az első világítást a Unity modulban.
Krikaljov hosszú űrbéli tartózkodása miatt szinte játszadozott az idővel - nem is szó szerint. Az Einstein-féle relativitáselmélet értelmében a gyors mozgásban lévő testek, mint amilyen egy űrállomás is, másként érzékelik az időt: számukra az lassabban telik. E jelenséget idődilatációnak hívják, és ennek következtében Krikaljov most körülbelül 0,02 másodperccel fiatalabb, mint azok, akik ugyanabban az időszakban születtek - azonban ők nem tapasztalták meg azokat a fénysebességhez közeli utazásokat a világűrben.
Egy 2015-ös interjúban a brit The Guardian-nek mesélt az élményeiről:
