Már az első turnéjuk során a Beatles elbűvölte Amerikát, és maradandó nyomot hagyott a zene történetében.

Nem akartak bevándorlási engedélyt adni az amerikai hatóságok John Lennonnak

Nagy-Britanniában már több mint egy éve hódított a Beatlemánia, amikor a legendás együttes zenéje végre eljutott az amerikai közönség füléhez, és ezzel új dimenziókat nyitott meg a zenei világban.

A hatvanas évek elején az amerikai rock and roll zenei világa kezdett megkopni: Buddy Holly tragikus halála után, Little Richard a prédikátori pályát választotta, míg Jerry Lee Lewis és Chuck Berry magánéleti botrányaik következtében a feketelistára kerültek. Közben Elvis Presley Hollywood csillogásában találta magát, filmek forgatásával foglalkozva.

A Beatles amerikai debütálása igazi mérföldkő volt a zenei történelemben. 1964 februárjában, amikor a legendás együttes megérkezett az Egyesült Államokba, a zenei táj radikálisan megváltozott. A fiatalok körében hatalmas láz indult el, a "Beatlemania" jelensége pedig szinte azonnal elérte a csúcsot. A csoport első nagy fellépése a "The Ed Sullivan Show"-ban történt, ahol több mint 73 millió néző követte figyelemmel a produkciót. Az Egyesült Államokban való megjelenésük nemcsak a zenei stílust formálta át, hanem egy egész generáció gondolkodásmódját is. A Beatles zenéje, amely ötvözte a rock, a pop és a folk elemeit, új utakat nyitott a művészi kifejezés számára, és a fiatalok identitásának fontos részévé vált. A zenekar nemcsak sikereivel, hanem kulturális hatásával is maradandót alkotott, amely még évtizedekkel később is érezhető.

Az űrbe robbant be az elegáns, a rock gyökereiből merítő, de teljesen új hangzású Beatles, akikről a Rolling Stones menedzsere, Andrew Loog Oldham azt nyilatkozta: "A zaj, amit kreáltak, a jövő zenéje volt."

Az amerikai sajtó kezdetben tudomást sem vett az Angliát lázba hozó négy gombafejűről, és később sem kímélték őket: a Newsweek és a Time bosszantó újdonságnak, bozontos Pán Pétereknek nevezte a fiúkat, a Beatlemániát pedig Angliát megbénító "fertőzésnek" minősítették.

A Beatles lemezeit kiadó EMI által birtokolt amerikai Capitol Records kezdetben vonakodott az együttes albumainak megjelentetésétől. Az igazgató véleménye szerint a zenekar amatőr módon játszott, és brit kuriózumnak számított, ami nem találta a helyét az amerikai zenei ízlés palettáján.

A Beatles 1963. november 4-én már az angol királyi család előtt mutatta be tehetségét, ami Brian Epstein menedzser számára világossá tette, hogy itt az ideje, hogy az Egyesült Államok piaca felé forduljanak.

Ed Sullivan, a tengerentúli showműsorok igazi nagyágyúja, New Yorkban találkozóra hívta a Beatles-t, ami nemcsak a zenekar, hanem az egész zenei világ számára mérföldkőnek számított. Sullivan pontosan tisztában volt a Beatles jelentőségével, és meglepetten tapasztalta, hogy Brian Epstein, a zenekar menedzsere mindössze 10 ezer dollárt kért két fellépésért és egy későbbi televíziós felvételért. Ez különösen figyelemre méltó volt, hiszen egy évvel korábban Elvis Presley-nek 50 ezer dollárt fizettek ugyanebben a helyzetben. Az összegek közötti különbség jól tükrözte, hogy a Beatles még csak most kezdte meg hódító útját, miközben a rock and roll királyának már komoly múltja volt.

Amerika egy sötét fejezetéhez érkezett, amikor 1963. november 22-én meggyilkolták a karizmatikus John F. Kennedyt, akinek halála mély sebet ejtett a nemzet lelkén. A remény, amely körüllengte az általa képviselt változásokat, hirtelen eltűnt, és a jövő egyre bizonytalanabbá vált. Érdekes, hogy ezen a tragikus napon Angliában, a Beatles második stúdióalbuma, a With the Beatles is debütált, mintha a zene és a politika párhuzamosan futó, de egymástól távoli világok lennének.

A dallasi merényletet követően néhány héttel a Beatles zenéjének megítélése fokozatosan átalakult. A CBS televízió híradójában egy részletes, pozitív hangvételű riport jelent meg róluk, amely új fényben tüntette fel a legendás együttes munkásságát.

A Capitol Records végre felébredt Csipkerózsika-álmából, és december végén szinte szélsebesen bemutatta a Beatles első amerikai kislemezét. Az "I Want to Hold Your Hand" című dal hihetetlen iramban, mindössze három nap alatt negyedmillió példányban talált gazdára, és 1964. február 1-jén már a Billboard listájának élére is ugrott.

A veszteség feldolgozása közben sokkos állapotba került Amerikában egy dal kezdett el szólni, amely szeretetet, örömöt és vigaszt hozott az emberek életébe. Az első, aki méltatta a számot, nem más volt, mint Bob Dylan. 1964 januárjában debütált a Beatles amerikai verziója, a Meet the Beatles!, amely február 15-én a slágerlisták élére került.

Amikor a Beatles londoni repülőgépe 1964. február 7-én egyre magasabbra szállt, John Lennon arcán egyre inkább a csend borongott, míg Paul McCartney is elvesztette a szavakat. Epstein és McCartney izgatottan fogadtak arra, hogy végre sikerül meghódítaniuk Amerikát, de Lennon, George Harrison és Ringo Starr szívében kétségek lapultak a nagy kaland sikerét illetően.

Amikor végre földet értek, egy hatalmas tömeg fogadta őket, ami még a rajongók folyamatos ostromához hozzászokott fiúkat is meglepte. Négyezer fiatal sikoltozott az üvegablakok mögött, és a terminál tetején fürtökben lógva várakoztak, mintha egy színpadi előadásra készülődnének.

A közvetlen érkezésüket követően a repülőtéren tartott sajtótájékoztatóra számos újságíró érkezett azzal a titkos célzattal, hogy "megtáncoltassa" az angol vendégeket. Azonban hamarosan csalódniuk kellett, mert a négy gombafejű humorérzéke és közvetlen hozzáállása mindenkit lenyűgözött.

Az Ed Sullivan Show színpadán való fellépés egy mérföldkő minden előadó számára. Ez a legendás televíziós műsor nemcsak a szórakoztatás csúcsát jelentette, hanem egy lehetőséget is, hogy a művészek nemzetközi hírnévre tegyenek szert. A közönség izgatottan várta a friss tehetségeket, a zenekarokat és a komikusokat, akik mindannyian egy varázslatos pillanatban akarták megmutatni tudásukat. A reflektorfény, a zenekar hangzása, és a közönség tapsvihara mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez a színpad a szórakoztatóipar ikonikus helyszínévé váljon. Az Ed Sullivan Show nem csupán egy műsor volt; olyan platform, amely számos legendát indított el, és emlékezetes pillanatokat teremtett a televíziózás történetében.

A Beatles 1964. február 9-én és 16-án lépett színpadra az ikonikus Ed Sullivan Showban, ahol az első adásuk során hihetetlen, 73 milliós nézőszámot könyvelhettek el, ami akkoriban példa nélküli teljesítménynek számított. Ezt követően a zenekar még három alkalommal tért vissza az Egyesült Államokba, először 1964 augusztusában, majd 1965-ben és 1966-ban, minden alkalommal hatalmas sikert aratva.

Az első turné új korszak kezdetét jelentette az akkori fiatal generáció számára: a Beatles a közös öröm lehetőségét ígérte, s azt üzente, kezedbe veheted a saját életedet és a jövődet.