Legszívesebben letépnék egy szálat belőle, olyan elbűvölő, viszont a mérge pillanatok alatt végzetessé válhat.

Megtalálható a somogyi lankákon egy nagyon mutatós, lilás‑rózsaszín virágú évelő növény, amely augusztustól októberig virágzik. Az őszi kikerics különlegessége, hogy amilyen szép, olyan veszélyes.

Magyarország területén három különböző kikericsfaj található; ezek közül az őszi kikerics az egyetlen, amely nem élvezi a védettséget. A homoki kikerics kisebb virágokkal büszkélkedik, és főként a homokvidékeken honos, ezért könnyen összetéveszthető a nagyobb, lilás-rózsaszín árnyalatú őszi kikericcsel. Sokan tévesen a krókuszokkal is azonosítják, azonban a virág sajátos felépítése (hat porzó), a virágzás időpontja és a levelek teljes hiánya alapján könnyedén megkülönböztethető.

Az őszi kikerics különleges virág, amely a természet csodáit hirdeti, különösen Somogy megyében. Ez a növény nem csupán a táj szépségét gazdagítja, hanem élőhelyének egyedi ökológiai szerepét is hangsúlyozza. Az őszi kikerics elterjedése szorosan összefonódik a helyi éghajlati viszonyokkal és a talaj típusával, így a somogyi dombok és völgyek különleges környezete ideális otthont biztosít számára. E növény látványa a hűvös őszi napokon varázslatos élményt nyújt, miközben jelzi a természet változásait és a szezonok körforgását. A somogyi táj gazdag növény- és állatvilága mellett az őszi kikerics a helyi kultúra és hagyományok részévé is vált, hozzájárulva a régió ökológiai sokféleségéhez és szépségéhez.

Az őszi kikerics a mérsékelt égöv nedves, zöldellő rétjein és a hegyvidéki legelőkön található meg, különösen a Dunántúlon és a középhegységek területein, míg az Alföldön már ritkábbnak számít. A Balaton-felvidék, a Bakony, valamint Somogy vármegye nedves kaszálóin különösen látványos virágzás tapasztalható; a látogatók szeptemberben lilás szőnyegekkel borított tájjal találkozhatnak. Az Origo cikkéből kiderül, hogy ez a növény Európa számos területén elterjedt, a Brit-szigetektől egészen a Balkánig, Magyarországon pedig főként a nedves réteken, mocsárréteken és lucernás legelőkön honos. A Rippl-Rónai Múzeum digitális gyűjteményének összeállítása szerint Somogyban az őszi kikerics gyakori vendég a dombvidéki réteken, de a szárazabb gyepeket és az erdőszegélyeket is jól elviseli.

Tóth István, a kaposvári okleveles növényvédelmi szakmérnök, hangsúlyozta, hogy az őszi kikerics, bár melegvérű állatokra potenciálisan veszélyes mérgét termeli, Somogyban a mérgezéses esetek ritkán fordulnak elő. Kiemelte, hogy ez a növény főként nedves talajokon, réteken és kaszálókon található, és különösen jól érzi magát csapadékos időszakokban. A szakértő figyelmeztetett arra, hogy a legelő állatok, mint például a szarvasmarhák és juhok, érdemes elkerülniük ezt a növényt, mivel annak minden része mérgező hatású.

A növényvédelmi szakértő hozzátette: laikusként a legbiztosabb módszer a növény felismerése és kerülése, a tünetek (például hányás, hasmenés, nyálzás) észlelése esetén pedig haladéktalanul orvosi vagy állatorvosi segítséget kell kérni.

A mérgezés hátterében álló tényezők sokrétűek, és a növények összetétele kulcsszerepet játszik ebben a folyamatban. Minden növény különböző vegyületeket tartalmaz, amelyek hatással lehetnek az emberi vagy állati szervezetre. Ezek a vegyületek lehetnek természetes mérgek, toxinok, vagy éppen ellenkezőleg, gyógyhatású anyagok, amelyek helytelen mennyiségben való fogyasztása mérgezéshez vezethet. Fontos megérteni, hogy a növényekben található alkaloidok, glikozidok, flavonoidok és más biológiailag aktív vegyületek különböző módon reagálhatnak a szervezetre, és a mérgezés tünetei is széles spektrumot ölelhetnek fel. Ezen ismeretek birtokában tudatosabban közelíthetünk a növények használatához, legyen szó gyógynövényekről vagy dísznövényekről.

A növény összes része, különösen a magok és a hagymagumók, kolchicin nevű alkaloidot tartalmaznak, amely egy erőteljes méreg, és gátolja a sejtosztódást. Ha belélegezzük vagy lenyeljük, súlyos tüneteket idézhet elő, és már kis mennyiségben is életveszélyes lehet – innen ered népies elnevezése, a kutyadöglesztőfű. Érdemes megjegyezni, hogy a mérgező hatás a szárított növényrészekben is megmarad. Ha a szénába keveredik, a levelek mindössze 2-3 nap alatt képesek elpusztítani a legelő állatokat.