A Visegrádi Csoport eddig céltalanul sodródott, de most új lehetőség nyílhat meg előttük.
A Visegrádi Csoport újjáéledéséről szóló október 9-i vitán mind a négy ország képviselői egyetértettek: túl sok politika keveredik a gazdasági együttműködésbe. Az Oeconomus Gazdasági Klub rendezvényén elhangzott: bár a V4-országok összesen az Európai Unió negyedik legnagyobb gazdaságát alkotják, a gazdasági kooperáció mindig is elmaradt a politikai és kulturális együttműködéshez képest. A résztvevők szerint most az infrastruktúra, az energiapolitika és a védelmi ipar terén rejlenek a legnagyobb lehetőségek.
Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezetője köszöntő beszédében hangsúlyozta, hogy a legutóbbi lengyel elnökválasztás és a cseh parlamenti választások jelentős átalakulásokat hoztak, amelyek friss impulzusokat adnak a Visegrádi Csoport számára.
Kiemelte, hogy a jelenlegi zűrzavaros időszakokban kiemelkedő jelentőséggel bírnak a regionális együttműködések. Legyen szó akár a balti államokról, a skandináv régióról vagy a visegrádi országokról, ezek a kapcsolatok elengedhetetlenek a stabilitás és a fejlődés szempontjából.
Molnár Balázs, az Európai Uniós Ügyek Minisztériuma Európa-politikáért felelős helyettes államtitkára nyitóbeszédében felvetette azt a fontos kérdést, hogy miként lehetne újjáéleszteni a Visegrádi Csoport dinamikáját és együttműködését.
A helyettes államtitkár szerint az 1990-es évek elejének kihívásaira adott stratégiai válaszként indult kezdeményezés az idők folyamán az Európai Unión belül az egyik leghatékonyabb és legsikeresebb regionális együttműködéssé vált. Magyarország jelenleg hetedik alkalommal tölti be a V4 elnöki tisztét, ami egyben egy új fejezet kezdetét is jelenti.
A helyettes államtitkár konkrét adatokkal is megerősítette a régió jelentőségét: a négy érintett tagállam kereskedelmi forgalma Németországgal túlszárnyalja a francia-német kereskedelmi kapcsolatok volumenét.
Ez világosan rávilágít arra, miért elengedhetetlen egy szilárd és összetartó Közép-Európa, nem csupán a régió, hanem az egész európai kontinens szempontjából is. Az előadó részletesen kifejtette:
A csoport csak olyan álláspontokat fogalmaz meg, amelyekkel kapcsolatban közös nevezőre jutottak a tagállamok. Ezen túlmenően a V4+ formátum lehetővé teszi a közép- és kelet-európai partnerekkel, de a balti és az északi országokkal való együttműködést is számos szakpolitikai területen - a migrációtól az energián át a védelempolitikáig. A magyar elnökség mottója "versenyképes Visegrád", programja pedig három fő területre összpontosít: a versenyképességre, a biztonságra és a konnektivitásra.
David Castek, a csehországi Patrimonium Sancti Adalberti társalapítója elgondolkodtató kérdést vetett fel: mit is takar valójában az, hogy viharos időkben élünk? Véleménye szerint ez a jelenség a világpolitika egypólusú irányításáról a többpólusú rendszer felé való elmozdulást jelenti.
A legjelentősebb intézmények, mint az Európai Unió és a NATO, szintén ennek a globális struktúrának a részeként működtek. Úgy gondolta, hogy a világrendszer átalakulásával elkerülhetetlen, hogy ezek az intézmények is jelentős reformokon menjenek keresztül.
A legutóbbi cseh választások kimenetele rendkívül kedvező jelként értékelhető a V4-es országok számára, hiszen azt tükrözi, hogy Csehország hajlandó aktívan részt venni a csoport munkájában. Castek véleménye szerint a Visegrádi Csoport csupán egy szelete annak a szélesebb közép-európai együttműködésnek, amely Lengyelországot és Görögországot is magában foglalja.
Ezt a projektet a nemzetállamok és a nemzeti érdekek alapján kell megvalósítani, és David Castek véleménye szerint jelenleg lehetőség van egy ilyen együttműködés létrehozására. A V4 tekintetében a csoport motorjának az üzleti szektornak kell lennie, az infrastrukturális fejlesztéseket pedig azonnal el kell kezdeni, és az állami költségvetésből kell finanszírozni azokat, mivel a külső finanszírozás mindig problémás.
Łukasz Wojdyga, a lengyel Warsaw Enterprise Institute keretein belül működő Center for Strategic Studies vezetője kiemelte, hogy amikor 1991-ben megalakult a V4, a négy részt vevő ország számára egy világos célkitűzés fogalmazódott meg: Közép-Európát újra a Nyugat részévé kell tenni, és bővítményként csatlakozni a NATO-hoz és az Európai Unióhoz.
A csoporton belüli legmarkánsabb megosztottságot jelenleg az ukrajnai konfliktus okozza. E téren Magyarország és Szlovákia pragmatikusabb álláspontot képvisel, amit elsősorban Oroszországgal ápolt gazdasági és különösen energetikai kapcsolataik indokolnak.
Ez azt jelenti, hogy a V4-ek régiónkkal kapcsolatos stratégiai kilátásai már nem egyeznek meg. Wojdyga szerint vannak mélyebb strukturális különbségek is: Lengyelország és Csehország gazdasága diverzifikáltabb és szorosabban kötődik Nyugat-Európához, mint Magyarországé és Szlovákiáé, amelyek jobban függenek a külföldi befektetésektől és az olcsó keleti energiától. A megosztottság másik oka az intézményi háttér hiánya, emellett számos versengő regionális formátum létezik, mint például a Három Tenger Kezdeményezés vagy a Bukaresti Kilencek.
Lukáš Parízek, a Visegrádi 4 Üzleti Konferencia alapítója, a Szlovák Exportőrök Tanácsának alapítója és elnöke a V4-intézmények hiányával kapcsolatban kifejtette: "a Visegrádi Csoportot az elmúlt évtizedben túlságosan átpolitizálták".
Az Andrej Babiš csehországi visszatérését övező eufória fényében fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a politika ciklikus, így bár természetesen jó, ha a V4-en belül politikai összhang van, szem előtt kell tartani, hogy a politika terén lesznek jobb és rosszabb időszakok is.
Az élet és az együttműködés különböző dimenzióira kellene fókuszálnunk a régióban. Gondoljunk például az infrastruktúra fejlesztésére, a szolgáltatások javítására, az üzleti lehetőségek szélesítésére, a kulturális kapcsolatok erősítésére, az idegenforgalom fellendítésére és az oktatás korszerűsítésére. Ha a V4-együttműködést nem terheli meg a politika, akkor a tagországok közötti politikai összhang esetén a közös munkánk még eredményesebb lehet. De még abban az esetben is, ha nincs teljes politikai kohézió, a régió képes lesz hatékonyan együttműködni.
Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója, a kereskedelem perspektívájából vizsgálta a kérdést. Kiemelte, hogy gyakran hallani azt a véleményt, miszerint a V4-országok túlságosan is elkötelezettek a német gazdaság iránt, és hogy a kereskedelmi kapcsolatok közöttük meglehetősen gyérek.
Ez azonban már nem igaz: a régió szinte minden országa egyre többet exportál és importál globálisan, körülbelül 7-8 százaléknyit.
Ez azt jelzi, hogy a kereskedelmi és üzleti kapcsolatok jelentősen megerősödtek az elmúlt időszakban. Minden V4-országban fellelhetők jelentős vállalatok, és a régiónk ideális "próbapálya" számukra. Amikor a cégek a nemzetközi piacra lépnek, gyakran az országuk határain túl keresnek lehetőségeket, hiszen itt kulturálisan hasonló fogyasztói bázisra találhatnak.
Szakáli István Loránd, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány stratégiai igazgatója kiemelte, hogy a V4-es együttműködés a résztvevő országok saját elhatározásából jött létre, nem pedig külső presszió következményeként.
A négy ország együttese az Európai Unió negyedik legnagyobb gazdasági erejét képviseli, gazdasági tevékenységeik szorosan összefonódtak az EU piacával. Az európai exportban betöltött szerepük meghaladja a GDP-hez viszonyított arányukat, ami figyelemre méltó. Ezen sikeres teljesítmények azonban nem egy egységes gazdaságpolitika eredményei. Szakáli hat kulcstényezőt emelt ki, amelyek hozzájárulhatnak a V4 régió jövőbeli fejlődéséhez:
A beszélgetés során több résztvevő is említette az energiapolitika fontosságát. Magyarország villamosenergia-szükségletének 10-20 százalékát importból fedezi, és bár exportál is villamos energiát, vannak szűk keresztmetszetek a kapacitások terén, ezért fejleszteni kell az infrastruktúrát.
Egy közgazdász szakértő hangsúlyozta, hogy Magyarország jelenleg nettó villamosenergia-importőr státuszban van, mégpedig annak ellenére, hogy a napelemek telepítése folyamatosan előrehalad.
A villamosenergia tárolásának kihívása olyan terület, ahol a V4-országok pragmatikus együttműködése jelentős előnyöket hozhat. Emellett a védelmi együttműködés is fontos téma: egy védelmi vállalat képviselője rámutatott, hogy a SAFE (Security Action for Europe) program alapot nyújthat a V4-ek közötti további együttműködéshez ezen a fontos területen.
A Honvédelmi Minisztérium egy volt helyettes államtitkára elmondta, hogy bár a Visegrádi Csoporton belüli katonai együttműködésnek voltak hullámvölgyei, ezek ritkán függtek attól, hogy melyik országban ki volt hatalmon. Optimista volt a jövőre nézve, mivel sokkal több pénz áll majd rendelkezésre a védelmi ipari együttműködésre.
Több résztvevő is kiemelte a közlekedési infrastruktúra – különösen a vasúti – jelentőségét. Kiemelkedően fontos a Lengyelország és Magyarország közötti észak-déli vasútvonal és autópálya-hálózat kialakítása, amely nemcsak a két ország közötti kapcsolatokat erősítené, hanem hozzájárulna a régió versenyképességének növeléséhez az Európai Unió keretein belül is.
Az egyik résztvevő rámutatott három visegrádi ország - Magyarország, Szlovákia és Csehország - autóipari függőségére, hangsúlyozva, hogy ki kell találni, hogyan diverzifikálhatják gazdaságaikat, illetve hogyan kezelhetik az ágazat jelenlegi kihívásait.
Egy közgazdász a V4-ek egy olyan aspektusáról beszélt, amely véleménye szerint mindig feledésbe merül: "ezek az országok gazdasági versenytársak". A német gazdasági lehetőségek és a globális befektetések terén is versenyezniük kell egymással. Nehéz félretenni a versenyt az együttműködés érdekében, de a politika olyan célokat és stratégiákat határozhat meg, amelyekkel leküzdhető a gazdasági versenyből fakadó feszültség.
