Kós Hubert lenyűgöző teljesítménye révén világbajnoki címet szerzett a 200 méteres hátúszásban, ráadásul egy új európai rekordot is felállított.

200 méter vegyesen - egyéni csúccsal - szerzett "bemelegítő bronzérme" után már minden tehertől mentesen úszhatott az Amerikában edző, még mindig csak 22 éves Kós Hubert a szingapúri úszó-vb 200 m hátas döntőjében, amelynek "egyébként" regnáló olimpiai bajnoka. Annál is inkább teher nélkül, mert a válogatott zászlós hajójaként rá várt a feladat, hogy ne szakadjon meg az az 1973 óta, vagyis a vb-történelem kezdete óta tartó hagyomány, hogy úszó-vb-ről a magyarok márpedig nem térnek haza medencés érem nélkül. (Érdekesség: a 22 viadalról 84 érmet "termeltek ki" a magyarok csütörtök estig.)

Kós Hubert a hármas kő alá kapaszkodott fel a rajtnál - ez a harmadik legjobb időt úszó jussa -, a középdöntőben ugyanis spórolnia kellett ahhoz, hogy a 200 vegyes döntőben jó eredményt érjen el, igaz, egyik úszása sem mehetett túlságosan a másik rovására, aminek azért jele volt, hogy 1:54,14-es idejétől csak fél másodperc távolságra volt egy órával a 200 m vegyes döntője után.

Kós Hubert a kiváló úszásáért még a 100 méteres pillangó számától is visszalépett, így mindenki izgatottan várta, milyen eredményre lesz képes. Sós Csaba szövetségi kapitány pedig határozottan megjegyezte: ha Hubert kellőképpen kipiheni magát, senki sem állhat az útjába.

50 méternél a 100 méteres hátúszásban diadalmaskodó Coetze dinamikusan kezdte meg a második 50 métert, és Kós Hubert is szorosan mögötte haladt, aki szintén dél-afrikai riválisával együtt féltávig világcsúcsrészidőt úszott. A verseny második felében Kós Hubert felülmúlta a várakozásokat, és már a világcsúccsal volt versenyben. Végül 1:53,19-es idővel ért célba, csupán egy hajszállal megelőzve Coetze-t, ezzel pedig új európai csúcsot állított fel.