Kína rendkívüli ütemben növeli katonai erejét.
Kína fegyveres erőinek kiépítése olyan ütemben zajlik, amire a második világháború óta nem volt példa – figyelmeztetett már tavaly márciusban a Business Insider, hivatkozva John Aquilino admirálisra, az amerikai indiai-csendes-óceáni parancsnokság vezetőjére. Az amerikai védelmi minisztérium jelentése szintén hangsúlyozza, hogy Kína milyen gyorsan bővíti katonai kapacitásait, sőt, már most a világ legerősebb haditengerészetét tudhatja magáénak. A jelentés szerint Kína ezen a téren már az Egyesült Államokat is megelőzi gyártási kapacitásaival.
Míg 2024-re Kína flottája már 370 harci hajóval és tengeralattjáróval büszkélkedhet, addig 2025-re ez a szám 395-re nő, és 2030-ra várhatóan eléri a 435-öt. A nukleáris arzenálját is gyors ütemben fejleszti: a jelenlegi 600 működőképes nukleáris robbanófej mellett, amelyből évente 100 darabot gyárt, 2030-ra valószínűleg már több mint 1000 aktív robbanófejet fog felvonultatni. Kína már most a világ legnagyobb hiperszonikus rakétakészletével rendelkezik, amelyet folyamatosan bővít. Ezen kívül igyekszik olyan képességeket kialakítani, amelyek lehetővé teszik hadserege távoli bevetését, miközben Tajvan egyre inkább a globális figyelem középpontjába kerül.
Az amerikai közvéleményben egyre erősebben terjed az a félelem, hogy Kína célja az Egyesült Államok dominanciájának megdöntése és a térség fő hatalmává válás. Szakértők már korábban figyelmeztettek arra, hogy 2027-re Kína katonailag felkészült lehet Taiwan megszállására. Ezt a lépést valószínűleg akkor tennék meg, amikor már képesek lesznek hatékonyan szembenézni egy esetleges katonai összetűzéssel az Egyesült Államokkal az indiai-csendes-óceáni térségben.
Nem csak az amerikaiak emlegetik a kínai katonai erő hirtelen növekedését: már 2023-ban az ausztrál kormány szintén úgy vélte, Kína a második világháború óta a legambiciózusabb fegyverkezési programot hajtja végre: rövidebb idő alatt építi fel fegyveres erőit, mint az elmúlt 23 évben. Az ausztráliaiak szerint is arra törekedhet, hogy kiszorítsa az Egyesült Államokat az indiai-csendes-óceáni térségből. Tajvan mérföldkő ezen az úton. E stratégiai terület ellenőrzése jelenleg a két legerősebb állam közötti geopolitikai konfrontáció kulcsfontosságú pontja. Ezért az USA fokozatosan elhagyja Európát, és arra koncentrál, hogy Kína ne szorítsa túl messzire.
A Pearl Harbor-i támadás 1941 decemberében, amely az Egyesült Államok belépését jelentette a második világháborúba, szorosan összefonódott Japán és az Egyesült Államok versengésével az ázsiai-csendes-óceáni térség dominanciájáért. Ma, a világpolitikai színtéren Kína katonai és gazdasági ereje egyértelműen felülmúlja azt a potenciált, amellyel Japán a 20. század harmincas éveinek végén bírt. Ez a dinamikus viszony kétségtelenül a modern geopolitika egyik legjelentősebb tényezője.
