A csillagászok végre megfejtették a titkos kódot, amely a rejtélyes ismétlődő rádiójelek mögött állt – Üdvözlet Magyarország!
A scifi-horrorfilmekben az űrben hallható - legalábbis az űrállomásokon vagy -hajókon, mivel "az űrben senki sem hallja a sikolyod" - rejtélyes hangok tökéletes lehetőséget teremtenek a forrás felkutatásához.
Ez a szöveg valósággá válhat itt a Földön, mivel a csillagászok egyre mélyebbre ásnak az univerzumban rejlő titkok felfedezésében. Bár ezek az újabb felfedezések nem tűnnek olyan drámainak vagy közelinek, mint a filmvásznon ábrázolt űrbeli kalandok, a tudósok most rábukkantak egy titokzatos forrásra, amely rádiójeleket sugároz az éterbe. Az elsődleges jelek megjelenése már egy évtizeddel ezelőtt történt, és az azt felfedező kutatócsapat még mindig próbálja megfejteni, hogy mi állhat e különös jelenség mögött.
A csillagászok felfedezései szerint a jelek naponta körülbelül két órán át voltak észlelhetők, és feltevéseik alapján a Nagy Medve csillagkép területéről származhatnak. Korábban a kutatók a neutroncsillagokkal hozták összefüggésbe az ilyen rejtélyes, hosszú periódusú rádiókitöréseket, ám legújabb tanulmányuk új perspektívát kínál. Most már úgy vélik, hogy ezek az ismétlődő rádiójelek egy elhunyt csillagpár kölcsönhatásából eredhetnek – számolt be erről a LadBible.
A kutatócsoport egy furcsa kettős rendszerhez vezette vissza őket, amely egy fehér törpét és egy vörös törpe kísérőcsillagot tartalmaz, amelyek olyan szorosan keringenek egymás körül, hogy mágneses mezejeik folyamatosan kölcsönhatásba lépnek. Tehát alapvetően a csillagok kétóránként "egymásnak ütközve" adják ki ezeket a rádiójeleket, amelyek jellemzően néhány másodperctől néhány percig tarthatnak.
Charles Kilpatrick, a Northwestern Egyetem asztrofizikusa felfedte, hogy "több olyan rendkívül erősen mágnesezett neutroncsillag, más néven magnetár létezik, amelyek néhány másodperces időtartamú rádióimpulzusokat generálnak".
Néhány asztrofizikus úgy véli, hogy a források rendszeres időközönként kibocsátott impulzusai talán a forgásuk következményei. Ez azt jelenti, hogy a rádióhullámokat csak akkor észleljük, amikor a forrás éppen felénk irányul. Jelenlegi ismereteink szerint legalább néhány hosszú periódusú rádiótranziens kettőscsillagokból ered. Bízunk benne, hogy ez a felfedezés ösztönözni fogja a rádiócsillagászokat arra, hogy új forrásosztályokat lokalizáljanak, amelyek esetleg neutroncsillagokból vagy magnetár kettőscsillagokból származnak.
A tanulmány vezetője, Iris de Ruiter hozzátette, hogy "nagyon jó volt új darabokat hozzáadni a kirakóshoz. Mindenféle csillagászati szakterület szakértőivel dolgoztunk együtt. Különböző technikákkal és megfigyelésekkel, hogy lépésről lépésre közelebb jussunk a megoldáshoz."
