A kereszténység története a világűrben: Felfedezések és hitbeli utazások A kereszténység nem csupán a Földön, hanem a világűrben is új dimenziókat kapott az űrfelfedezések korában. Az emberi kíváncsiság és a hit összefonódása új perspektívákat teremtett,

Mindazok a gondolatok, asztronauta emlékek, publikussá vált égi-földi históriák, tudomány-, és keresztyénség-történeti érdekességek, amelyek ebben a sorozatban megszólalnak, nem kerültek volna elő Kapu Tibor és űrmissziós társai útja nélkül. Ezért minden írásunk kimondva-kimondatlanul is tiszteletadás nekik is, meg az űrkutatás és a földi vezérlés sok neves és névtelen mindennapi hősének, és minden elődjüknek az űrrepülés történetében. Legfőképpen pedig soli Deo gloria, Istené a dicsőség mindazért, amit a teremtés, a létezés, a (multi vagy) univerzum titkaiból megismerni enged.

Immáron űrhajós generációk egész sora létezik, hiszen az aktív űrkutatás már 65-70 éves múltra tekint vissza. E hosszú idő alatt tragédiák árnyékolták be a sikereket, miközben lenyűgöző Hold-utazások és számos megindító személyes történet születtek. Az űr felfedezése során a csodálkozás és a félelem érzései folyamatosan keveredtek, megteremtve az asztronauták különleges hangulatát és az univerzummal való kapcsolat egyedi formáit.

Az 1969 júliusában sikeresen végrehajtott Holdra szállás során, ami Neil Armstrong, Buzz Aldrin, Michael Collins nevéhez kapcsolódik felejthetetlenül, Armstrong fogalmazott így: "Ez kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek."

Aldrin a Hold szürke, poros felszínén álló űrkabinban szent pillanatot élt át, amikor úrvacsorát vett. Ez a különleges liturgia nem csupán a világűrben zajlott, hanem milliók szíve és elméje is ott volt a Földön, figyelemmel kísérve ezt a rendkívüli eseményt, amely a hit és az emberi összefogás szimbólumává vált.

Egy évvel korábban Bill Anders Hold körüli küldetése alatt, karácsony estéjén felolvasta a teremtés történetének első sorait: "Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet... és látta Isten, hogy ez jó" (1Móz 1,1kk). Ezt követően egy felháborodott ateista nő pert indított a NASA ellen, arra hivatkozva, hogy ez a cselekedet sérti a világnézeti semlegesség alapelvét. Ennek következtében az űrügynökség úgy döntött, hogy a jövőbeli űrhajósok számára tiltanak mindenféle Biblia és vallási tárgy magukkal vitelét.

Az USA Legfelső Bírósága sem tudta megakadályozni, hogy az űrhajósok szívük mélyén magukkal vigyék legkedvesebb emlékeiket és érzéseiket.

Tedd különlegessé a szöveget: az Őszinte hitüket, elmélyült imáikat, bibliai tanításaikat, a Mindenható előtt fejet hajtó szívüket és gondolkodásukat, akik a földön és az égben is tiszteletteljesen állnak meg.

Hiszen itt a hit és a tudomány, a magas és az alacsony, a látható és a láthatatlan világok harmonikusan, sőt kölcsönösen gazdagító módon léteznek együtt. Isten és az emberiség párbeszédében a béke és az együttműködés találkozik.

Bár az ateista kritikusok próbálkoztak, hogy megkérdőjelezzék az asztronauták hitét, ez nem akadályozta meg őket abban, hogy kifejezzék Istenbe és Krisztusba vetett bizalmukat. Két évvel a Holdra szállás után, 1971-ben, amikor James B. Irwin, az Apollo 15 űrpilótája, sajnos nem vihette magával a Bibliáját, a NASA irányítóközpontjába, a Hold felszínéről, ezt az üzenetet továbbította adó-vevőjén: "Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön" (Zsolt 121) - majd azonnal hozzátette: "És természetesen Houstonból is óriási támogatást kapok."

Irwin a Hold-utazás után mélyen elkötelezett hívő keresztyénként élt. 1972-ben megalapította a protestáns-diakóniai "Magasrepülés Alapítványt", amelynek keretében prédikátorként bejárta a világot. Élménybeszámolóit és prédikációit szinte mindig ezzel a gondolattal indította vagy zárta:

"Jézus Krisztus Földre lépése messze meghaladja azt a teljesítményt, hogy az emberek lábukkal a Holdra tapostak."

Beszámolóiban mélyen személyes hitvallást osztott meg: "A Holdon, a végtelen csendben, kristálytisztán ráébredtem Isten és Fia, Jézus Krisztus felfoghatatlan és hatalmas erejére. Ekkor éreztem meg Isten mindenütt jelenlévő lényegét, mintha az univerzumban minden atomja az Ő szavát suttogta volna. A Szentlélek közelsége olyan valósággal töltött el, amit a Földön még soha nem tapasztaltam; szinte fizikailag éreztem, hogy mellettem áll, ami egyfajta varázslatos élményt nyújtott számomra."

Siegfried Fietz komponista megalkotta Irwin szavai nyomán az "Űr szimfónia" című zeneművét, és sokszor elkísérte útjaira. 1991-ben egy előadásán rosszul lett, szívinfarktust kapott. Utolsó szavaival arra kérte a zeneszerzőt, hogy folytassa "zarándokútját" a tudományért és Istenért.

Űrlelkészség vagy űrhajós-lelkigondozás? E kérdés megválaszolása korántsem egyszerű, ám a döntést időben meghozták. Az űrhajósok lelki támogatását nyújthatják gyülekezeti lelkészek is, és erre számos példa akad a történelemben. Elgondolkodtató, hogy sok küldetés előtt, még mielőtt a pilóták felöltötték volna szkafandereiket, vezetőjük köré gyűlve megosztották egymással az imáikat – ezzel is megerősítve a közösség és a hit fontosságát a határtalan űrben.

Bajkonur, az orosz űrközpont, máig megőrzi a hagyományt, hogy az asztronauták minden indítás előtt tiszteletüket teszik a Nedelin-katasztrófa emlékhelyén. 1960. október 24-én a szovjet bázison egy katonai interkontinentális rakéta tragikus módon felrobbant, melynek következtében 126 ember vesztette életét. Később az eseményeket úgy értékelték, hogy az űrkutatás történetének első jelentős tragédiája Mitrofan Nedelin marsall mulasztásának volt a következménye, aki szintén az áldozatok között volt. Ez a szomorú emlék mindig emlékezteti az űrhajósokat az őszinteség és a felelősség súlyára a felfedezések során.

Később az orosz ortodox egyház különleges felhatalmazást nyert arra, hogy minden űrhajót és űrhajóst az indulás előtt megáldjon, szentelt vízzel hintázva őket. Ehhez egy különleges űr-liturgiát is kidolgoztak, amely a kozmikus utazások szellemi felkészülését szolgálja.

Micsoda lenyűgöző ellentmondások! Az amerikai protestantizmusban az ateista viták és a Biblia elutasítása uralkodnak, míg a hivatalos ateizmus birodalmában a vallásos szertartások és áldások övezik az űrutazókat. Érdekes módon a Szojuz űrhajók és a nemzetközi űrállomás orosz szegmense tele van a vallási megszentelés szimbólumaival, hiszen a belső térben szentképek hintázanak, amelyek a vallási biztonságérzetet erősítik az űr mélyében.

John Glenn, a híres asztronauta, 95 éves korában távozott az élők sorából. Érdekes, hogy még 77 éves korában is újra az űrbe emelkedett, részt véve egy kilencnapos küldetésen. Az Egyesült Államok Presbiteri-Református Egyházának elkötelezett presbitere volt hosszú évekig, és napi szinten ápolta imádságos életét. 1962-ben, amikor visszatért a Föld légkörébe, kabinja olyan rendkívüli hőmérsékletet élt át, hogy a földet érés kimenetele kérdésessé vált. A kabin körül hatalmas tűzlabda keletkezett, ami még drámaibbá tette a pillanatot.

Ultima ratioként nem maradt más választása, mint hogy imába fogjon. Az irányítóközpontban is sokan osztoztak ebben az érzésben.

Aztán mégis elérte a Karib-tenger tűzoltó felszínét.

Nem sokkal a repülés után tartott prédikációjában - az USA presbiteri-református egyházában szabad a presbitereknek is prédikálni - így fogalmazta meg azokat a kockázatos pillanatokat: "Most nemcsak hiszem, hanem tapasztalatból tudom is: van Isten az égben, de a földön is".

Amikor utolsó útjáról visszatért a földre, így szólt egy riportban: "Az égi perspektívából rápillantani a földre, a legkülönfélébb alkotásra a földön, kontinensekre, óceánokra, hegyekre, rendre és a törvényszerűségek által vezérelt kreatúrákra - ha ezt valaki meg tudja tenni, hogy közben ne gondolna Istenre, ez lehetetlen. Így nézve a földre, ez is hiterősítő látvány".

Mielőtt Armstrong és Aldrin megérkeztek volna a Hold felszínére, egy különleges üzenetet intéztek a NASA irányítóközpontjához és a közvetítést figyelő, számos milliót számláló közönséghez: "Kérek mindenkit, hogy egy pillanatra álljon meg, és bármelyik sarkában is a világnak, csatlakozzon hozzánk egy közös hálaadásban." Ezt követően felolvasta János evangéliumának egy fontos részletét: "Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők... nélkülem semmit sem tehettek" (Ján 15,5). Ezután kezébe vette a kenyeret és a bort, úrvacsorát vett, imát mondott az űrmisszió sikeréért és a biztonságos hazatérésükért.

Az első cselekmény, amit ember a Holdon jótékony céllal megtett: az úrvacsora vétele volt. Jézus emlékezetére.

A második, hogy az emberiség előtt álló hatalmas lépés előtt megszólalt a világűr csendjében az ima. Mert a világűr soha nem üres: az asztronauták nem csupán a végtelen sötétségben utaznak, hanem Isten jelenlétében is. Akár hisznek benne, akár nem, nem a semmi tengerén száguldanak 28 ezer kilométer per órás sebességgel, hanem a létet teremtő, az életet fenntartó és megőrző Isten ölelésében!