Katyń tömegsírjaiban nyugvó áldozatok emlékére tiszteletünket fejeztük ki.

Április 11-én, pénteken, délelőtt 11 órakor különleges megemlékezés zajlott a Jávor Ottó téren, a Katyń keresztnél. A rendezvény keretében himnuszok, beszédek és versek hangzottak el, amelyek mind Lengyelország nemzeti tragédiájára emlékeztettek. Az eseményt a Székesfehérvári Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat szervezte, hogy méltó módon tisztelegjenek a múlt emléke előtt.

"1940 tavaszán a Szovjetunió legmagasabb szintű állami és pártvezetőinek határozata alapján a Belügyi Népbiztosság (NKVD) körülbelül 22.000 hadifogolytáborban raboskodó lengyel tisztet, tisztségviselőt és polgári személyt végeztetett ki, majd a holttesteket jeltelen tömegsírokba rejtette. Ez a tömegmészárlás vált ismertté azon a helyszínen, ahol 1942-ben, a helyi orosz lakosság értesítése nyomán, egy pályafenntartó vonat lengyel kényszermunkásai először bukkantak rá a holttestekre, a Szmolenszk közelében található Katyń erdeiben." Ezt a tragikus eseményt örökíti meg a Jávor Ottó téren, a Horváth János szobrászművész által készített Katyń emlékkereszt.

Katyń tragédiája soha ne ismétlődjön meg!

Az április 11-én tartott megemlékezés magyar és lengyel himnusszal kezdődött, majd lengyel verssel folytatódott. Ezt követően három beszéd is elhangzott.

- Katyń szörnyű esemény volt, de annál fontosabb, hogy emlékezzünk rá, hogy ne hagyjuk abba a törekvést, hogy elérjük, hogy egy ilyen ne ismétlődhessen meg. Sajnos napjainkban is vannak ilyenek és bár sok távoli földrészeken és vidékeken történik, amikről nem tudunk, de sajnos vannak olyanok is amik itt történnek a környezetünkben, 85 évvel a második világháború után - mondta beszédében Marcin Bobiński, a Lengyel Köztársaság magyarországi konzulja.

"- Lengyel-Magyar két jó barát/ Együtt harcol, s issza borát" kezdődik a legendássá vált mondás, mely az évszázadok során legendás lengyel-magyar barátság jelszavává vált. A két nép sorsa a történelem során összefonódott, az örömteli és a tragikus események láncolatával, éppen ezért minden márciusban megtartjuk a Magyar-Lengyel Barátság Napját. Emellett minden évben megemlékezünk itt a Katyńi emlékkeresztnél arra a több mint 22 ezer áldozatra, akik mártírokká váltak. "Nem volt gyertya, virág, imádság fölöttük,/ A mécses a távoli kedvesek szemében égett." - idézte zárásképpen Tóth Erzsébet sorait Horváth Miklós Csaba alpolgármester.

A keleti határokon álltak védelmezőként, őrizve szülőföldjük biztonságát.

Borbély Imréné a saját emlékeivel kezdte meg a beszédét, amelyek mélyen gyökereznek a múltban. A Székesfehérvári Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat alelnökeként 1978-ban találkozott először a Katyń-mesével és a szovjet hatalom elhallgatott borzalmaival, amelyek akkoriban Lengyelországban is tabunak számítottak. E szavak révén nemcsak a történelmi eseményeket idézte fel, hanem a társadalmi és politikai cenzúra súlyát is, amely mindennapjaikat meghatározta.