Persze, formáljuk át a mondatot! Íme egy alternatíva: "Rendben, tartsuk meg a vizet – de kié legyen a terület, ahol ezt megtehetjük?"

Domaszék közelében egy nyolc hektáros területen 25 ezer köbméter csapadékvizet gyűjtenek össze, hogy felkészüljenek a száraz nyári időszakra. Ehhez kilenc tulajdonossal folytattak tárgyalásokat, hogy megvalósíthassák a projektet.

A Dél-Alföld vízellátásának problémája nem a Tiszából vagy a Dunából érkező drága vízszállítással oldható meg, hanem sokkal inkább a helyben lehulló csapadék megőrzésére kellene fókuszálnunk. A Homokhátság elsivatagosodásáról szóló írásokban ez a megközelítés gyakran előkerül, hiszen a regionális vízgazdálkodás hiányosságai és a klímaváltozás következményei egyaránt hangsúlyozzák a helyi vízmegőrzés fontosságát. Szendőfi Balázs Eltékozolt vizeink című dokumentumfilmje is éppen ezt a problémát járja körbe, rávilágítva a fenntartható vízgazdálkodás szükségességére.

A kérdés valójában az, hogy hol érdemes megőrizni a csapadékvizet: melyik terület legyen felelős érte?

A belvízelvezető csatornák zöme alkalmas erre, mert állami tulajdonban van, de ez nem jelent nagy felületet. Ez a probléma nem csak a vízügyeseket és a természetvédőket foglalkoztatja, azokat is, akiknek a gazdálkodás már az öntözéssel együtt is egyre nagyobb gond.

Csongrád-Csanád megyében a gazdák nemrégiben az agrárkamara felkérésére zsilipeket és csatornákat fényképeztek, amelyek sajnos üresen állnak. Pedig a csapadékos időszakok nyomán lehetőség lenne arra, hogy ezeket feltöltsék vízzel, ami kedvezően befolyásolná a környező földek talajvízszintjét. A Zöld Gerilla Mozgalom tagjai - köztük gazdák is - elkötelezettek amellett, hogy csatornákat zárjanak el, ezzel megőrizve a vizet. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság új elektronikus platformot indított, ahol a földtulajdonosok jelezhetik, hogy szeretnék megtartani a csapadékot a területeiken. Ennek érdekében már területalapú támogatás is rendelkezésre áll. A Zöld Gerillák véleménye szerint a hatóságoknak célszerű lenne kijelölni azokat a területeket, amelyek a legalkalmasabbak a vízvisszatartásra, figyelembe véve az objektív természeti adottságokat. Jelenleg azonban önkéntes alapon, és a támogatások ellenére is hiányzik az elegendő víztározó terület, ami a vidéki klíma és vízháztartás szempontjából jelentős hatással bírna. A Zöld Gerillák álláspontja szerint a tulajdonjoghoz nem szükséges hozzányúlni; elegendő lenne, ha kötelezően előírnák a művelési ágak megváltoztatását, ezzel ösztönözve a vízmegtartást szolgáló megoldások alkalmazását.

A kérdés, hogy mindez megvalósul-e, végső soron az állam döntésein múlik. Ugyanakkor számos érintett közösség is aktívan dolgozik a kiszáradás megelőzésén a saját lehetőségeiken belül.

A Domaszék, mely 5036 lelket számlál és Szegedtől mindössze 11 kilométerre, nyugatra helyezkedik el, az önkormányzat tervei szerint nyolc hektáros területet elárasztottak. Ez a terület legelőként és kaszálóként funkcionált, és kilenc különböző tulajdonost érintett. A helyi vezetés sikeresen meggyőzte a tulajdonosokat a projekt fontosságáról, így megkezdődhetett a munka. Azonban Sziráki Krisztián polgármester Facebook-bejegyzése alatt egy kétkedő hozzászólás is megjelent: "lassan nincs mit kaszálni, nádas lesz a legelőnkből."

"A terület folyamatos kaszálása miatt az ott dolgozó tulajdonossal való együttműködés nem volt egyszerű. Nehéz volt megértetni vele, hogy lesznek olyan hónapok, amikor nem tud bemenni a területre - nyilatkozta Sziráki Krisztián a Narancs.hu-nak. Ugyanakkor a tervek alapján a későbbi kaszálék sokkal bővebb és gazdagabb lesz. Ezt a folyamatot figyelemmel kísérjük, és össze fogjuk hasonlítani az előző év adataival, mind mennyiség, mind minőség szempontjából."

Bár a Homokhátság kiszáradása a folyószabályozások és a belvízelvezető csatornarendszer kiépítése nyomán több évtizede zajló folyamat, azért voltak közben csapadékosabb évek. A domaszéki polgármester emlékszik az ezredforduló idején megélt belvizes időszakra, amikor a lezúduló csapadék miatt tanyák vizesedtek fel, váltak lakhatatlanná, és száz hektárokban lehetett mérni azt a területet, amelyen nem lehetett dolgozni, mert állt rajta a víz. Akkor épp az derült ki, hogy az elvezetőrendszer nem elég jó.

"Ez a nézőpont igazán lenyűgöző, ha az akkori reakciókat vizsgáljuk" - fogalmaz a polgármester. "Az önkormányzat is gépeket vásárolt, a döntéshozók pedig egyre jártasabbá váltak a vízügyi ügyekben. A gazdálkodók megtanulták, hogyan használják a kotrógépeket és más eszközöket. Felfedezték, hol található az a csatorna, amely képes elvezetni a földjükön összegyűlt vizet, ha arra szükség van. Az ezredfordulótól kezdve, az aszályos időszakok mellett, négy-öt évente számítani lehetett belvízre, legutóbb 2015-ben tapasztaltunk ilyet. Mostanra viszont már csak az a kérdés, hogy honnan szerezzünk elegendő vizet. Az utóbbi években a tanyák kis mélységű öntözőkútjai is gyengébben teljesítenek, és azok is, amelyek a háztartások vízellátását szolgálják, egyre inkább elapadnak."

Az önkormányzat az előző polgármester, Kispéter Géza kezdeményezésére kezdett foglalkozni a vízmegtartás problémájával. Ennek keretében öt különböző helyszínen készítettek terveket. Nemrégiben a WWF Magyarország együttműködésével a település két helyszínt választott ki a megvalósításhoz. A természetvédelmi szervezet támogatásával elkészült a vízjogi engedélyes terv is. A Coca-Cola Magyarország is csatlakozott a kezdeményezéshez, vállalva, hogy az általa feldolgozott víz mennyiségének megfelelően anyagilag hozzájárul a vízmegtartáshoz. A projekt összköltsége körülbelül harmincmillió forintot tesz ki, amelyet műtárgyak kialakítására fordítanak, hogy megoldják az ábrahámszéki terület ideiglenes és szabályozható vízborítását. A legelőn és a csatornában összesen 25 ezer köbméter vizet fognak visszatartani.

"Ősszel megkezdjük a víz beengedését, és áprilistól május végéig a terület fokozatosan kiszárad, miközben a fű újraéled – osztotta meg Sziráki Krisztián. Júniusban, amikor beköszönt a nagy szárazság, elérkezik a kaszálás ideje is. Többen figyelemmel kísérik a vízszint alakulását: a közeli tanya gazdája, aki legközelebb lakik, a csatornaőr, valamint a vadásztársaság tagjai is lelkesednek a folyamat iránt. Meglepetésünkre nem csupán a környék vízháztartása javul, hanem olyan madarak is megjelennek a nagyobb vízfelületeken, amelyeket hosszú idő óta nem láttunk. Ludak, sőt, védett fajok is feltűnnek. Nem újítunk fel semmit, hiszen ez a terület valaha eredetileg ilyen állapotban volt, hónapokig víz borította."

A domaszéki önkormányzatnál abban bíznak, hogy ez a projekt nemcsak számukra, hanem a helyi gazdák számára is hasznos tapasztalatokat hoz. Céljuk, hogy sikeresen bevonják azokat, akik a jövőbeli vízmegtartó fejlesztésekben érintettek lehetnek. Sziráki Krisztián véleménye szerint már az is eredmény, ha a földtulajdonosok tisztában lesznek a zsilip működésével, a betétpalló szerepével, és hogy mennyi víz áll rendelkezésre a csatornában. Az érdeklődés felkeltése kulcsfontosságú lehet a közösségi tudatosság növelésében.

Jellemző ránk, hogy - mint a Telex idézte Kozák Péternek, az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság (Ativizig) igazgatójának egy előadását - elvárjuk a természettől és az államtól, hogy pont akkor legyen vizünk, amikor szükségünk van rá, és csak annyi, amennyi kell, de ez nem megy ilyen egyszerűen.

Az Ativizig a Vizet a tájba program keretében 514 zsilipet zárt le olyan csatornákban, amelyeket eredetileg belvízelvezetés céljából alakítottak ki. Az igazgatóság a Facebookon közzétett egy drónfelvételekből készült videót, amely bemutatja, hol tartják vissza a vizet a működési területükön. Különösen figyelemre méltó a Derekegyháznál található magántulajdonú legelő, ahol egy jelentősebb terület látható. A többi helyszínen jellemzően csatornákban vagy tavakban tárolják a vizet, és a nemzeti parkkal közösen vizes élőhelyeket alakítottak ki. Például a Királyhegyesi-Szárazér esetében olyan területen állították helyre a vízvisszatartást, amely mindig is vizes, nádas vidék volt, így a tulajdonosokkal való egyezkedésre sincs szükség.