Új koncepció bontogatta szárnyait a pénz keletkezésének rejtélyeiről.
Az ősi gazdasági rendszereket kutató svéd régész, Mikael Fauvelle új tanulmánya megkérdőjelezi a pénz eredetére vonatkozó hagyományos elméleteket, és felveti, hogy a korai pénzrendszerek nem a helyi cserekereskedelem vagy az állami adóztatás, hanem a távolsági kereskedelem elősegítésére alakultak ki.
A Lundi Egyetem kutatója szerint az államok előtti társadalmaknak szabványosított fizetőeszközre volt szükségük, hogy megkönnyítsék a hatalmas kereskedelmi hálózatokon keresztüli árucserét, ahol a bizalmon alapuló, lokálisan működő cserekereskedelem nem volt praktikus. Fauvelle az észak-amerikai őslakosok által használt kagylógyöngyök és az Európában talált bronzrudakat hozza fel példának olyan tárgyakra, amelyeket jóval az államok megjelenése előtt használtak pénz gyanánt.
Az amerikai kontinens európai felfedezőinek feljegyzései lenyűgöző kereskedelmi hálózatokat tárnak fel, amelyek több ezer kilométernyi területen terjedtek el. Ezeken a hálózatokon a kagylógyöngyök nem csupán díszítőelemek voltak, hanem hivatalos fizetőeszközként működtek, átívelve a különböző nyelvi és társadalmi határokat. Hasonló szerepet töltöttek be a bronzkori Európában a szabványosított bronz- és rézrudak, amelyek lehetővé tették a távoli területek közötti kereskedelmi kapcsolatok kiépítését. E két példa jól mutatja, hogy a kereskedelem mindig is kulcsszerepet játszott a kultúrák közötti kapcsolatokban és a gazdasági fejlődésben.
A sziklarajzok és a régészeti leletek tanulmányozása során Fauvelle arra a következtetésre jutott, hogy a kezdetben külkereskedelmi célokra kifejlesztett korai pénzrendszerek fokozatosan hatással voltak a helyi gazdaságok működésére, beleértve az adózási rendszereket és a társadalmi hierarchiák kialakulását is. Ezt a jelenséget Kaliforniából származó példákon keresztül illusztrálja, ahol a kagylógyöngyökből felhalmozott vagyon jelentős szerepet játszott egyes törzsfőnökök gazdasági hatalmának megerősítésében.
