Rémisztő felfedezésre bukkantak egy ősi maja rituálék során használt "vérbarlangban".

Egy guatemalai földalatti barlang mélyén több száz emberi csont maradványait fedezték fel, ami újabb bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a helyszínen hátborzongató emberáldozati rituálékat végeztek. A felfedezés részleteit a Daily Mail tette közzé.

A Cueva de Sangre, vagy más néven "Vérbarlang" a Dos Pilas régészeti lelőhely alatt található Peténben, Guatemalában. Ez egyike annak a több mint egy tucat barlangnak ebben a régióban, amelyeket a maják használtak Kr. e. 400 és Kr. u. 250 között.

Az 1990-es évek elején végzett felmérés során a Vérbarlang mélyén rengeteg emberi csontot fedeztek fel, amelyek közül számos a halál körüli traumás sérülések jeleit viselte. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy ezek a sérülések rituális feldarabolás eredményeként keletkeztek, amely egy 2000 évvel ezelőtti áldozathozatali szertartás része volt – írja a Daily Mail.

Egy gyermek csípőcsontján is felfedeztek egy hasonló nyomot. A kutatók továbbá arra is rájöttek, hogy a csontok a barlang padlóján szétszóródva, különös, talán rituális céllal voltak elhelyezve.

A felmérés során a barlang egyik szegletében négy egymásra helyezett koponyasapkát fedeztek fel. A csontok mellett előkerült rituális tárgyak, mint az obszidiánpengék és a vörös okker – egy természetes, rozsdaszínű pigment – újabb bizonyítékokat kínálnak arra, hogy...

Ellen Frianco, a neves kutató és igazságügyi antropológus, a Live Science-nek nyilatkozva elmondta, hogy a barlangban felfedezett emberi maradványok száma, a rajtuk észlelt sérülések, valamint a rituális tárgyak jelenléte arra utal, hogy ez a hely valószínűleg áldozati szertartások színhelye volt. Frianco és kollégája, Michele Bleuze bioarcheológus, áprilisban mutatták be a kutatásuk eredményeit az Amerikai Régészeti Társaság éves konferenciáján.

A Vérbarlang felfedezése a 1990-es években történt, amikor a Petexbatun Regionális Barlangfelmérés keretében szakemberek az ősi maja város, Dos Pilas alatt húzódó földalatti struktúrákat tanulmányozták. Ez a barlang különlegessége abban rejlik, hogy rendkívüli mennyiségű emberi csontot rejtett, melyeken szembetűnő feldarabolódás és traumás sérülések jelei voltak. Ez a felfedezés mély hatást gyakorolt a régészeti közösségre, hiszen új kérdéseket vetett fel a maja civilizáció szokásairól és történelméről.

Érdekes módon a Vérbarlang megközelítése egy apró nyíláson keresztül történik, amely egy alacsony átjáróba torkollik. Ez az átjáró pedig egy titokzatos vízmedencéhez vezet, felfedve a barlang rejtett világának varázslatos titkait.

A látogatásra kizárólag a száraz évszakban, március és május között van lehetőség. Ez a jelenség már a maják korában is érvényes lehetett, és valószínűleg inspirálta Friancót és Bleuze-t, akik úgy vélték, hogy a barlangban talált maradványok az esőisten, Chaac számára bemutatott áldozatok nyomai lehetnek. A maják gyakran folyamodtak emberáldozatokhoz, hogy kiengeszteljék isteneiket a válságos időszakokban, mint például az aszályok idején.

A kutatók megfigyelései szerint a maják utódai a mai napig életben tartják ősük rituáléit. Május 3-án, a Szent Kereszt napján, sokan barlangokba zarándokolnak, hogy az esőért és a bőséges termésért fohászkodjanak a száraz évszak végén. E rituálé során azonban az áldozathozatal elmarad, és a hívők a szellemi kapcsolatokat helyezik előtérbe.

A tudósok azt tervezik, hogy mélyrehatóan megvizsgálják a csontokban rejlő ősi DNS-t, hogy új ismeretekhez jussanak az elhunyt egyének életéről és múltjáról.

Stabilizotópos elemzéseket is végeznek majd, amelyek információkat szolgáltathatnak az elhunytak táplálkozásáról és vándorlási mintázatairól, illetve a környezeti viszonyokról, ahol éltek. A Daily Mail végül idézi Bleuze szavait: "Jelenleg arra összpontosítunk, hogy kik ezek az emberek, akiket itt leraktak, mert teljesen másképp bántak velük, mint a lakosság többségével."