Halálra ítélték és végrehajtották a büntetését Bodgál Zoltánnak, aki 1968-ban két gyermeket elcsalt és megölt.
Az áldozatokat a részesedés ígéretével vonzotta magához, majd kegyetlenül végezett velük.
A brutális bűncselekmények sorozata június 16-án vette kezdetét, amikor az Építők Napja alkalmából megrendezett népligeti eseményen nyoma veszett a 12 éves Blázsik Pistinek. A kisfiú az édesapjával és húgával érkezett a mulatságra, és utolsó alkalommal egy céllövöldénél látták, ahol egy férfi két órán keresztül gyakorolta a lövéseit. Délután négy óra körül azonban mindkettőjüknek nyoma veszett. A rendőrség azonnal hatalmas erőket állított mozgásba Pisti felkutatására, a főváros határain túl is keresgélve a gyermeket. Nem meglepő, hogy három hét alatt több mint ezer bejelentés érkezett a hatóságokhoz. Az eredménytelen kutatások után két héttel már egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kisfiú valószínűleg nem él, ezért június 30-án a hatóságok sajtóban közzétették azt a fantomképet, amely Pisti húgának leírása alapján készült, bízva abban, hogy újabb információkhoz jutnak a közönség segítségével. Mindeközben a Kőbányán élő családot mélyen megrázta Pisti eltűnése és a hiábavalónak tűnő keresés. A fiú édesanyja annyira megviselt állapotba került, hogy végül betegállományba kellett vonulnia idegkimerülés miatt.
A nyomozás hónapokig nem hozott semmiféle eredményt, mígnem szeptember 10-én váratlanul új fordulat állt be. Egy csepeli rendőr figyelt fel egy gyanús alakra a helyi temető közelében, a Királyerdőnél. Az ismeretlen férfi az akácos erdő szélén guggolt, és amikor észrevette a rendőrt, azonnal felugrott, majd eltűnt a fák között. A rendőr nem tudta utolérni a menekülőt, de kíváncsiságból úgy döntött, hogy megvizsgálja a Rákóczi utcai ház mögötti elhagyatott telket. Ott egy bozótosban gyermekruhákra és egy kisfiú holttestére bukkant. A hír hallatán a nyomozók első reakciója az volt, hogy Blázsik Pisti került elő, de a homokréteg alatt nem az ő maradványait találták. A helyszínen felfedezett bicikliből letört névtábla alapján a nyomozók eljutottak a 13 éves Nagy Józsefhez, akinek eltűnését akkor jelentették be, amikor az édesanyja pénzt kért tőle, hogy tornacipőt vásárolhasson. Számos tanú tett részletes leírást arról a férfiról, akit Józseffel láttak, és az a leírás megegyezett azzal az ismeretlennel, akit korábban Pistivel láttak a Népligetben.
Bodgál végül egy szokatlan esemény közepette került a figyelem középpontjába: szeptember 9-én, a csepeli önkiszolgáló boltban megpróbált ellopni egy üveg rumot. Az ügy nem zárult le ennyivel, mivel szeptember 13-án éjszakai ellenőrzés során lebukott, és letartóztatták. A kihallgatás alatt gyanúra adott okot, hogy görcsösen próbálta bizonygatni, miszerint csupán szeptember 12-én érkezett Budapestre. Közben azonban kiderült, hogy korábban már volt kapcsolata fiatalkorú fiúkkal is, és az egyiküket a Rákóczi út 333. mögötti területre vitte magával. Bodgál eleinte magabiztosan állt a dolgok elé, de a felhalmozódó bizonyítékok hatására végül megtört, beismerő vallomást tett, és megmutatta, hova rejtette el a két fiú holttestét.
- Cinikusan vállalta szörnyű tettét és magyarázatképpen csak annyit mondott, hogy amikor a gyerek a kezébe került, ellenállhatatlan kényszert érzett, hogy megfojtsa - mondta anno a BRFK vizsgálati osztályának életbiztonsági csoportvezetője, dr. Láposi Lőrinc az Új Ifjúságnak. Bodgál azt is elmesélte neki, hogy a gyerekek egy bambiért és egy szelet csokoládéért követték őt és "úgy üldözte a gyerekeket, mint vad a bárányt."
A pszichiáterek alaposan megvizsgálták Bodgált, aki a kegyetlen gyilkosságok mögött állt. Kérdéseikre a férfi azzal válaszolt, hogy már fiatal korában felfedezte, hogy sokkal inkább vonzódik a fiúkhöz, mint a lányokhoz. Az előélete sem volt mentes a sötét árnyaktól; összesen 18 évet töltött rács mögött, és nem sokkal az első gyilkosság előtt szabadult. Ezen időszak alatt egyre inkább érdeklődése a fiúgyermekek iránt erősödött. Dr. Láposi, aki végül sikerült megtörnie a kétszeres gyerekgyilkost, így jellemezte őt:
- Hat év alatt, amióta a gyilkossági csoport vezetője vagyok, nem találkoztam hozzá hasonló, veszélyes bűnözővel. Ravasz, kegyetlen és hidegvérű, a börtönben töltött 18 év régen megtanította, hogy minden helyzetben fegyelmezze magát.
Bodgál sorsa már régóta eldőlt: halálra ítélte a bíróság, és a végzetes nap 1969. március 4-én elérkezett, amikor is végrehajtották a kivégzését.
