Ha egy film készülne a Való Világ Szandikájáról, pontosan így festene: tele lenne drámával, izgalommal és különleges pillanatokkal, amelyek megmutatják a valóságshow-k világának fényes és árnyékos oldalait. A szereplők karakterei kiemelkednének, a rivaliz

Minden lépése a művészet körül forog, élete a közösségi média világában zajlik, és legfőbb vágya, hogy egy valóságshow sztárjaként tündököljön kedvenc tévéműsorában. A "Csiszolatlan gyémánt" egy rendkívül drámai alkotás, amely olyan hatással bír, mintha egy exhibicionista Való Világ szereplő életéről készült volna életrajzi film. A Cannes-i filmfesztiválon bemutatott alkotás rendezőjével, Agathe Riedingerrel, valamint a főszerepet játszó Malou Khebizivel, aki a film után szinte felismerhetetlenné vált, Párizsban beszélgettem.

Agathe, hallottam, hogy te magad is reality-függőnek tartod magad, még akkor is, ha a műfajt mélyen megveted. Hogyan lehet, hogy annyit foglalkozol egy olyan dologgal, amit egyébként utálsz?

Riedinger: A viszonyom ezekkel a műsorokkal sokkal árnyaltabb, mint elsőre tűnne. Gyakran bírálom azokat, akik ezeket a produkciókat készítik, de mélyen együttérzek a szereplőkkel, különösen a nőkkel. Manapság a műfajban leginkább azok a nők tudnak érvényesülni, akik a nőiességüket hangsúlyozzák, és úgy vélem, hogy ez hatalmas bátorságot igényel tőlük. Tudják, hogy sokan el fogják őket ítélni és gyűlölni, mégis vállalják ezt a kockázatot.

Elengedhetetlen, hogy felhívjuk a figyelmet arra, milyen torz és erőszakos világképet közvetítenek a mai műsorok. Az ott látott viselkedésformák és karakterek könnyen beszivárognak a közösségi médiába, így hatással vannak mindannyiunk mindennapjaira. Ahhoz, hogy érdemi kritikát tudjunk megfogalmazni egy jelenségről, szükség van arra, hogy magát a jelenséget alaposan megismerjük. Véleményem szerint elengedhetetlen, hogy a reality szereplők mögött rejlő háttér és motivációk megértésére törekedjünk. Éppen ezért készítettem a Csiszolatlan gyémánt című filmemet, amely ezt a komplex világot hivatott bemutatni.

A hősöm, Liane figyelemre vágyik, arra, hogy az emberek nézzék és vágyakozzanak utána, mivel az életben sosem kapta meg azt a szeretetet, amire szüksége lett volna. A realitykben látható magamutogató személyiségek nagy része egyszerűen a szeretet hiánya következtében születik meg. Ez olyasvalami, amihez tudok kapcsolódni, ezért is követem figyelemmel az ilyen műsorokat.

A munkáimban központi szerepet kap, hogy a nők harcát mutatom be a társadalom által rájuk ruházott szépségideálokkal. Ez a téma különösen közel áll hozzám, mert úgy érzem, hogy a szépség normái gyakran elnyomják a női identitás sokszínűségét és egyediségét. A nők mindennapi küzdelmei, a társadalmi elvárásokkal való szembenézés és a belső értékek felfedezése inspiráló történeteket rejtenek, amelyekkel szeretnék foglalkozni. Szeretném, ha a munkáim révén a nézők elgondolkodnának azon, hogy a szépség nem csupán a külsőségekről szól, hanem sokkal inkább a személyiség és az önelfogadás mélységéről.

Riedinger: Az önmagam ilyen mélyreható elemzése mindig kihívást jelent, de kétségtelen, hogy felfedeztem a munkáim közötti összefonódásokat. Már régóta foglalkoztat a szépséghez fűződő viszonyunk, és az a különleges hatás, amit a szépség képes gyakorolni az ember méltóságára és társadalmi státuszára. E vonzalom gyökerei talán gyermekkoromban keresendők, de nem tudom pontosan, melyik élmény indította el ezt az érdeklődést.

Már régóta foglalkoztatnak az olyan lányok, mint Liane. Kérdéseim között szerepel, hogy vajon a szépséget önállóságuk megteremtésére használják-e, mint egyfajta fegyvert, vagy csupán az egyetlen eszköz, amivel érvényesülhetnek a még mindig elnyomó patriarchális társadalomban. Számomra ez egy különös paradoxon, és éppen ezért vonzanak a reality műsorok; ezek révén sokat megtudhatunk arról, hogy az ott bemutatott nők valóban büszkék és függetlenek, vagy csupán a rendszer áldozatai, akiknek nincs más választásuk, mint a társadalmi normákhoz alkalmazkodni.

Malou, itt ülsz velem szemben pár perce és már ennyi idő alatt is drasztikusan másnak tűnsz, mint a karaktered, Liane. Nem vagy képzett színésznő, márpedig amikor a rendezők egy amatőrnek adnak főszerepet, azt általában azért teszik, mert eléggé olyan, mint a karakter, akit elképzeltek. Mennyi van meg belőled Lianeből? Te is exhibicionista vagy?

Khebizi: Agathe számára lényeges volt, hogy olyan főszereplőt válasszon, akit később át tud alakítani. Tudatosan került el olyan karaktert, mint Liane, mert meg akarta óvni a színésznőjét, hangsúlyozva, hogy amit a filmvásznon látunk, az csupán egy színészi teljesítmény. Liane pedig igazából nem én vagyok. Emiatt a forgatás igazi megpróbáltatás volt számomra, hiszen korábban sosem álltam a kamera elé. Ugyanakkor nem mondanám, hogy Liane világa teljesen idegen tőlem. Elég közel áll hozzám ahhoz, hogy megértsem az érzéseit és átéljem a küzdelmeit, mégis távolságot tartok ahhoz, hogy kívülről is rálássak a helyzetére.

A szépség számomra kiemelkedő jelentőséggel bír, de messze nem vagyok annyira különc, mint Liane. Azonban, hasonlóan hozzá, én is a közösségi média világában nőttem fel, ahol a szépségápolás és a sminkelés iránti szenvedélyem folyamatosan jelen van az életemben. Gyerekkorom óta figyelemmel kísérem a beauty videókat, és tudatosan építem a megjelenésemet, mert hiszem, hogy a külsőm segítheti a céljaim elérését. Célratörő hozzáállásom is egybeesik Liane-éval: ha egyszer elhatározom magam, mindent megteszek annak érdekében, hogy a tervem valóra váljon.

Hogyan sikerült ilyen lenyűgözően átalakulnod, anélkül, hogy bármilyen színészi háttérrel rendelkeztél volna?

Khebizi: Ebben a rendkívül hosszúra - 8 hónaposra - nyúlt casting is segített. Agathe és a casting director rengeteg lányt hallgatott meg, ez egy sok - emlékeim szerint nyolc - körös folyamat volt. Gyakran csoportokban próbáltunk, ahol tesztelték az improvizációs készségünket, és már e folyamat során is fejlődtek a színészi képességeim. Megtanultam bízni magamban és a partneremben, akivel a kamera előtt állok, és időt adott Liane megértéséhez.

Malou, elképesztő tűsarkú cipőkben parádézod végig a filmet, olykor még fűben, terepen is mész velük, amit már nézni is fájdalmas volt. Hogy tanultál meg így járni bennük, és nem érezted kicsit veszélyesnek?

Khebizi: Valamikor egy éjszakai szórakozóhelyen dolgoztam, ahol a lányok számára elengedhetetlen volt a tűsarkú cipő viselése. Ez a munka részét képezte, és büszke vagyok arra, hogy képes vagyok egész nap ezekben a kényelmetlen cipőkben közlekedni. Sőt, még futni is tudok bennük! Ez a tapasztalat különösen jól jött a forgatások során.

Gyakran hallani azt a közhelyet, hogy "Csak légy önmagad!" Ám egy film betekintést nyújt abba, hogy sokan éppen ellenkezőleg, álarcot öltve próbálnak kitörni a megszokott keretek közül és fejlődni. Az emberek néha úgy érzik, hogy a valódi énjük felfedése helyett inkább egy idealizált verziót kell bemutatniuk a világnak.

Riedinger: A "Csak légy önmagad!" mondás nemcsak egy közhely, hanem egyenesen bullshit, amit csak önmagunk és mások vigasztalására használunk.

A fejlődés érdekében folyamatosan különböző szerepeket öltenek magukra.

Khebizi: A szerepjátszás sokszor észrevétlenül, szinte automatikusan zajlik bennünk. Lehet, hogy azt hiszed, teljesen önazonos vagy, de a társadalom és a körülötted lévő emberek elvárásai fokozatosan annyira beépülnek a gondolkodásodba, hogy a tudatalattidban még ilyenkor is egyfajta szerepet játszol, anélkül, hogy észrevennéd.

Riedinger szavaival élve, a közösségi média valójában egyfajta színpad, ahol folyamatosan alakítjuk a saját szerepünket. Minden poszt, minden megosztás egy lehetőség arra, hogy mások szeme előtt formáljuk önmagunkat, miközben kitéve vagyunk a nagy közönség véleményének és kritikájának. Ez a helyzet arra kényszerít minket, hogy tudatosan válogassuk meg, mit mutatunk meg magunkból, és mit tartunk vissza. A társadalmi pozíció megszerzésének érdekében sokan szerepjátékba kezdünk: a valóság és a látszat határvonalán egyensúlyozva próbáljuk megtalálni a helyünket.

Liane karakterének nagy álma, hogy bekerüljön szereplőként a kedvenc valóságshowjába, és mindent ennek rendel alá. SPOILER! A végén sikerül is neki, de nem gondolom, hogy ez valódi boldogságot hozhat számára, mert ettől még ugyanolyan magányos lesz, mint előtte volt. Szerintetek happy end, amit a film végén látunk vagy sem?

Riedinger: Nem tudok teljes mértékben egyetérteni veled. Külső szemszögből talán nem tűnik helyes célnak, de ez az ő vágya, és hosszú ideje vágyik rá. Ha valóra válik egy álmunk, az mindig magával hozza a boldogságot. A film végén valóban boldognak tűnik. De azt hiszem, hogy ez elegendő ahhoz, hogy egész életében boldog legyen? Nem, ezt nem gondolom.

A film végén a főszereplő valóban boldog, mivel kiderül, hogy mindenki ellenére sikerült megvalósítania az álmát. Az az érzése támad, hogy ő volt a helyes úton, és ettől elragadtatott. Lehetséges, hogy egy hónappal később már nem lesz ennyire idealista, és ráébred, hogy a valóságshow nem hozza el számára a várt boldogságot, de abban a pillanatban Liane teljesen elégedett és boldogan éli meg ezt a különleges időszakot.

Khebizi: Az is benne rejlik a lehetőségek között, hogy a reality-show által szerzett népszerűséget ügyesen kihasználja, így hosszú távon is jövedelmező lehet számára. Bár sokak számára nehezen elképzelhető, hogy egy realitybe való bekerülés lehet valakinek az életének legfőbb vágya, Liane esetében ez valóban így van. Ő nem ül tétlenül, hanem aktívan dolgozik azon, hogy a célja megvalósuljon.

A valóságshowba való bekerülés számára azt jelenti, hogy egyedülálló szépséget képvisel, és a műsor lehetőséget teremt számára, hogy gazdasági sikereket érjen el, ezzel megvalósítva álmait.

Riedinger: Liane tisztában van azzal, mit szeretne elérni, és azt hiszem, teljesen indokolt az öröme, amikor sikerrel jár. Szépsége pedig nem csupán díszítőelem, hanem hatékony eszköz és fegyver céljainak megvalósításában.

Khebizi: Fontos megemlíteni Liane karakterének egy másik aspektusát is: bár rendkívül céltudatos és eltökélt, érzelmi szempontból meglehetősen naiv és éretlen, szinte gyermeki viselkedéssel bír. Ez a gyermeki naivitás a szexualitására is kiterjed. Szépségét eszközként használja, hogy előrehaladjon az életben, de a férfiak iránti vonzalommal kapcsolatban még nem találta meg a helyét; jelenlegi életszakaszában nincs tisztában a saját szexualitásával és annak bonyolultságaival.

Riedinger értelmezése szerint a film befejezése attól függ, hogy milyen nézőpontból vizsgáljuk. Liane számára ez egy boldog végkifejlet, de a társadalmi kontextusban ő csupán egy újabb lány, aki a kapitalista és materialista önkizsákmányolás rögös ösvényére lép. Belép a reality műsorok kihasználó világába, és ezzel saját magát is a probléma részévé teszi. Noha a saját szexualitásának felfedezése még előtte áll, Liane okos és tudatában van annak, hogyan látják őt a férfiak. Éppen ezért tudatosan meghúzza a határokat, védve ezzel saját magát.

Tudja, hogy a férfiak szeme mindig rajta pihen, és ez különleges erőt ad neki.

Ezért is fog menekülni, amikor a filmben egy fiú szeretné elnyerni a szívét, és valóban törődni akar vele. Liane számára ez a helyzet teljesen új, hiszen korábban senki sem mutatott iránta igazi érdeklődést. Fogalma sincs, mit jelent egy valódi romantikus kapcsolat, és ezért egyfajta félelem is gyötri. Olyan környezetből érkezett, ahol a nőknek csupán három lehetőségük van: anyává, ribanccá vagy szentté/apácává válni. Egyik kategória sem vonzza, de jól tudja, hogy mások milyen skatulyákba próbálják besorolni. Liane azonban nem akarja, hogy mások véleménye határozza meg az életét, és néha megmutatkozik az a vágy is benne, hogy kitörjön ebből a szűk keretből.

Khebizi: Liane karakterének lényeges eleme a benne rejlő ellentmondás. Bár igyekszik érettebbnek és vonzóbbnak tűnni a koránál, sok tekintetben mégis gyermeki vonásokkal bír. Ha belépsz a szobájába, az egy igazi kis hercegnő birodalmához hasonlít. Olyan álomvilág ez, amiről a tízéves kislányok csak vágyakozva álmodoznak.