Gabriella lett a Mohácsi Vándor, aki az országot bejárja, új gazdája.

A vándor kalandos útja hosszú hónapokon át tartott a Dél-Dunántúlon, ahol felfedezte a vidéki táj szépségeit. Kalandjai során egyre nagyobb népszerűségnek örvendett az interneten, hiszen sokan követték izgalmas felfedezéseit és történeteit. Végül azonban az állatvédők közbeléptek, és sikeresen befogták őt, hogy biztonságban legyen.

Korábban egyedül felfedezte a Dél-Dunántúl minden zegzugát, számos városban feltűnt, és az interneten igazi szenzációvá vált. Az emberek csak találgatták, honnan érkezett és hova tart. A Mohácsi Vándor iránti lelkesedés egy Facebook-csoportban öltött testet, ahol a rajongók megosztották róla készült fényképeiket. Sokan próbálták elkapni ezt a titokzatos alakot, de a Vándor, mint egy magányos hős a filmekből, mindig ügyesen kicsúszott a kezeik közül.

A dombóvári állatvédőknek végül sikerült megvalósítaniuk a lehetetlent. A csapat tagjaként Gábor Gabriella is részt vett a kutya életének megmentésében, és úgy tűnik, hogy a mogorva eb szívébe is sikerült behatolnia. Most, az új gazdi, Gabriella, a Blikknek mesélte el, hogyan zajlott a különleges találkozásuk.

Miután Vándor hosszú hónapok fáradalmait követően felfedezte a Dunántúl rejtett zugait, egy elhagyott ház udvarán talált menedékre. A ház gazdája hirtelen távozott az élők sorából, így árván maradt hűséges kutyája. Vándor és az eb között gyorsan szoros kötelék alakult ki, és azóta már gyakran feltűntek a környékbeli porta környékén. A szomszédok szívesen kínálták étellel mindkét vándort, akik együtt jártak-keltek, barátságuk pedig színt hozott az elhagyatott udvar életébe.

A vándor elfogadta az ételt, de az emberekkel nem lépett kapcsolatba. Valószínűleg úgy érezte, hogy a ház a saját otthona, ezért nem gyanakodott, amikor a dombóvári állatvédők elhelyezték a csalétekes befogó csapdát. A kis ketrec ajtaja hirtelen bezárult mögötte, és máris úton volt Röszkére, Filó Andorhoz, aki mesterien ért a négylábúak pszichológiájához.

Az összeférhetetlen, kezelhetetlen, agresszív vagy épp depressziós ebekkel foglalkozó szakember vette kézbe Vándor sorsát.

- Nem kifejezetten nehéz eset, csupán szabad szellemű, aki a saját szabályai szerint navigálta eddigi életét - így írta le a kutyát a tréner.

Már az első találkozásunkkor éreztem, hogy Vándor lelkében valami mélyen gyökerező sérelem rejlik az emberekkel szemben, ami miatt elzárkózik a társaságtól. Ugyanakkor lenyűgözött a bölcsessége és az a higgadtság, amellyel minden lépését megfontoltan tette. Világosan látta, miért cselekszik úgy, ahogy, és ez a tudatosság különösen figyelemre méltóvá tette őt.

A neves kutya a menhely egyik kenneljében talált menedéket, ahova Gábor Gabriella lépett be. Andor tanácsait követve, csendben és mozdulatlanul szemlélte a kutyát, akinek minden mozdulata lenyűgözte őt.

- Öt órán keresztül nem történt semmi, átnézett rajtam, mintha ott sem lennék. Aztán egyszer csak megtört a jég, találkozott a tekintetünk, közelebb jött, megszimatolta a kezem, arcom, aztán így maradtunk összebújva - idézte fel a sorsdöntő pillanatot a nő.

Ennek már több hete, de még mindig nem jött el az ideje, hogy Gabriella hazavigye az ebet. Erősek és magasak a jelképes falak Vándor lelkében, nem dőlt le minden akadály, hogy feltétlenül elfogadja gazdáját. A közös sétákhoz elengedhetetlen pórázzal például még meg kell barátkoznia. Gabriella türelme azonban végtelen: hetente autóba ül, hogy megtegye a 3 órás, 190 kilométeres utat Dombóvárról Röszkére.