Fodor Zsóka: "Most már sajnálom, hogy egyedül kellett maradnom."

Nagy Ervin kitálalt a lánya édesanyjával való szakításáról - "Amikor Szandrával elkezdődött, nem tudtam, hogyan tovább..."

A mai világban egyre többeket érint az a jelenség, hogy egyedül élnek. Persze, sokak számára ez egyáltalán nem probléma, de akad olyan is, akit megvisel ez a helyzet. Utóbbiak táborát erősíti Fodor Zsóka színésznő is.

Az élet különös és kiszámíthatatlan módon formálja sorsunkat. Én sosem találkoztam olyan személlyel, aki bármilyen negatív megjegyzést tett volna arra, hogy egyedül élek. Két férjem volt, ami azt jelenti, hogy nem mindig élt bennem az egyedüllét érzése. A házasságot mindig is a szerelemmel azonosítottam, de a második házasságom után a szerelem elkerült, és azóta magányosan járom az utamat. Ezt a helyzetet most már elfogadtam. Bár a társ hiánya mindig érezhető volt, nem egy férj hiányzott számomra. Ábel Anita műsorában meséltem korábbi férjeimről is. Halálukig jó barátok maradtunk, soha nem volt köztünk veszekedés vagy szemrehányás. Az egyik kapcsolatunkban csak az ital vált el minket, míg a második férjem csodálatos ember volt, de nem éreztem, hogy szülni szeretnék neki. Itt volt a buktató: a színház mellett nem találtam meg benne azt az apukát, akire vágytam. Sokszor láttam, ahogy a színészbüfében gyerekek mászkálnak éjjel, és ez arra késztetett, hogy ne hozzam őket ebbe a világba. Nem akartam az anyukámnak szülni sem, hiszen a válásom után ötven évig az édesanyámmal éltem.

Fodor Zsóka azt is kifejtette, hogy mi az, amire nagyon vágyik.

"Fiatalkorban jó szinglinek lenni, mert megvannak a maga örömei a dolognak, de ahogy az ember magára pakolja az éveket, akkor kezdi bánni, hogy szingli volt, és hogy nem másként élt. (...) Nem bánom, hogy nem alszik mellettem valaki, ez nem hiányzik. Egyéb más sem hiányzik, ami miatt a nők kaparják a falat. Nekem az hiányzik, hogy várjon valaki az állomáson. De nem vár. Most már hiányzik. Most már bánom, bevallom őszintén. Most már bánom, hogy egyedül maradtam" - árulta el Fodor Zsóka.

Miló Viktória életében a sport kulcsszerepet játszott abban, hogy tartós és jelentős kapcsolatok alakuljanak ki körülötte.

"Sportoltam, bokszoltam, akkor nyilván nem akartam párkapcsolatot, nekem a boksz volt akkor az első szerelem. Jöttem, mentem a világban, sportoltam, tehát nem fért bele. Mellette főiskolát, egyetemet végeztem, tehát tényleg a karrieremről szólt az élet. Aztán úgy hozta az élet, hogy 32 évesen véget ért a bokszpályafutásom, és meg voltam ijedve, hogy már az emberek nem fognak megismerni az utcán, nincs senkim, itt vagyok egyedül. Akkor volt egy ilyen mély depressziós időszakom, az nagyon-nagyon rossz volt" - mondta Viki, akinek azért néhány párkapcsolata természetesen volt az évek alatt.

Az életemben sok férfi megfordult, de valahogy mindig is volt egyfajta három hónapos ciklus. Minden alkalommal, amikor elérkezett a három hónap, azt éreztem, hogy nem ő az igazi. Így hát nem húztam az időt; nem az volt, hogy jaj, de jó veled lenni, mert ezt várja el tőlem az anyukám vagy a nagymamám. Ezek a nyomások persze nemcsak a szülőktől érkeznek. Nem akarok társas magányban élni, nem szeretnék olyan férfi mellett aludni, akit nem szeretek, akivel nem érzem jól magam. Persze voltak hosszabb kapcsolataim is; talán a leghosszabb egy kétszer két és fél éves kapcsolat volt. Mindkét férfi idősebb volt, körülbelül hatvan éves. Az egyik már nem akart új családot, mert túl volt rajta, felnőtt gyerekei voltak, elvált, és ez így rendben volt. Én pedig folyamatosan dolgoztam, az a szenvedély, ami a bokszban megvolt, átterjedt a munkámra és a kutyázásra is. Így teljesen elégedett voltam azzal, hogy amikor találkoztunk, jól éreztük magunkat, és két és fél évig tartott ez a kapcsolat. A másik viszont már az elején világossá tette, hogy nem szereti a kutyákat, így tudtam, hogy ebből nem lesz tartós dolog. Ennek ellenére két és fél évig jól elvoltunk, aztán egy nap úgy döntöttem, hogy nem megyek tovább.