Aggódom, hogy a mesterséges intelligencia már olyan dalokat alkot, amelyek felülmúlják az én kreativitásomat.

A Warhaus fellépése a 2024-es Sziget Fesztiválon - Fotó: Joseph Okpako / WireImage / Getty Images

A 2024-es Sziget Fesztiválon lehetőség nyílt a Warhaus koncertjének megtekintésére, ahol Maarten Devoldere szólóprodukciója ragadta meg a figyelmet. A koncert március 28-án zajlik a Magyar Zene Házában. Devoldere a belga indie-pop zenekar, a Balthazar vezetőjeként ismert, amely Európában már jelentős népszerűségnek örvendett, és korábban már Magyarországon is fellépett. Míg a Balthazar táncosabb és poposabb dalokat kínál, a Warhaus keretein belül Devoldere a sötétebb, dekadens költői világát tárja a közönség elé. Bár a produkció néha öncélúnak tűnhet, Devoldere szólómegjelenései mögött valójában egy jól átgondolt koncepció áll.

Az interjúnk során az előadóval izgalmas témákat érintettünk, mint például a dalszerzés és a hipnózis közötti különleges kapcsolat, valamint a pszichedelikus szerek hatásmechanizmusai. Emellett mélyebben belemerültünk abba is, hogy Devoldere miért érzi aggasztónak a mesterséges intelligencia térnyerését.

A Warhaus-produkciót ma egy különleges kreatív univerzumnak tekintem, ahol a zene, a vizuális művészetek és az érzelmek találkoznak. Ez a projekt nem csupán zenei anyagokat hoz létre, hanem egyfajta atmoszférát is teremt, amely meghívja a hallgatót egy mélyebb, személyes élménybe. A Warhaus stílusa ötvözi a melankóliát és a szenvedélyt, miközben a lírai mélységek és a kísérletező hangzásvilág révén új perspektívákat nyújt. Mindezt egyedi narratívák és vizuális elemek kísérik, így a Warhaus nem csupán zene, hanem egy komplex művészi kifejezésforma is.

A Warhaus egy paradox művészeti vállalkozás, amely egyszerre ötvözi a romantika lágy érzelmeit és a sötétebb tónusokat, mintha a fény és az árnyék kéz a kézben járna. Előfordul, hogy a produkció giccses elemekkel játszik, hasonlóan a klasszikus dalokhoz és motívumokhoz, amelyek mindig is vonzottak. Az igazi szándékom azonban az, hogy egy olyan hangulatos atmoszférát hozzak létre, amely elvarázsolja a hallgatót, és mély érzelmi élményt nyújt.

A Popmattersnek adott interjúdban említetted, hogy egy szakítós lemez megírása viszonylag egyszerű feladat, ám a mélyebb, boldogabb érzésekből meríteni és azokat dalokba önteni sokkal kihívásosabb. Mi inspirálta a legújabb albumodat, a Karaoke Moon-t?

Most is úgy vélem, hogy a szakítós albumok szinte maguktól formálódnak, mintha csak kicsúsznának belőlem, és nem lenne felettük semmiféle irányításom. Amikor az életemben minden zökkenőmentesen halad, ahogyan az az elmúlt néhány évben velem történt, előadóként a tudatalatti mélyebb rétegeit keresem, hogy valamilyen művészi felfedezőúton vehessek részt. Így hát belevágtam különös, szokatlan kalandokba, hogy közel kerüljek a múzsához.

Számos pszichedelikus szert kipróbáltam, hogy megalkothassam ezt az albumot. Talán közhelyesnek tűnik, de hipnózis alá is vetettem magam, és kerestem egy hipnoterapeutát, akinek segítségével elmerülhettem a tudatalatti mélységeiben. A hipnózis során elhangzott mondatok inspirációt adtak, és sokat átültettem a lemez dalainak világába. Az utolsó alkalommal például magammal vittem a szintetizátoromat, és a hipnózis alatt húsz percen keresztül improvizáltam egy dallamot. Ezt később otthon visszahallgattam, és végül beépítettem a munkámba. Számomra ez volt az a módszer, amellyel áthidalhattam a távolságot az ötleteim és a valódi énem között. Lehet, hogy absztrakt módon hangzik, de mély meggyőződésem, hogy a kreativitás a tudatalatti rejtett zugainból fakad.

Jasper Maekelberg, aki a Karaoke Moon producere volt, nemcsak a stúdióban végzett kiemelkedő munkát, hanem a Balthazar és a Warhaus zenekarokban is aktívan részt vesz. Milyen élmény volt vele együtt dolgozni ezen a lemezen?

Sosem szoktam sokáig dolgozni egy albumon, ami nem tudom, hogy jó vagy rossz, mindenesetre az összes dalszöveget és dallamot én írtam. Aztán Jasperhez fordultam a produceri munkáért, aki tagja az együttesnek és producere a Warhausnak amióta csak létezik. Kilenc hónapig tartott felvenni az albumot, ami elég sok időnek számít, főleg ha már megvan a dalszöveg a hangszereléssel együtt. Szerettük új verzióit kipróbálni a daloknak, és ebben nagy szabadságot adtam Jaspernek, néha teljesen más groove-ot adott a dalnak, illetve erősködött, hogy tudunk ennél jobbat is, szóval sokszor variáltunk még a dalokon.

Ez a lemez számomra hatalmas ambíciókkal készült el. A következő projektet gyorsabb és punkosabb irányba szeretném terelni, hiszen mindig is úgy éreztem, hogy az új albumoknak tükrözniük kell az előzőek hatását. Ennél a munkánknál még erősen éreztük a Ha Ha Heartbreak sikerének súlyát, ami jelentős mérföldkő volt számunkra. Célunk, hogy művészibb popzenét alkossunk, viszont ehhez le kell zárnom a magammal folytatott versenyt, mert nem szeretnék a Bohemian Rhapsody-hoz hasonló, monumentális zenét készíteni.

A Karaoke Moon albumon található Jim Morrison című dal egy különleges, hétperces utazás, amelyben a jazzes hangszerelés mellett egy hosszú monológ bontakozik ki. Olyan érzéseket kelt, mintha a dalszövegben megjelenő előadó a rocksztár archetipikus képét testesítené meg. Említetted, hogy a Warhaus produkcióban sokat foglalkozol a nárcizmus és hasonló romboló témákkal. Érzékelem, hogy a két elem között szoros összefüggés rejlik, hiszen mindkettő a személyes identitás és a belső konfliktusok mélységeit kutatja, miközben a hírnév és önkép bonyolult dinamikáját is érinti.

Abszolút van kapcsolat. Ez egy dal a felnövésről és az éretté válásról, anélkül, hogy tudnánk, hogyan is kell ezt az egészet jól csinálni. Ez a dal egy asszociáció, egy rituálé, hogyan lesz a fiúból férfi. De közben szól a rocksztár karakteréről is, aki a nárcisztikus oldalam, ezért Jim Morrison a címe.

A dalban egy rocksztár-klisét testesít meg bőr trapéznadrággal. A nárcizmus pedig egy árnyék, ezért tűnik fel destruktív értelemben a dalban. De első helyen a maszkulinitás értelmezéseit feszegeti a dal, nekem is nehéz volt ezzel szembetalálnom magam, amikor tinédzserből felnőtt lettem. Annak ellenére, hogy hétperces a dal, nem ad sok mindenre választ, inkább az összezavarodottságot érzékelteti, amit a férfivá válás okoz az emberben.

Nemrégiben debütált a legújabb videokliped, a Zero One Code, amelynek rendezésében Michiel Venmans a mesterséges intelligencia erejét hívta segítségül. Mi a véleményed arról, hogyan formálhatja a mesterséges intelligencia a művészet világát, különösen a zene és a vizuális megjelenítés területén? Milyen hatásokat és lehetőségeket látsz ebben az új technológiai megközelítésben?

Ha arról van szó, hogy a rendező mesterséges intelligenciát alkalmazna a klipemben, úgy érzem, miért ne? Használjuk ki a legújabb technológiákat. Viszont ha a dalszerzésre gondolok, akkor egyfajta aggodalom tölt el. Tudnék okos érvet hozni, hogy az MI sosem fogja tudni igazán megérteni a mi fájdalmunkat, de a valóság az, hogy nem szabad minket, embereket, túlbecsülni. Ha a mesterséges intelligencia elég fejletté válik, akkor akármit képes lesz lemásolni. Ezért félek attól, hogy olyan dalokat fog írni, amik jobbak lesznek, mint az enyémek. Egy olyan előadónak, akinek a dalszerzés a lényege, ez hatalmas félelmet jelent. Néha azt gondolom, hogy majd találok egy új identitást, de aztán rájövök, hogy ezt nem tudnám elengedni. Olyan különös időket élünk, tele kihívásokkal és kérdésekkel.

Több beszélgetésed során említetted, hogy mélyen vonzódsz Bob Dylan zenéjéhez. Megnézted már az Oscar-díjra jelölt "Sehol se otthon" című filmet, amelyben Timothée Chalamet játssza a főszerepet?

Nem láttam, és nem hinném, hogy tetszeni fog a Bob Dylan-film, de adok neki egy esélyt. Nagyon nehéz eljátszani a nagy karizmatikus példaképeket a hatvanas évekből. Bob Dylan fiatal, kúl és arrogáns volt, és nem hiszem, hogy ezt jól át lehet adni. Ugyanezt gondolom arról is, hogy azt sem lehet átadni, ahogy énekel Bob Dylan, nem lehet utánozni. Timothée Chalamet-nak nincs meg az a karakter a hangjában, annak ellenére, hogy azt hallottam, viszonylag jól játssza a szerepét. Majd azért megnézem.

A "Karaoke Moon" cím egy különleges jelentéssel bír számomra. A "karaoke" szó a szórakozás és a közös élmények szimbóluma, amikor az emberek együtt énekelnek, szórakoznak, és megosztják egymással a zene iránti szenvedélyüket. A "hold" pedig a vágyak és álmok megtestesítője, ami mindig ott ragyog felettünk, akár a legnehezebb időkben is. Jelenleg ez a cím számomra egyfajta ünneplést jelent. A zene képes összekötni minket, még a legelszigeteltebb pillanatokban is. A "Karaoke Moon" a közösségi élményeket és az önkifejezés szabadságát szimbolizálja; egy olyan helyet, ahol mindenki megtalálhatja a saját hangját, és megoszthatja azt a világgal. Ez a cím arra emlékeztet, hogy a zene ereje képes felemelni minket, és hogy a legnagyobb álmok is elérhetők, ha hiszünk bennük.

A Karaoke Moon egy különleges metafora számomra. Amikor a karaoke során énekelek, valójában csak a képernyőn megjelenő sorokat követem, mintha a tudatalattim hangjait idézném fel. Ez a folyamat hasonlít arra, ahogyan a belső énem dallamait és ritmusait követem, felfedezve a lelkem mélyén rejlő érzéseket és gondolatokat.

A Sziget Fesztiválon nagyon megfogott, hogy a koncerteteken elég minimális vizuált használtatok, egy lámpát lóbálva világítottad meg magadat és az együttes más tagjait. Honnan jött ez az ötlet?

Tudom közhelyes ezt mondani, de azért is tartom fontosnak, hogy reflektorfénybe emelem a zenekari társaimat, mert semmi sem lennék nélkülük. Az ötlet meg onnan jött, hogy egy próba alkalmával lóbáltam egy színpadi lámpát, és nagyon tetszett a többieknek. Megbeszéltük, hogy beemeljük a vizuális megjelenésünkbe.

A Warhaus produkcióval és a Balthazar együttessel is voltatok már Budapesten, várod már a márciusi koncerteteket?

Budapest egy igazán élénk és vibráló város, amely mindig lenyűgöz. Többször is ellátogattam már ide nyaralni, és minden alkalommal azon morfondírozom, hogy kár, hogy nem jöttünk gyakrabban a Warhauszal felfedezni ezt a gyönyörű helyet. Most viszont örömmel jelenthetem be, hogy végre egy igazi klubkoncerttel készülünk nálatok, és alig várom, hogy együtt ünnepelhessünk!