Ezen az állaton semmi sem hat: a mikroműanyagok minden élőlényben megtalálhatóak, kivéve egyetlenegyben.
A mikroműanyagok napjainkra annyira elterjedtek, hogy már az állatok és az emberek testében is fellelhetők. Viszont létezik egy különös és rendkívül ellenálló élőlény, amely úgy látszik, hogy képes kikerülni a mikroműanyagok hatását.
A mai világban az egyik legégetőbb környezetvédelmi kihívás a mikroműanyagok elterjedése, amelyek 5 mm-nél kisebb méretű, akár szabad szemmel észlelhetetlen apró műanyag részecskék. Ezek a kicsiny, de annál károsabb szennyeződések bejutnak a talajba, a vizekbe, sőt a levegőbe is. Nem meglepő tehát, hogy már az állatok szervezetében is fellelhetők, és sajnos az emberi testben is nyomot hagynak.
Egyes becslések szerint az átlagember szervezetébe hetente egy bankkártyányi műanyag kerül ilyen apró részecskék formájában, így azután nem meglepő, hogy találtak már mikroműanyagot a szívben, az agyban, a herékben, sőt még az emberi spermában is. És mielőtt bárki legyintene erre: kiderült, hogy négy és félszeres a betegségek és a halál kockázata annál, akinek mikroműanyag van a szervezetében.
Az apró szintetikus szemcsék az állatokat sem kíméli, és különösen az óceánok lakói fogyasztanak ilyen nem kívánt eledelt. Ennek hátterében az áll, hogy a műanyagok bőséges ártalmatlanítása miatt a tengeri ökoszisztémák fogadják e hulladéknak a nagy részét. A műanyag polimerek közül a polisztirol az egyik leggyakrabban használt és így kiselejtezett műanyag. Mivel a sűrűsége nagyobb, mint a vízé, felhalmozódik a tengeri üledékekben, potenciálisan érintve az ott élő közösségeket.
Viszont létezik egy igencsak különös élőlény, egy aprócska organizmus, amely valamiért képes elkerülni a mikroműanyagokat, sohasem engedi, hogy azok a testébe jussanak. Ezek a hengeres, zömök testű tardigrádák, más néven medveállatkák, méretük 0,2 mm-től 1,5 mm-ig terjed, ám a többségük általában fél milliméternél is kisebb. Ezek a lenyűgözően ellenálló lények képesek túlélni a Föld legzordabb környezeti viszonyait. Amikor a körülmények már olyan szélsőségesek, hogy a mindennapi élet fenntartása lehetetlen, felfüggesztik aktivitásukat, és "tun" állapotba lépnek, ahol várják a kedvezőbb körülményeket a túléléshez. Képesek visszatérni az életbe akár fagyás, főzés, sőt, intenzív sugárzás után is. Olyan különlegesek, hogy még a Nemzetközi Űrállomásra is eljuttatták őket kutatási célból.
Brazil kutatók, a tengerekbe került mikroműanyagok hatását vizsgálva, több mint 5000 parányi, egyedi organizmust vetettek össze, közöttük fonálférgeket, atkákat, rákféléket, laposférgeket, sörteférgeket és az említett medveállatkákat is. Ezeket a lényeket olyan tartályokba tették, amelyek a lehető legjobban utánozták természetes környezetüket, illetve még 100 gramm, különböző méretű műanyag részecskéket tartalmazó üledéket is elhelyeztek a tartályban.
A PeerJ Life and Environment című tudományos folyóiratban közzétett tanulmány rávilágított, hogy a mikroműanyagok elkerülése szempontjából a természet apró élőlényei közül csupán a tardigrádok, vagyis a medveállatkák bizonyultak kivételnek. A kutatók a tardigrádok különleges szájszerkezetét emelik ki, mint a mikroműanyagok lenyelésének megelőzésének okát. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a tardigrádok sokfélesége miatt, különböző testrészeik formája és felépítése eltérő lehet, így nem garantált, hogy minden faj elkerüli a mikroműanyagok fogyasztását. Érdekes módon, a kísérlet során megfigyelt medveállatkák sem maradtak teljes mértékben érintetlenek: bár a testükbe nem jutottak be mikroműanyagok, a mozgásszervi appendikseiken szép számmal bukkantak fel apró műanyag részecskék.
