Itt van a valódi indok, amiért nem fogyasztunk pulykatojást.

Kétségtelen, hogy a pulykahús egyre gyakrabban található meg a magyar étkezések során, számtalan variációban elérhető a nagy diszkont áruházak kínálatában.

Éppen ezért felvetődik a kérdés: miért nem fogyasztunk pulykatojást?

A vadon élő pulyka a talajon, az erdő védett zugában készít fészket. Ezután nagyjából két hétig rakja a tojásokat: 24-32 óránként egy-egy darabot, így általában 9-13 tojásból álló fészekalj gyűlik össze - derül ki az Oregon Department of Fish and Wildlife adataiból.

Ez a feladat valóban kihívásokkal teli a pulykák legújabb generációját nevelő madár számára, ugyanakkor egy tojástermelő gazdaság szempontjából csupán csekély mértékű.

Az Egyesült Államokban körülbelül 2500 pulykafarm működik, míg Magyarországon a pulykák száma körülbelül kétmillióra tehető. Bár a pulykák és a tojásaik számosak, ezek a termékek mégsem találhatóak meg a tojáspiacon. Ennek hátterében a gazdasági megfontolások állnak, hiszen a profit maximalizálása érdekében nem mindig éri meg a termelés.

Egy egészséges tyúk szinte naponta képes tojást produkálni, a pulyka tojótempója viszont gyenge hozamnak számít. Ráadásul a pulykák hét hónap alatt érik el a tojásrakó kort, szemben a tyúkok öt hónapos "futamidejével", ezért a tojásra szakosodott baromfitartóknak nem túl vonzó befektetés.

Ráadásul tartásuk drága, hiszen több helyet és több takarmányt igényelnek. A költségek tehát jóval magasabbak, mint más tojóbaromfik esetében, így pénzügyileg sem túl vonzóak a tojásipar számára. Amit pedig a húsáért tartanak, az nagyjából a tojóképes kor környékén már találkozik a végzetével.

A tojás minősége vitathatatlan, hiszen teljes mértékben megfelel az emberi fogyasztás követelményeinek. Az ízvilága szinte egyenértékű a tyúktojáséval, csupán annyiban különbözik, hogy nagyobb méretű, a héja pedig vastagabb és ellenállóbb, míg a belső hártya erősebb szerkezetű.

A pulykatojás - valamivel nagyobb méret, erősebb héj, vastagabb hártya ide vagy oda - végső soron teljesen "normális" tojás, csak drágább előállítani. Ugyanez már nem mondható el a pingvintojásról.

Robert Headland, a cambridge-i Scott Polar Research Institute vezető munkatársa megjegyezte, hogy a pingvintojás íze "meglehetősen halas", mivel táplálkozásuk jelentős részét a krill, ezek az apró, garnélarákra emlékeztető rákok képezik. Donald Morrison, a Falkland-szigetek helyi lakója az IFLScience-nek elmondta, hogy a tojásból kiváló pavlova készíthető, de a főtt pingvintojás valódi különlegességnek számít.

Míg egy főtt tyúktojás klasszikus, fehér ovális formát ölt, a pingvintojás főzés után zselészerű, átlátszó gömbbé alakul, amelynek belsejében egy rejtett, narancsszínű "labda" sejlik fel. A különös átalakulás kulcsa a glikoproteinek egyedi arányában rejlik - állítja a Polar Guidebook.

A tyúktojásokban elsősorban ovalbumin található, míg a pingvintojások esetében a fehérjetartalom 25%-át penalbumin alkotja. Ez a speciális fehérje fontos szerepet játszik abban, hogy a tojások ellenálljanak az antarktiszi fagyos körülményeknek. Érdekes módon, amikor a pingvintojásokat megfőzzük, a megszokott fehér szín helyett átlátszó külső réteg alakul ki.