Elképzelhető, hogy a főnök befolyásolhatja a szabadságunkat?

Nyáron az emberek általában több szabadságot merítenek, mint az év más időszakában. Hogyan kell intézni, kinek van joga hozzá, az utolsó pillanatban igényelhető-e, s a főnöknek kötelező-e jóváhagynia?

Minden alkalmazott, aki állandó munkaviszonnyal rendelkezik, jogosult szabadnapokra, melyek merítése alatt fizetést kap - ennek összegét az előző negyedévben elért átlagkeresetből számolják ki.

A munka törvénykönyve három különböző típusú szabadságot határoz meg: az éves naptári időszak vagy annak arányos része szerint járó szabadságot, a ledolgozott munkanapok után járó szabadnapokat, valamint a kiegészítő szabadságot. A fiatalabb munkavállalóknak, akik 33 évnél fiatalabbak, 20 nap szabadság jár, míg az ennél idősebbek számára ez a szám 25 napra emelkedik. Ezen kívül a munkaadók lehetőséget kapnak arra, hogy bónusz szabadnapokat adjanak, vagy a kollektív szerződés keretében további napokat biztosítsanak. A köztisztviselőknek pedig extra 5 nap szabadidőt biztosít az állam. Különösen a pedagógusok élvezhetik a leghosszabb, összefüggő nyolc hetes szabadságot, amely lehetővé teszi számukra, hogy hosszabb pihenőt vegyenek igénybe.

Akik nem egész évre szóló munkaszerződést kötöttek, a törvényben garantált 20, illetve a 25 szabadnap időarányos részére jogosultak. A szerződés aláírása után legalább 60 napot le kell dolgozni, az esetleges szabadságigényt a főnök az első két hónapban indoklás nélkül elutasíthatja, de jóvá is hagyhatja. Aki újonc a cégnél, például júniusban lépett be, a ledolgozott napokért minden 21 munkanapért az egész évre jóváhagyott szabadnapok tizenkettedére számíthat. Például Mária 25 éves, és 2025. május 1-jével kezdett dolgozni, és az első hónap után (miután ledolgozott 21 munkanapot) júniusban 1,5 nap szabadságra jogosult (20/12 = 1,66 nap).

A szabadnapok meghatározása viszonylag egyszerű, ha a munkavállaló rendszeresen, a munkaszerződésben rögzített napokon, előre meghatározott munkaórákban és órabérért dolgozik. Azonban problémák merülhetnek fel, ha valaki rendszertelen munkarendben dolgozik, például heti 3-4 munkanapon vagy változó munkaidőben, és ez alapján próbálja érvényesíteni a szabadnapokhoz fűződő jogait. Ilyen esetekben először is meg kell állapítani, hogy az adott munkavállaló az év során összesen hány munkanapot teljesít, majd ennek alapján kiszámítják az egész évre vonatkozó, arányos szabadnapok számát.

Ha a meghatározott időre kötött szerződés lejárta előtt az alkalmazott képtelen kimeríteni szabadságát, a cég köteles kifizetni, ezen nem spórolhatnak.

Szabadnapokat akkor veszünk ki, amikor egyébként dolgozni kellene. Vagyis a szabadságpapírt csak a munkanapokért kell kiírni. Ha az összefüggő szabadságba beleesik valamilyen munkaszüneti nap (hétvége, államünnep), azokat nem számolják a szabadnapok közé. Minden egyes szabadnap esetében annyi óráért állapítanak meg bérpótlékot, amennyi ideig az adott napon dolgozni kellene. Például annak az alkalmazottnak, aki 11,5 órás műszakban végzi a munkáját, az 1 szabadnapért járó bérpótlékot úgy számolják ki, hogy a 11,5 órát kiszorozzák az illető átlag órabérével.

Ami a szabadság időpontját és hosszát illeti, a munka törvénykönyve meglehetősen nagy hatalommal ruházza fel a mindenkori főnököket. Ott, ahol korrekt viszony van a beosztottak és a felettesek között, nem szoktak problémák előfordulni, és még az utolsó pillanatban benyújtott szabadságigényt is jóváhagyhatják, és a próbaidős alkalmazottat is megajándékozhatják pár szabadnappal. Ahol rosszak a viszonyok, ott a főnök még a szabadságot is megszakíthatja, vagyis a tengerparti üdülés kellős közepén bárkit hazahívhat, de ilyesmi csak ritkán szokott előfordulni, ugyanis ez a cégnek sokba kerülhet. Ha ugyanis a váratlan hazatérésből az alkalmazottnak kára keletkezik, a cég azt köteles téríteni, azaz a hazautazás és az esetleges stornó költségeit a munkaadó állja.

Mindenkinek joga van összefüggő, több napig tartó szabadságra, bár a hatályos törvény azt nem mondja ki egyértelműen, azt az év melyik időszakában kell meríteni, illetve szükség esetén hány napot vagy hetet lehet a következő évre átcsúsztatni. Teljes mértékben a munkaadó dönt legalább 4 hét szabadságról (ha az alkalmazott jogosult ennyire) a beosztottjával kötött megállapodás alapján úgy, hogy az alkalmazott az egész szabadságát év végéig kimeríthesse. A jogszabály konkrétan csak azt szögezi le, hogy minden alkalmazottnak évente egyszer legalább két hétig tartó, megszakítás nélküli pihenést kell biztosítani.

Vannak olyan foglalkozások, melyek esetében a szokványos 4, illetve 5 héten (vagy ezek időarányos részén) kívül az alkalmazott jogosult úgynevezett kiegészítő szabadságra is, ami legkevesebb 1 hét. Az veheti igénybe, aki egész évben a föld alatt dolgozik, például bányában, alagutak építésénél, valamint akik az egészségre ártalmas munkát végeznek - például olyan intézményekben tevékenykednek, ahol fertőző betegeket kezelnek. Az is jogosult kiegészítő szabadságra, aki csak a naptári év egy részében dolgozik: minden ledolgozott 21 napért jár a kiegészítő szabadság tizenketted része. A kiegészítő pihenést nem lehet átfizetni, a munkaadó nem adhat helyette bérpótlékot, ezt mindenképpen ki kell meríteni.

A munkáltató jogosult arra, hogy a szabadságok tömeges kiadását elrendelje, amennyiben ezt műszaki vagy egyéb üzemeltetési okok indokolják. Az ilyen típusú tömeges szabadság időtartama nem haladhatja meg a két hetet, kivéve, ha súlyos működési problémák merülnek fel, amelyről az alkalmazottakat legalább hat hónappal előre értesítik. Ilyen esetben a kényszerszabadság akár három hétig is eltarthat. Fontos megjegyezni, hogy a munkaadó nem kötelezheti az alkalmazottakat szabadságra abban az időszakban, amikor azok betegség vagy baleset miatt ideiglenesen munkaképtelenek, illetve amíg anyasági vagy gyermekgondozási szabadságukat töltik.

Bár a szabadnapok kiadásának jogát alapvetően a vezetőség gyakorolja, fontos, hogy ez a döntés ne az utolsó pillanatban szülessen meg. Az alkalmazottaknak legalább két héttel a tervezett pihenőidő előtt értesülniük kell arról, hogy a főnökük jóváhagyta a szabadságukat. Ha valaki úgy érzi, hogy jogait megsértették, lehetősége van panaszt tenni a munkaügyi felügyelőségnél.