Egy atomháború következményei szörnyűek lennének, és csak néhányan élnének túl a pusztítást. Képzeljük el, hogy Észak-Korea vezetője a túlélők között van, rejtőzködve a világ legnagyobb alagútrendszerének mélyén. Ebben a sötét és titokzatos labirintusban,

Annie Jacobsen könyve a nukleáris világháború témájában lenyűgözően részletes, ám Észak-Korea, mint a képzeletbeli világégés lehetséges kiváltója, kevesebb figyelmet kapott. Az információk, amelyek mégis rendelkezésre állnak, rendkívül aggasztóak.

Akár egy atomháború kirobbanásához is vezethet Észak-Korea vezetőjének döntése, akár a civilizáció végének küszöbén állunk - a valóság az, hogy ő maga jelentős eséllyel megúszhatja a világvégét. Észak-Korea rendelkezik a bolygó legnagyobb és legjobban megerősített föld alatti alagút- és bunkerrendszerével, ahogyan Annie Jacobsen is részletezi az „Atomháború” című művében. A könyv magyar alcíme pedig pontosan tükrözi a hiteles, de egyben részben fiktív elemeket is tartalmazó tartalmat, amely a valóság és a képzelet határvonalán egyensúlyozik.

A katasztrófa másodpercről másodpercre bontakozik ki, mint egy sötét felhő, amely hirtelen árnyékot vet a napfényes tájra. Az első figyelmeztető jelek alig észlelhetők, talán csak egy halk zúgás, vagy a levegő feszültsége, ami megfeszíti az érzékeket. A következő pillanatban a világ megfordul: a talaj remegni kezd, a légkör telítődik a pánik és a félelem szagával. Az idő megállni látszik, miközben mindenki próbálja felfogni a helyzetet. A másodpercek olyan lassan telnek, mintha a világ minden egyes része egy külön dimenzióban létezne. Az emberek arcán a döbbenet és a kétségbeesés tükröződik, ahogy a valóság szörnyűsége egyre világosabbá válik. A következő pillanatban pedig már nem csupán a kétségbeesés, hanem a cselekvés kényszere is megjelenik. Az emberek rohanva keresik a menedéket, ki az ajtón, ki az ablakon át. A feszültség és az adrenalinszint az egekbe szökik, hiszen minden másodperc újabb lehetőséget, vagy éppen ellenkezőleg, újabb veszélyt rejt magában. Ahogy a katasztrófa folytatódik, úgy a másodpercek egyre inkább az élet és halál határvonalán egyensúlyoznak. Minden döntés, minden mozdulat kulcsfontosságú. Az idő múlása, a másodpercek száma, mind-mind egy újabb lehetőség az újjászületésre vagy a végzetre. A világ csendes megfigyelője lett, míg az emberek harcolnak a túlélésért, a reményért, és a normális élet visszaszerzéséért.

Észak-Korea különleges helyzete egy rövid, de figyelemfelkeltő fejezet a könyvben, amelynek hátborzongató lényegét az amerikai beavatkozáskor világítottuk meg:

A könyv végén a szerző világossá teszi: "A történetünk során nem derül fény arra, hogy mi motiválta az észak-koreai vezetőt abban a váratlan lépésben, amikor hirtelen támadást indított Amerika ellen, de szinte biztos, hogy paranoia is közrejátszott ebben." Az alaposan megkomponált narratíva többi szereplőjéhez hasonlóan az észak-koreai vezető nevét sem ismerjük meg; ahogyan Putyin, Biden, Trump vagy más prominens politikai alakok esetében, úgy itt is az olvasóra hárul a feladat, hogy saját képzelete szőtte szálakkal töltsön ki a történet hiányosságait. Mindenesetre Kim Dzsong Unról könnyen feltételezhetjük, hogy az irracionális félelem árnyéka kíséri mindennapjait.

A könyv története, bár nem tűnik valószínűnek, mégis elképzelhető forgatókönyvet vázol fel: Észak-Korea mindössze három atomrakétát indít az Egyesült Államok irányába, ebből az egyik műszaki hiba folytán célt téveszt. E három rakéta indítása egy sor szerencsétlen véletlen egybeeséshez vezet, amelyek végül az Egyesült Államok és Oroszország közötti totális atomháborúhoz, s így több száz pusztító erejű fegyver bevetéséhez és a civilizáció végső megsemmisüléséhez vezetnek. A történet rendkívül nyugtalanító, és elgondolkodtatja az olvasót a globális konfliktusok és a technológiai hibák következményeiről.