Cey-Bert Róbert Gyula a PestiSrácoknak: "Az inga sosem tér vissza ugyanarra a pontra" - Avagy, kik azok, akik a Turul helyére sast szeretnének ültetni, és milyen módon állíthatjuk meg őket?

Cey-Bert Róbert Gyula a PS-nek: Az inga nem tér vissza az eredeti helyére - Avagy kik próbálnak sast ültetni a Turul helyére, és miként akadályozhatjuk meg ezt? Kertész Dávid 2024. december 21.

Ismerjük a politikai tájképet, tudjuk, mit képvisel a nemzeti oldal, és mit mondanak a másik oldalon. De mi az a mélyebb réteg, ami a magyar nemzeti ideológiát meghatározza? Milyen filozófiai szálak fűzik össze történelmünket, és milyen elemek formálják a magyar öntudatot? Ezek a kérdések foglalkoztattak, amikor Cey-Bert Róbert Gyulával találkoztam egy hangulatos budai kávézóban. A válaszok, amiket kaptam, felülmúlták a várakozásaimat. Fedezzük fel azt az egyenes utat, amit nem csupán magyarként járunk be, hanem amit büszkén képviselünk is a Kárpát-medencében, mint hidat Kelet és Nyugat között.

Cey-Bert Róbert, a forradalom szellemének megtestesítője. Nem csupán az 1956-os eseményekben betöltött szerepe miatt emelkedik ki, amikor elindult Kaposvárról, hogy csatlakozzon a pesti fiatalokhoz. Nem csupán a harcok és kalandok sokasága miatt, amelyeken élete során keresztülment. Róbert forradalmár mert ő "javíthatatlan idealista". Ahogyan ő fogalmazott: 1956 óta Pongrátz Gergely szavai vezetik az életét, ezek a szavak, amelyeket azon a sorsfordító októberi napon hallott:

Mindent a hazáért!

Akkor, közel hetven évvel ezelőtt egyetlen célja volt: csatlakozni a forradalomhoz. Ezért indult el Pestre, tenni akart. Később menekülnie kellett, elhagyni az országot, majd bejárni a fél világot, de a tenni akarás megmaradt, ahogy minden forradalmárban. Személyiségük része ez, és Róbert megtalálta a maga forradalmát élete minden kalandjában.

Az étel, a történelem és a Turul madár egy különleges hármasságot alkot, amely a magyar kultúra mélyrétegeibe nyúlik vissza. Az étkezés nem csupán a táplálkozásról szól; az ételek a hagyományok őrzői, generációról generációra öröklődnek, és tükrözik a különböző történelmi korszakok hatásait. A Turul, mint mitikus madár, szimbolikus jelentőséggel bír, hiszen a magyar nép ősi legendáiban a nemzeti identitás és a haza védelmezőjeként jelenik meg. A Turul nemcsak a múlt hőseinek emlékét idézi, hanem inspirációt is ad a jelen és a jövő számára. Ezen elemek összeolvadása egy olyan gazdag kulturális örökséget teremt, amelyben az étkezési szokások, a történelmi események és a mitológiai szimbólumok harmonikusan kapcsolódnak egymáshoz. Az étel és a Turul történetének felfedezése során nem csupán gasztronómiai élvezeteket tapasztalhatunk meg, hanem mélyebb betekintést nyerhetünk abba, hogy mit jelent magyarnak lenni.

Mikor hazaért Magyarországra, Róbert a gasztronómiában találta meg azt a pontot, ami az őstörténetünk kutatása felé fordította. A magyar ételben ugyanis benne van a keleti filozófia.

A nyugati gasztronómia, mint a kultúrkör, a precizitás felé tör, egy dologra épül: akár az Iliászból indulunk ki, akár a Bibliából azt látjuk, hogy az isten személye a tűz, az áldozati ételt ezért sütik. Mi - én keleti emberként hivatkozom magamra - Istenben a tűz és a víz egységét látjuk, a pásztor megfőzi az ételt

- foglalta össze. A célja ezután az volt, hogy minél jobban megismerje a magyar gasztrokultúrát, és ez vezette el az őstörténetünk kutatásához, aminek kapcsán rendkívül felháborította, hogy téves ismeretek tanítása volt jellemző az akkori kutatómunkákra.

2024. december 18. - Cey-Bert Róbert // Fotó: Hatlaczki Balázs

Nem véletlenül. Történelmünk átadása hosszú ideig más népek kezében volt, akik nem akarták, hogy megismerjük a múltunkat. Ennek jó példája, hogy máig a "habsburgos" tanok dominálják sokak ismereteit. Így lett a Turul a legtöbb szobrunkon inkább saskeselyű, mint sólyom. Pedig a sólyom legyőzi a sast:

A keleti utaim során sok solymásszal megismerkedtem. Vadásznak sassal is, de a sólyom ügyesebb, gyorsabb. A szabadesésében elkapja a nagyobb madarat, az pedig túl lassú, hogy reagáljon.

Talán az sem véletlen, hogy történelmünk során mindig olyan birodalmak miatt szenvedtünk, akiknek sas volt a jelképe. Féltek tőlünk, ahogyan a lovas népektől mindig féltek a letelepedettek. Ez a félelem lehet az oka annak, hogy mint Róbert fogalmazott "máig harcolnak a hunok ellen". Most már nem fegyverrel, hanem ideológiával, és próbálják a sast tenni a Turul helyére.

Persze! Íme egy egyedibb megfogalmazás az "Egyenes út" témájában: "A világban, ahol a kanyarok és elágazások folyamatosan megjelennek, néha az egyszerű, egyenes ösvény a legnagyobb ajándék. Ez az út nem csupán a távolságot rövidíti le, hanem lehetőséget ad arra is, hogy tisztán lássuk a célunkat. Minden lépés egy újabb megerősítés, hogy a nehézségek ellenére is választhatjuk a közvetlen, egyenes irányt, amely a szívünk vágyait követi."

A sólyom, mint szimbólum, nem csupán faragványokban testesíti meg a magyarságot és őseink örökségét, hanem jellemében és mozgásában is kifejezi nemzeti karakterünket. Egyenes zuhanórepülésével vadászik, bátran szembenéz az elvesztett uralom lehetőségével, és nem keres kerülőutakat; a nappal fénye mögött, szinte titokban csap le ellenfeleire. Történelmünk és őstörténetünk során is hasonlóan írták le népünket. Cey-Bert megfogalmazása szerint nem véletlen, hogy amikor önálló országként, saját céljainkért harcoltunk, nem idegen hatalmak befolyása alatt, akkor soha nem szenvedtünk vereséget. Ekkor valóban a saját utunkat jártuk, és szárnyainkon emelkedtünk a magasba.

Ahogyan Róbert is hangsúlyozta, ez a fajta egyenesség nem csupán a cselekedeteinkre vonatkozik, hanem mélyen gyökerezik isteni elrendelésünkben. Olyan egyeneseknek kell lennünk, mint egy híd, amely összeköti a Keletet és Nyugatot. Ez a mi sorsunk: hidakat építeni, és a Kelet legnyugatibb erődjévé válni. Jelenleg úgy tűnik, jó úton haladunk ehhez, mind politikai, mind világszemléleti szempontból. Ugyanakkor ezt a nézőpontot megerősítenünk szükséges, hiszen a világban hamarosan jelentős változások várhatók.

2024. december 18. - Cey-Bert Róbert // Fotó: Hatlaczki Balázs

Róbert véleménye szerint Kína felemelkedése és a globális vezető szerep áthelyeződése Washingtonból Pekingbe elkerülhetetlen folyamat. Ebből kifolyólag fontos, hogy megőrizzük semlegességünket, és elkerüljük, hogy a két hatalom konfliktusa a mi területünkre terjedjen ki. Célunk az kell legyen, hogy hidat építsünk a két pólus között, így hazánk nem csatatérként, hanem a kölcsönös együttműködés színhelyeként szolgálhat, ahol az új nagyhatalom is támaszkodhat.

Ha alaposan átgondoljuk, akkor kijelenthetjük, hogy mi vagyunk a középső birodalom.

- Hangsúlyozta, hogy Kína mindig is a Középső Birodalomként határozta meg magát, ugyanakkor mostanra elérkezett az idő, hogy régiónkban kihasználjuk a lehetőségeinket, és mi vállaljuk az összekötő szerepet.

Az inga nem fog már visszatérni arra a pontra, ahol egykor megállt.

Az inga mindig visszaleng. Minden hatást ellenhatás követ, ebből következik, hogy a jelenlegi liberális világnézetre reagálni fog az emberi gondolkodás, és egy teljes fordulatot vesz a világ, de sok nemzetnek már késő.

Az inga mindig visszatér, de sosem a kiindulási pontra. A Nyugat már sajnos elveszett, és bár Németországban vagy talán Franciaországban még találkozhatunk olyan eszmékekkel, amelyek a racionalitás talaján állnak, ez csupán gazdasági érdekek mentén történik. Hiányzik a mélyebb istenhit, és ez így nem elegendő. A változás elkerülhetetlenné vált. Sok minden, ami Kínában zajlik, aggasztó számomra; tanúja voltam az ujgurokkal és tibetiekkel történteknek. Mégis, elkerülhetetlen, hogy ők töltsék be a hatalmi űrt. Éppen ezért egyetértek a jelenlegi magyar politikai irányvonalal: Kelet felé kell orientálódnunk, hogy a pólusváltás során mi is részesedhessünk a jövő lehetőségeiből.

Róbert véleménye szerint a leglényegesebb most az, hogy megőrizzük semlegességünket a pólusváltás idején, és ne engedjük, hogy csatatérré váljunk. Fontos, hogy híd szerepét töltsük be, ne pedig harcosokét. Történelmünk során sajnos sokszor előfordult, hogy külső nyomásra mások harcát vívtuk, ahelyett, hogy közvetítőként léptünk volna fel. Így sokszor olyanokkal kerültünk szembe, akik nem is akartak velünk hadakozni, és akik minket ellenségként kezeltek. Ennek a legtragikusabb következménye talán a mohácsi csata utáni Habsburg uralom volt, amely évszázadokra rákényszerített minket, hogy mások csatáit vívjuk a mi földünkön a törökökkel. A háborúk során mindig az szenved a legjobban, akinek a területén zajlanak az összecsapások.

2024. december 18. - Cey-Bert Róbert // Fotó: Hatlaczki Balázs

A mai világban talán az egyik legnagyobb kihívásunk az, hogy nem találunk stabil támaszt. Külső eszméket keresünk, és mások véleményére alapozva próbáljuk meghatározni, mit gondoljunk saját magunkról. Ezzel a jelenséggel szembesülünk akkor is, amikor ideológusokat olvasunk. Petersont és Dugint tanulmányozva gyakran csalódottan tapasztaljuk, hogy egyikük sem kínál olyan megoldásokat, amelyek kifejezetten a magyar közönségnek szólnának. Az igazság az, hogy ők nem is fognak, hiszen ha valaki a magyarok számára releváns gondolatokat keres, érdemes Cey-Bert Róbert műveit felfedeznie. Van kortárs nemzeti filozófusunk, csak annyira kell nyitottnak lennünk, hogy levegyük a könyvespolcról az ő írásait.

Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok

Persze! Íme egy egyedi Facebook hozzászólás: "Hey mindenki! 🌟 Csodás napunk van, és szeretném megosztani veletek egy kis pozitív energiát! 🌈 Emlékezzetek rá, hogy a legapróbb dolgok is sok örömöt hozhatnak az életünkbe. Mi az, ami ma mosolyt csalt az arcotokra? 😊 #PozitívVibes #ÉlvezdAzÉletet" Hogyan tetszik? Szükséged van valami másra is?

Kapcsolódó témákCey-Bert Róbert Gyulaglobális rendmagyar őstörténetpólusváltásVezetővilág rendszerváltás