Az utcán lógó kábeltől egészen az autópályákig - milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az elektromos autók töltésére?

Az elektromos autók elterjedésének legnagyobb akadálya továbbra is a töltési infrastruktúra hiányosságai, legyen szó Nyugat-Európáról, Magyarországról vagy éppen a kevésbé fejlett országokról – a helyzet azonban országonként változó. Milyen lehetőségek állnak tehát rendelkezésre az elektromos és plug-in hibrid járművek tulajdonosai számára, amikor eljön az idő, hogy feltöltsék autójukat?

Az autók elektromos töltésének legelterjedtebb és Európában szinte kizárólagos módszere a kábel segítségével történő csatlakoztatás. Számos lehetőség létezik, hiszen különböző szabványú töltők állnak rendelkezésre, és az sem elhanyagolható, hogy milyen típusú konnektorba csatlakoztatjuk őket. Az ablakon vagy ajtón kikandikáló töltő mindenképpen szabályellenes és potenciálisan életveszélyes, ezért ezt a megoldást senkinek sem ajánljuk. Ha viszont kertesházban lakunk, vagy saját garázsunk van, akkor felmerülhet a lehetőség, hogy a sima háztartási hálózathoz csatlakoztassuk az autót. Ezt azonban csak az ingatlan elektromos rendszerének állapota határozza meg, és nem a legjobb választás, ha időre van szükségünk: külön falitöltő nélkül ez a megoldás kockázatos lehet, ráadásul a teljes töltéshez akár egy éjszaka is kevés lehet a néhány kilowattos teljesítmény mellett. A falitöltők 3,7 kilowattos teljesítménytől kezdve akár 22 kilowattig is képesek tölteni, így egy ilyen eszköz beszerzésével és megfelelő telepítésével jelentősen felgyorsíthatjuk az autó töltésének folyamatát.

A nyilvános villámtöltőkhöz való csatlakozás egy kicsit más megközelítést igényel, hiszen itt különböző regisztrációk és előfizetések szükségesek ahhoz, hogy a különféle szolgáltatók töltőoszlopait igénybe vehessük. A töltési sebesség széles spektrumot ölel fel, és ez együtt jár az árak változékonyságával is – azaz minél gyorsabban és nagyobb teljesítménnyel töltünk, annál magasabb költségekkel kell számolnunk. Az otthoni váltóáramú (AC) töltés mellett a DC (egyenáramú) lehetőségek is elérhetőek, ahol a villámtöltők akár 300 kilowattos teljesítményre is képesek. A gyorstöltők általában 100-150 kilowatt körüli teljesítménnyel működnek, így a választék széles, és a felhasználók igényeihez igazodva könnyen megtalálhatják a számukra legmegfelelőbb megoldást.

Európában jelenleg az alternatív töltési lehetőségek között a Nio akkumulátorcserélő-állomásai emelkednek ki, bár ezek használata még nem terjedt el széles körben. Kínában viszont ennek a megoldásnak már mélyebb gyökerei vannak, ahol a CATL is bevezette saját akkumulátorcserélő szolgáltatását.

Az induktív töltési technológia továbbra is létezik, és már több európai országban, például Svédországban és Németországban is tesztelik különböző pilot projektek keretében. Ennek a megoldásnak köszönhetően a járművek egy specifikus útszakaszon, mozgás közben, alulról képesek áramot felvenni, ami forradalmasíthatja a közlekedést.

A haszongépjárművek világában a pantográfos, felsővezetékes töltés egyre népszerűbb alternatívát kínál. A teherszállítás terén már zajlanak kísérletek speciális útszakaszokkal, míg a tömegközlekedésben ez a megoldás már széles körben elterjedt. Például Ostravában és Svájc különböző városaiban is rendszeresen alkalmaznak elektromos buszokat, amelyek pantográfos töltéssel működnek. Ezen kívül Magyarországon is ismerős lehet a trolibuszok esetében ez a megoldás: a budapesti Solaris trolik az elektromos hálózatról nyerik az energiát, amely lehetővé teszi számukra, hogy a vezeték nélküli szakaszokon is közlekedjenek, bár korlátozott ideig.

Mint láthatjuk, bár léteznek alternatívái a vezetékes töltésnek, egyelőre nem érdemes arról fantáziálni, hogy a napi forgalomban elérhető elektromos vagy plug-in hibrid autónkat a következő években konnektor vagy töltőoszlop nélkül is fel tudjuk tölteni.