Az emberi lélek mélyén ott rejlik a vallásos hajlam, amely szinte elválaszthatatlanul összefonódik a gondolkodásunkkal és az érzelmeinkkel. Székely János a Mandinernek kifejtette, hogy az emberiség e "javíthatatlan" vallásossága a gondolkodás és a szív be

Budapesten látta meg a napvilágot 1964-ben. Felsőfokú tanulmányait az esztergomi Érseki Papnevelő Intézetben, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán, valamint Betlehem szent földjén folytatta. 1991-ben Jeruzsálemben szentelték diakónussá, és ugyanebben az évben pappá is avatták. 1997-ben teológiai doktorátust szerzett, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán az újszövetségi tanszék docenseként kezdett tanítani. Emellett az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanára volt, és 2006 óta rektorként irányítja az intézményt. 2017-ben Ferenc pápa a Szombathelyi egyházmegye megyés püspökévé nevezte ki. 2021-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjével ismerték el munkáját. Eddig 16 kötetet jegyez, köztük több tankönyvet is.

A magyar katolikus egyház államhoz fűződő viszonya vegyes megítélés alá esik. Egyesek azt állítják, hogy az egyház túlságosan szoros kapcsolatokat ápol a kormánnyal, ami kérdéseket vet fel az egyházi függetlenséggel kapcsolatban. Ezzel szemben mások arra hívják fel a figyelmet, hogy a püspöki karnak szüksége lenne egy határozottabb hangra a társadalmi és etikai problémák terén, hiszen a vallásos közösség tagjai gyakran várják az iránymutatást a nehéz kérdésekben. Az állam és egyház viszonya tehát bonyolult, és sok szempontból érdemes lenne átgondolni a kölcsönhatásokat, hogy mindkét fél szerepe és felelőssége világosabbá váljon. Mennyire fontos az egyház számára, hogy kiálljon az igazságosság mellett, anélkül, hogy elveszítené függetlenségét?

A vallás és a társadalom, valamint az állam közötti viszony rendkívül összetett és sokszínű. Egyrészt egy mély, életadó kapcsolat fűzi össze őket. Martin Buber, a neves perszonalista filozófus szavaival élve: "Egy kultúra addig tart, amíg kapcsolatban áll azzal az éltető Titokkal, amely egykor létrehozta." Az európai kultúra három alapvető gyökere három városhoz kötődik: Athén, Róma és Jeruzsálem. Athén a görög filozófia szimbóluma, amely hangsúlyozza, hogy az igazság, vagyis a valóság megismerhető és ennek megfelelően kell élnünk. Róma a római jogot reprezentálja, amely arra figyelmeztet, hogy egy méltányos jogrend nélkülözhetetlen a társadalom működéséhez. Jeruzsálem pedig a Biblia értékeinek forrása, amely arra tanít, hogy minden ember Isten képmása, így mindenki végtelen értékkel bír. Az emberi élet nem a megsemmisülés felé halad, hanem a beteljesedés irányába. E három város által képviselt értékek formálták Európa kultúráját, és jövője attól függ, hogy képes-e ezeket az éltető forrásokat ápolni. A jogfilozófus Ernst Wolfgang Böckenförde megjegyezte, hogy egy állam, ha valóban a közjót kívánja szolgálni, olyan értékekre kell támaszkodnia, amelyeket saját magától nem tud megteremteni. XVI. Benedek pápa hangsúlyozta, hogy az államnak a vallások által megtermékenyített értelemtől kell merítenie ezeket az alapvető értékeket. A vallások, különösen a kereszténység által képviselt értékek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy egy állam valóban a közjót szolgálja.

Az egyháznak feladata, hogy emlékeztesse az államot erre a kérdésre?

Az egyháznak nem csupán spirituális, hanem prófétai szerepe is van a társadalomban: folyamatosan hangoztatnia kell az evangélium értékeit, különösen akkor, amikor ezek az értékek veszélybe kerülnek. Fontos, hogy hangot adjon a békének, az igazságosságnak, a szegények és gyengék védelmének, a teremtett világ megóvásának, valamint a család és az élet fontosságának. Képzeljük el, milyen más lenne a világunk, ha az emberiség, különösen az államok vezetői, figyelembe vennék az egyház társadalmi tanításának üzeneteit, mint például azt a lényeges gondolatot, hogy a gazdasági tevékenységek célja nem csupán a profit. A pénz nem lehet az elsődleges cél, hanem az ember, mint egész - test és lélek egyaránt - és minden egyes ember fejlődése, boldogulása, teljes életének megvalósítása. Egy másik alapvető igazság az egyház társadalmi tanításában az, hogy a magántulajdonhoz való jog nem lehet abszolút. Létezik egy ennél fontosabb jog is: az emberhez méltó megélhetés joga. A világ vagyonának túlnyomó része néhány ember kezében összpontosul, ezt a helyzetet sürgősen át kellene alakítani. Az egyház kulcsszerepe, hogy hangoztassa és megélje a Biblia prófétai üzenetét, amely néha kritikusan tükröt tart a társadalom és az állam elé.

Az egyenlőtlenségek mindig is jelen voltak a társadalomban, és a kommunizmus tanulságai rávilágítottak arra, hogy a gazdasági egyenlőség elérése nem lehetséges csak a hatalom kényszerítő erejével, sőt, gyakran éppen ez vezetett a romlás és a diktatúra kialakulásához. De hol húzódik az egalitarizmus határa?

1970 előtt a vállalatok világában a munkatársak és a vezetők jövedelme közötti eltérés 20-30-szoros volt. Ma viszont sok helyen ez az arány akár 300-szorosra is nőtt, és bizonyos cégeknél elérheti az 500-szorost is. Pedig a társadalomnak elengedhetetlenül szüksége van pékekre, takarítókra, ápolókra és kőművesekre. A fehérgalléros szakemberek esetében ez a hiány komoly problémákat okozna. Az alacsonyan képzett munkavállalók gyakran keményebben dolgoznak, mint a vezetők. A kereszténység nem az egyenlőség mechanikus formájának támogatója – gondoljunk csak a talentumokról szóló példabeszédre. Még inkább elutasítja az erőszakos egyenlősítési kísérleteket. Célja egy méltányos és igazságos világ megteremtése, ahol mindenki emberhez méltó körülmények között élhet és kiteljesedhet. Olyan társadalomra törekszik, amelyben nincsenek szélsőséges jövedelmi különbségek a koldusszegények és a dúsgazdagok között.