Az áldozatok sokszor saját magukat bélyegzik meg butának, holott csupán annyira történt, hogy a nyomás hatására rossz döntéseket hoztak.

Ritkán tartok ennyi pénzt a bankszámlámon, de ezúttal kivételes helyzet állt elő, mivel éppen egy felújítás közepén jártunk. A lehúzás után hetekig tartott a düh és a szomorúság, és komoly aggodalommal néztem, hogyan tudjuk majd kifizetni a nálunk dolgozó mestereket, valamint hogyan vészeljük át ezt a hónapot. Olvasónkat néhány hónappal ezelőtt 3,5 millió forintra csalták meg a Vinteden működő csalók. Élete első eladására készült, amikor egy látszólag hivatalos értesítést kapott, amely azt állította, hogy a fizetési beállításai nem megfelelőek, és frissítenie kell azokat. A link egy olyan oldalra irányította, amely a netbankja bejelentkezési felületének tűnt, de a csalók csak három héttel később hajtották végre a többmilliós tranzakciót.

Jelenleg a békéltető testület előtt zajlik az ügy, de olvasónk azt állítja, hogy már úgy tekint a helyzetre, mintha a pénz elveszett volna. "Ez számomra olyan, mint egy tőzsdei bukás. Ha már ilyen helyzetbe kerültem, mindent megteszek, hogy a lehető legjobbat hozzam ki belőle" - osztja meg véleményét. Az átverés és a késlekedő ügyintézés következtében azonban elveszítette a bizalmát a bankjával szemben, így bankot váltott. Emellett igyekszik saját magánéletében, valamint családtagjainál is "egy kínai nagy falat" építeni a bankszámlák köré, hogy megvédje magát a jövőbeli problémáktól.

László, egy másik olvasónk, három évvel ezelőtt 300 ezer forintot vesztett el, amikor a Magyar Posta ügyintézőinek álcázott csalók áldozatául esett. A csalás mesteri módon volt megszervezve; László családja éppen egy fontos, kiadással járó csomag érkezésére várt, így a csalók által küldött, 1500 forintnyi összeg befizetésére vonatkozó email nem keltett benne gyanút. A pénz levonása néhány héttel később történt, és mint kiderült, a csalók Spanyolországban egy televíziót vásároltak az ellopott összegből. Az eset óta László rendkívül óvatos lett: soha többé nem osztja meg kártyaadatát senkivel, ha pedig futárnak kellene fizetnie, inkább készpénzes tranzakciót választ. Ha pedig a vásárlás más módon nem megoldható, azt egyszerűen "felejtősnek" nyilvánítja.

A mások bőrébe bújó csalók már évszázadok óta tevékenykednek, csupán a módszereik változtak az idők során. Míg régen a levélpapír volt a fő eszközük, ma már az email, a chatplatformok és a közösségi média világában ügyeskednek. Az online átverések üteme olyan gyorsan változik, hogy még a hatóságok és a pénzintézetek is nehezen tartanak lépést a legújabb trükkökkel. Két dolog azonban állandó marad: a csalások mögött húzódó érzelmi manipulációk, és az a megsemmisítő érzés, amely az áldozatot a megtévesztés után elárasztja, semmihez sem fogható fájdalmával.

Ebben a cikkben a csalások pszichológiai aspektusaival mélyedünk el: milyen manipulációs technikákra támaszkodnak a bűnözők, és hogyan támogathatjuk saját magunkat abban, hogy feldolgozzuk azokat a helyzeteket, amikor áldozattá váltunk.

"Naiv vállalkozók afrikai csapdája" - ezzel a figyelemfelkeltő címmel látott napvilágot 1992-ben egy cikk a szlovákiai Szabad Újság hasábjain. Valószínűsíthető, hogy ez volt az első magyar nyelvű írás, amely a nigériai hercegekként bemutatkozó csalókról számolt be, bemutatva ezzel a naiv vállalkozók veszélyes csapdáit.

Képzelj el egy váratlan, de udvarias levelet, amely Nigériából érkezik. A címzett általában egy magánvállalat, de néha magánszemélyek is szerepelnek a címzettek között. A levél feladója rendszerint diplomás, és gyakran nemesi cím büszke birtokosa. Az üzenet elején az író hangsúlyozza, hogy a kérése szigorúan bizalmas, és tiszteletteljesen kéri a vállalkozót, hogy legyen szíves, és engedje meg, hogy esetleg egy jelentős összeg, 10, 15, vagy akár 20 millió amerikai dollár kerüljön átutalásra Nigériából az ő bankszámlájára. Ha a címzett beleegyezését adja, a nigériai herceg 30-35%-os részesedést kínál az átutalt összegből. Azonban a nemes férfiú egy feltételt támaszt: leendő partnerétől elvárja, hogy küldjön neki egy aláírt, cégjelzéssel ellátott dokumentumot, valamint cégjelzéses borítékokat, továbbá a bankszámlájának számát, és a cég telefon-, telex- és telefaxszámait. Emellett természetesen meg kell adni a bank nevét és azokat a személyeket is, akik a számlával rendelkeznek.

Ha azt hinnénk, hogy a nigériai herceges csalások és hasonló trükkök már a múlté, akkor itt egy friss fejlemény: a magyar rendőrség nemrégiben lecsapott az első "nigériai" stílusú csalóra, aki a történetük során eddig példa nélküli esetet képvisel.

Egy négytagú bandát kapcsoltak le, akik világszerte szedték az áldozataikat. A jegybank oldala azt írja, a csalástípus kezdetben hagyományos, postai úton és faxon terjedt, később átkerült az online térbe.

A csalók által alkalmazott csalik nem mindig a várható üzleti lehetőségeket kínálják. Gyakran előfordul, hogy a hamis üzenetekben menekültek segítségét kérik, akik a vagyonuk vagy jogtalanul elvett örökségük visszaszerzésére törekszenek. Esetenként az is előfordul, hogy átmenetileg hozzáférhetetlen összegek megszerzésére irányul a manipuláció. Ezek a csalási formák azonban nemcsak pénzügyi szférában, hanem társkereső platformokon is megjelennek. Itt a csalók először érzelmi kapcsolatokat építenek ki az áldozatokkal, mielőtt pénzügyi támogatást kérnének tőlük. Az a csoport, amelyet ősszel fogtak el a hatóságok, pontosan ebben a módszerben tevékenykedett. Az egyik áldozat még a kihallgatás során sem tudta felfogni, hogy csalás áldozatává vált, mivel mélyen úgy érezte, hogy az ismeretlen férfi valóban szerelmes belé, és nem látott a helyzet mögött semmiféle manipulációt – mindez annak ellenére, hogy a rendőrség által letartóztatott férfi részben beismerő vallomást tett.

A nigériai herceges csalást 419-es átverés néven is szokták emlegetni, a nigériai büntető törvénykönyv átveréssel foglalkozó passzusa miatt. Elődjeként szokták említeni a "spanyol fogolyról" elnevezett csalást, ami szintén sokkal régebbi, mint gondolnánk, már a 16. században is feljegyezték: az eredeti verzióban a szélhámos azt állítja, hogy kapcsolatban van egy spanyol nemessel, akit fogságban tartanak, de némi pénzzel ki lehet szabadítani, amit a spanyol nemes persze majd visszafizet.

Amikor itthon az "internetes csalás" kifejezésre keresünk az Arcanumban, a legkorábbi találatként egy 1997-es Magyar Nemzet-cikk bukkant fel. Ebben a cikkben azt olvashatjuk, hogy Magyarországon még nem volt jellemző az ilyen típusú csalás, de a szerző figyelmeztetett: "ami késik, nem múlik". Eközben az Egyesült Államokban már akkor is aktívan foglalkoztak a fogyasztóvédelmi szervezetek az internetes csalásokkal.

A National Consumers League (NCL) megalapította az internetes csalások figyelemmel kísérésére szolgáló részlegét, melynek célja az emberek tájékoztatása a legelterjedtebb átverésekről. "Az online térben előforduló csalások, mint például az általános kereskedelem, a piramisjátékok, a többszintű marketing, valamint az üzleti és franchise lehetőségek, a bedolgozási ajánlatok, a fogadási lehetőségek, a hitelkártyaadatokat kérő szolgáltatások, könyvelések és a képesújság-előfizetések mind potenciális veszélyforrások lehetnek." Az Egyesült Államokban 1996-ban a csalásokkal kapcsolatos veszteségek mértéke tíztől akár tízezer dollárig terjedt. A 2000-es évek elejétől kezdve a magyar sajtóban is egyre gyakrabban teret nyert a csalás kifejezés, 2001 áprilisában például a Világgazdaság arról számolt be, hogy az ORFK internetes akciócsoportot hoz létre a webes csalások visszaszorításának érdekében.

Az elmúlt évtizedek során az online csalások fejlődése lenyűgöző és aggasztó mértékben zajlott, amit a Magyar Nemzeti Bank legújabb jelentése is jól szemléltet. Az előrejelzések szerint 2024 áprilisa és júniusa között, csupán három hónap leforgása alatt, közel 9 milliárd forintnyi kár keletkezett online visszaélések révén. Ez a szám 22,3%-kal haladja meg az előző év hasonló időszakának adatát, jelezve, hogy a digitális térben való csalások egyre inkább elterjedtek.

Köztudott, de vészhelyzetben könnyen elfelejthető tény, hogy az online csalások lényege az érzelmek manipulálása és kihasználása. Érdekes, hogy kutatások szerint sem az iskolai végzettség, sem a pénzügyi tudás nem nyújt elegendő védelmet ezzel szemben. Az AARP, egy idősek jogait képviselő lobbicsoport, 2011-es jelentése pedig egyenesen arra figyelmeztet, hogy a hamis befektetési ajánlatok által megkárosított emberek gyakran képzettebbek és tehetősebbek, mint az átlagos áldozatok.

Megan McCoy, a Kansasi Állami Egyetem személyes pénzügyekkel foglalkozó adjunktusa hangsúlyozza, hogy sokan azt hiszik, ők soha nem lehetnek áldozatai átverésnek. Azonban ez csak egyfajta kognitív torzítás, amely valójában növeli a sebezhetőséget – írja a Time cikkében. A csalók gyakran kihasználják a vágyainkat és félelmeinket. A vágyak kihasználásának klasszikus példái közé tartoznak a romantikus átverések, amikor az online kapcsolatban álló áldozatok akár milliókat is átutalnak új "párjuknak". Emellett a gyors meggazdagodást ígérő csalások is ide tartoznak, vagy amikor egy használt bútort hirdetve szinte azonnal jelentkezik egy potenciális vevő, ami szintén a vágyainkra hat. A félelmekkel való manipuláció pedig szintén széles spektrumot ölel fel. A legismertebbek közé tartoznak azok a csalások, ahol a csalók hivatalos intézmények, például bankok vagy energiaszolgáltatók képviselőinek adják ki magukat, de ide sorolhatók az unokázós csalások is, amikor a csalók családtagoknak álcázzák magukat.

A csalók gyakran alkalmaznak intenzív érzelmi nyomást az áldozataikon, melyet néha sürgető határidőkkel is fokoznak. Ennek a manipulációnak az a célja, hogy az embereket elhamarkodott döntések meghozatalára kényszerítsék, olyan lépéseket téve, amelyek a normális élethelyzetekben nem lennének jellemzők rájuk. McCoy megfogalmazása szerint a csalók valójában pszichológiai hadviselést folytatnak, mivel azok az emberek, akik aggódnak egy családtagjukért, a bankszámlájuk biztonságáért, vagy éppen érzelmi kapcsolatokért küzdenek, sokkal könnyebben sebezhetővé válnak.

Az Egyesült Államokban 2023-ban több mint 10 milliárd dollárt vesztettek amerikaiak csalások miatt, ennek a nagy része befektetésekkel kapcsolatos átverés, vagy olyan, amikor a csaló egy megbízható személynek, egy intézmény egyik alkalmazottjának vagy társat keresőnek adja ki magát. A Time tippje az, hogy ha felmerül a gyanú, hogy átverésbe keveredtünk, érdemes emlékeztetni magunkat arra, hogy lassítsunk. Például elképzelhetetlen egy olyan szituáció, hogy egy számlát ne lehetne egy-két óra elteltével is befizetni - ezt az időt érdemes arra kihasználni, hogy rákeressünk az adott problémára vagy a minket felkereső telefonszámra, email címre, esetleg kikérjük egy barát vagy családtag véleményét.

Jánosi Zoltán pszichológus és közgazdász, volt bankár két oldalról, pszichológiai és pénzügyi oldalról is foglalkozik az online csalások jelenségével. Szerinte a csalók alapvetően egyszerű módot választanak az átverésre: megpróbálnak időnyomást helyezni ránk, esetleg veszélyérzetet kelteni bennünk. "A lényeg nekik az, hogy ne racionális, hanem érzelmi szintű döntést hozzunk. Veszélyhelyzet generálása például az, amikor azzal hívnak fel, hogy épp most rabolja le valaki a bankszámládat, de ha megadod az adataidat, meg lehet akadályozni. Beletolnak egy vészhelyzetbe, és időnyomást helyeznek rád, az ember pedig ilyenkor igyekszik minél gyorsabban elhárítani a veszélyt. A csalónak nem az kell, hogy tízből tíz embert átverjen, elég, ha százból egyet sikerül."

A szakértő véleménye szerint egy másik hasonló technika az, amikor a szállásfoglaló platformok valós időben mutatják, hányan érdeklődnek az adott szállás iránt. Nem meglepő, hogy a versenyhivatal szigorúan bünteti azokat a vállalatokat, amelyek ilyen pszichológiai nyomásgyakorlást alkalmaznak a fogyasztókra.

A csalók gyakran ügyesen kihasználják a kisebb sikerélményekre való hajlamunkat, különösen az apróhirdetési oldalakon előforduló átverések során. A módszerük szinte mindig hasonló: a csaló pozitív hangvétellel kezd, például azt állítja, hogy mennyire tetszik neki a hirdetett termék, és hogy azonnal meg is vásárolná. Ígéri, hogy minden költséget áll, csupán néhány kattintásra van szükség a részünkről. Ezután egy linket küld, ami első pillantásra a Foxpost vagy a Packeta hivatalos oldalára vezet. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy miért van szükség a sürgetésre. Az igazság az, hogy ez is egy érzelmileg felfokozott szituációt teremt, hiszen a sikerélmény, hogy valamit eladtunk, különösen izgalmas lehet. Ez az érzés még intenzívebbé válik, ha valaki új a Marketplace-en, amit a csalók szintén jól észlelnek, és ebből adódóan még inkább manipulálni próbálnak bennünket.

Jánosi szerint nincs általános recept arra, hogyan lehet túllépni azon, ha átvertek minket. Úgy látja, jellemző, hogy az online csalások áldozatai elkezdik címkézni magukat (hülye vagyok, béna vagyok, szerencsétlen vagyok), általánosítanak, pedig valójában annyi történt, hogy egy adott helyzetben rossz döntést hoztak. A szakértő szerint ezt az érzést befolyásolhatja, hogy milyen reakciókat kap az áldozat a rendőrségtől vagy egy banki ügyintézőtől. "Banki szempontból bevett gyakorlat, az áldozatok számára viszont kevésbé kedvező, hogy a banki ügyintézők kimondatják, az ügyfél hibázott, így egy jogvita esetén lehet erre hivatkozni. De nagyon nem mindegy, hogy ezt hányszor kell átélnie az áldozatnak" - mondja, hozzátéve, van már olyan bank, ami külön centert hozott részre az áldozatok támogatására.

Az átverés után sokan érezhetik a szégyen, az önértékelés csökkenését, valamint a mások iránti bizalom megingását. Jánosi szerint azonban lényeges kérdés, hogy mekkora mértékben érte kár az embert. Ezért az, hogy ki hogyan dolgozza fel a csalódást, rendkívül változatos lehet. "Ha egy összetettebb személyiséggel állunk szemben, akit nem túl nagy összeggel vernek át, lehet, hogy gyorsan túllendül a dolgon, és azt mondja, hogy ez csupán egy tanulási tapasztalat volt, és a helyzetet rosszul kezelte. Viszont ha egy idősebb, egyedülálló személy esik áldozatul, aki a saját temetésére vagy öröksége gyarapítására spórol, az már súlyos lelki traumát okozhat." Az átverés következményeként a pszichés problémák, például depresszió is jelentkezhetnek, és az áldozat hosszú távon is bizalmatlan maradhat, kerülheti a társas kapcsolatokat, és nehezen nyílik meg mások felé.

A volt bankár véleménye szerint a csalások kezelésében elengedhetetlen lenne a bankok felelősségének világos meghatározása, valamint a védelmi intézkedések megerősítése. "A bankkártyák terén már régóta léteznek erős védelmi mechanizmusok; évtizedekkel ezelőtt is előfordult, hogy ha külföldön vásároltál, a bank azonnal felhívott, hogy megerősítse, valóban te használod-e a kártyát. Ezzel szemben az azonnali utalások esetében a pénz öt másodpercen belül jóváírásra kerül, így már nincs lehetőség a csalók megállítására."

Ezt a kérdést ki lehetne nyitni: mekkora felelőssége van a bankoknak abban, hogy zokszó nélkül teljesítenek deviáns utalásokat?

Az ilyen utalások nem illenek bele a havi tranzakciós profilunkba, például ha olyan számlára utalunk, ahová korábban még soha, esetleg limitmódosítás után elutaljuk a számlán lévő összes pénzünket. Nem lehet mindig azt mondani, hogy az ügyfél volt a hülye, már csak amiatt sem, mert nagyon magas díjakat fizetünk a bankoknak ügyfélként."

Jánosi hangsúlyozza, hogy érdemes tudatosítani: a telefon másik végén ülő csalók gyakran rendkívül képzett, hidegvérű szakemberek, akik eltitkolt számokat használnak, és ügyesen utánozzák mások személyazonosságát. Általában egy jól megkomponált, racionális bevezető után lépnek be az átverés érzelmi aspektusába, aminek következtében nehéz ellenállni a manipulációnak. Megan McCoy is hasonlóan vélekedik a hivatkozott Time-cikkben: ha már megtörtént a baj, fontos, hogy gyakoroljunk önmagunkkal szembeni megbocsátást. "A csalók feladata éppen az, hogy az emberek átverésének áldozatául essenek."

A Telexen több alkalommal is részletesen megvizsgáltuk, milyen lépésekkel csökkenthetjük az online csalások áldozataivá válásának kockázatát.