Ausztrália korábbi miniszterelnöke is részt vett a CPAC Hungary rendezvényén.
Budapesten, a CPAC Hungary konferencián Tony Abbott, a korábbi ausztrál miniszterelnök, hangsúlyozta Orbán Viktor jelentős szerepét a nemzetközi konzervatív mozgalomban. Kiemelte, hogy a rendezvény egy igazi "globális fórum a globalizáció ellen", ahol olyan államférfiak és gondolkodók gyűlnek össze, akik elkötelezettek a nemzeti szuverenitás védelme mellett. Beszédében figyelmeztetett a világ jelenlegi helyzetére, melyben egy új hidegháború bontakozik ki – ezúttal a dinamikusan növekvő Kína irányítása alatt, melyhez Moszkva és Teherán is csatlakozott.
Tony Abbott felszólalásában történelmi párhuzamot vont a múlt század hidegháborús küzdelmei és a mai geopolitikai kihívások között. Emlékeztetett arra, hogy a szabad világ az 1980-as években olyan vezetőknek köszönhetően győzött, mint Ronald Reagan, Margaret Thatcher és II. János Pál pápa, akik katonai, gazdasági és erkölcsi téren is példát mutattak.
Kína – emelte ki – nem csupán egyedül küzd a szabad világ ellen, hanem olyan szövetségesekre talált, mint Teherán. Abbott hangsúlyozta, hogy bár a nemzeti érdekek és a belpolitikai ellentétek eltérőek, egy dolog egyértelmű: Izrael és Tajvan azok az országok, amelyek a szabadság védelmezőiként állnak ki a globális autoriter nyomással szemben. A volt miniszterelnök véleménye szerint ezek az államok nem csupán saját érdekeikért harcolnak, hanem minden szabadságot kereső nemzetért is. Kiemelte, hogy a Nyugatnak nem szabad tétlenül szemlélnie, ahogy ezek az országok küzdenek a kihívásokkal.
„Tedd különlegessé a mondandódat!” - javasolta.
Tony Abbott kifejezte háláját a CPAC Hungary szervezőinek, kiemelve különösen Orbán Viktor szerepét, aki véleménye szerint nem csupán Magyarország, hanem a globális konzervatív közösség számára is inspiráló példát nyújt. A rendezvényt "a globalizmus elleni globális összefogásként" jellemezte, hangsúlyozva, hogy ez bizonyítja, a konzervatív politika ma is releváns válaszokat tud adni a világ előtt álló kihívásokra. A volt ausztrál miniszterelnök nemcsak a háborús konfliktusokat érintette, hanem a Nyugat kulturális és morális hanyatlására is felhívta a figyelmet. Szerinte a legtöbb nyugati államban a valódi változások elmaradnak, mivel a választott vezetőket gyakran a háttérben működő adminisztratív mélyállam semlegesíti. Az Európai Unió működését említette ennek szemléltetésére:
Trump elnöksége és a Brexit jelensége egyfajta populista forradalomként vonult be a történelembe. Bár ezek az események nem hozták el a várt forradalmi változásokat, mégis megnyitották az utat a társadalmi és politikai átalakulások előtt. A jövőbe vetett hittel nyilatkozott arról, hogy Trump második ciklusa sikeresebb lehet, és hogy képes lesz megvalósítani azokat a célokat, amelyeket az első mandátuma alatt csak részben tudott teljesíteni. Magyarországot mint példát emelte ki, arra utalva, hogy a nemzeti érdekek védelme és a politikai elszántság fontos iránytű lehet a hasonló törekvések számára.
Abbott véleménye szerint a modern Nyugat legfőbb kihívása az önazonosságának megőrzése. Úgy gondolja, hogy a nemzeti identitás újbóli felfedezése és megerősítése elengedhetetlen ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk szembenézni a megújult hidegháborúval, legyen szó katonai, gazdasági vagy kulturális vonatkozásokról.
A konzervatívok szerepének kiemelése mellett érvelt. Véleménye szerint ők azok, akik a józan ész irányvonalán képesek és hajlandók megvizsgálni a társadalmi átalakulásokat.
A nyugati civilizáció újjáépítéséhez szerinte bátorság, morális iránytű és egymás iránti tisztelet kell - valamint annak felismerése, hogy nem mindenki ellenség, aki nem ért egyet velünk mindenben.
„Tedd különlegessé a mondandódat!” - javasolta. Tony Abbott beszédének zárásában a patriotizmus erkölcsi alapjairól beszélt. Kiemelte, hogy a nyugati civilizáció két alappillére - az isteni teremtettség tudata és a felebaráti szeretet parancsa - ma is iránytűként szolgálhat minden konzervatív gondolkodónak. Hangsúlyozta, hogy a jó és a gonosz közti határvonal mindannyiunkban jelen van, de az ember erkölcsi kötelessége, hogy törekedjen a belső békére és a helyes döntésekre.
- fogalmazott, hozzátéve, hogy a politikai küzdelmek során mindig meg kell őriznünk a józanságunkat, és fel kell ismernünk, mely harcokat érdemes megvívni. Zárásként áldást kért a hallgatóságra és - a brit monarchiához való hűség jeleként - a királyra is:
