Amikor az ajtó kinyílik Santiago de Compostela katedrálisában, egy varázslatos világ tárul elénk. Az ódon falak, a gyönyörűan faragott részletek és a gyertyák lágy fénye mind-mind a történelem mélyét idézi. Az épület impozáns magassága és a szent helyek a

A Santiago de Compostela katedrálisának varázslatos kapuja csak a ritkán előforduló szent években nyílik meg a zarándokok előtt. Néhány éve én is megtapasztalhattam ezt a különleges élményt – meséli a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár Világjáró rovatának e heti szerzője.

Santiago de Compostela számomra egy igazán különleges hely, hiszen nem csupán a camino zarándokutak végpontja, hanem egy lelki oázis is. Ez a szent hely a katolikus világ harmadik legjelentősebb zarándokhelye, Jeruzsálem és Róma után, ahol a spiritualitás és a történelem találkozik, és ahol minden zarándok megtapasztalhatja az utazás mélyebb jelentését.

Az első camino élményeim után egy teljesen új világ tárult fel előttem. Ahogy lépésről lépésre haladtam, nem csupán a táj szépsége, hanem a belső utazásom is lenyűgözött. Minden lépés egy új felfedezés volt, nemcsak a természet csodái, hanem saját magam mélyebb megértése is. Az emberek, akikkel találkoztam, a történetek, amiket megosztottunk, mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez az élmény örökre a szívembe vésődjön. A camino nem csupán egy út, hanem egy életre szóló tanulás és önreflexió folyamata volt számomra.

Ez a legendás ösvény, amely belső világomat és külső tájaimat egyaránt felfedezni hív, folyamatosan új irányokat nyit meg előttem, és mára szenvedélyemmé nőtte ki magát.

A város vibráló élete nap mint nap több ezer látogatót vonz, akik különböző távolságokból érkeznek. A zarándokok szinte minden sarkon feltűnnek a történelmi központban, de különösen a Szent Jakab-katedrális előtti téren, ahol a lelki utazásuk csúcspontjaként találkoznak.

Intenzív érzelmi hullámzás bontakozik ki, ahol az öröm és a beteljesülés érzése mellett ott lapul az újonnan szerzett barátokkal, ismerősökkel és az élmény gazdagságával való búcsúzás szomorúsága is.

A város impozáns katedrálisában található Szent Jakab apostol feltételezett nyughelye.

A sír meglátogatása a zarándok útjának beteljesedését jelenti, egyfajta célba érkezést a gyalogos vándorlás során.

Hivatalosan a zarándoklat lóháton is teljesíthető, ami úgy tűnik, a múltban a tehetősebb réteg, például a nemesség privilégiuma lehetett. Én több lóval közlekedőt láttam, de lovas zarándokkal eddig még nem találkoztam. A modern időkben viszont a kerékpár vált a zarándoklatok új, izgalmas alternatívájává.

A katedrális impozáns szent kapuja olyan, mint egy hatalmas ajtó, amely messze eltér a többi bejárattól, egyszerűsége és mérete miatt.

Egy hatalmas fémkapu, amely csupán alkalomadtán, az úgynevezett szent évek során nyílik meg, felfedve rejtett titkait.

Amikor a Caminóra gondoltam, mindig a szent kapu képe rajzolódott ki előttem. Mennyire különbözhet az érzés, amikor átlépjük ezt a küszöböt?

A teljes cikket laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár Világjáró rovatában olvashatják.