A multilaterális világrend folyamataiban új formák és dinamikák bontakoznak ki, amelyek jelentős hatással vannak a globális politikai tájra. A nemzetközi együttműködés, a gazdasági kapcsolatok és a diplomáciai megállapodások egyre inkább összefonódnak, és

A cikk megosztásához kérjük, kattintson ide, vagy másolja ki az alábbi linket, és küldje el emailben: https://demokrata.hu/vilag/alakul-a-multilateralis-vilagrend-912689/

Félméteres hó réteg borította a Szocsi melletti Krasznaja Poljanát, ahol a Valdaj Klub 140 tagja gyűlt össze az éves konferenciájára, képviselve 50 különböző országot. E festői környezet, amely a 2014-es téli olimpia sí- és bobversenyeinek is helyet adott, igazán romantikus hátteret biztosított a találkozónak. Azonban a hópelyhek által nyújtott megnyugtató látvány nem tudta eltakarni a valóság sötét oldalát: a geopolitikai feszültségek, kiéleződő konfliktusok és háborúk árnyékában zajlott a diskurzus. Ezen kívül a világot olyan komoly kihívások is sújtják, mint a klímaváltozás és a mesterséges intelligencia robbanásszerű fejlődése, amelyek mind új kérdéseket vetnek fel a jövőt illetően.

A gobális átalakulást, Oroszország figyelmének nyugatról keletre és délre fordulását jól mutatja a Valdaj Klub konferenciáján megjelenők összetételének változása. Míg a 2010-es évek elejéig az alaphangot az orosz résztvevők mellett a nyugati, mindenekelőtt az amerikai, brit, német és francia szakértők, közéleti személyiségek adták meg, addig ma már a Kínából, Indiából, Malajziából, Brazíliából vagy éppen Afrikából érkezők viszik a prímet, és alig fér be néhány elemző a nyugati blokkból. A világban zajló változások mellett ez jelentős részben magyarázható azzal is, hogy a nyugati világ egyes országaiban uralkodó hangulat, a russzofóbia tombolása miatt a rájuk emiatt váró esetleges retorziók miatt az Oroszországgal foglalkozó szakértők félnek elmenni Moszkvába vagy Szocsiba. A párbeszéd tehát nem csupán a legfelsőbb szinten szakadt meg - bár ebben Donald Trump megválasztása érezhetően változást hoz -, hanem a szakértők, a társadalmak szintjén is. Ott tartunk tehát, mint a hidegháború idején, csak akkor alapvetően a Szovjetunió zárta el az információt polgárai elől, most pedig az önmaga felsőbbrendűségében még mindig hívő nyugati tömb próbálkozik hasonló neobolsevik trükkökkel. Pedig érdemes lenne leszállni a magas lóról, mert közben a világ elszalad mellettünk, és ez a burokba begubózó, a világ nagy részét lenéző, nem a helyén kezelő szemlélet visszaüt. A globális folyamatok megértése elképzelhetetlen a nyugati blokkon kívüli gondolkodás megértése, a párbeszéd nélkül.

A világ ezen szegmense, melyet gyakran globális Délként emlegetnek, egyre inkább saját identitására ébred, és tudatosan részt kíván venni a globális politikai diskurzusban. Nem kívánja elfogadni a blokkos mentalitást, sem pedig a világ nem nyugati részét elnyomó, kizsákmányoló neoliberális és neokoloniális nézőpontokat. Az itt élők egyre inkább úgy vélik, hogy alapvető átalakulásokra van szükség, amelyek visszatükrözik az erőviszonyok változásait. A nemrégiben tartott konferencián a résztvevők egyetértettek abban, hogy a nyugati fejlődési modell elérte a kifulladás állapotát. Bár a nyugati blokk továbbra is jelentős szereplője marad a multipoláris világnak, nem tekinthető már az egyetlen irányt mutató pólusnak, és nem képes egyedül irányítani a folyamatokat sem ideológiai, sem gazdasági, sem katonai szempontból. Különösen Kína dinamikus fejlődése és a technológiai újítások terén elért eredményei azt mutatják, hogy a technikai fölény már nem olyan egyértelmű. Emellett már nem lehet figyelmen kívül hagyni Eurázsia, vagyis a Heartland jelentőségét, amely a világ legnagyobb és mára elengedhetetlenül fontos régiójává vált.

Az elemzők szerint elkerülhetetlen, hogy véget érjen a hierarchikus rendszer, amely több mint fél évezreden keresztül formálta Európa arculatát. Ideje búcsút mondani a régi sztereotípiáknak, mivel egyértelmű, hogy az európai hagyományokra épülő modell már nem képes kezelni saját kihívásait. Sokan úgy vélik, hogy a Nyugatnak a hegemónia fenntartása helyett inkább a belső feszültségei feloldására kellene fókuszálnia. A helyzet forradalmi fordulatot vett, hiszen a társadalmi egyenlőtlenségek folyamatosan növekednek, és az elit szinte teljesen elszakadt a többségtől.

Elkerülhetetlen egy új erőegyensúly megteremtése, hiszen csak ez hozhat stabilitást, kiszámíthatóságot. Felhívják a figyelmet arra is, hogy a világ átalakul, de nem szűnik meg minden a régi berendezkedésből. Már csak azért sem, mert egy házat addig nem bontunk le, amíg az új fel nem épül. Egyetértés van abban, hogy a globális Dél nem szétrombolni akarja a világrendet, hanem modernizálni, az új kihívásokhoz igazítani - ahogy mindenki fogalmazott -, igazságosabbá tenni. Ebben az új, multilaterális, sőt polifonikus világrendben az úgynevezett globális többség elképzelései szerint már nem a kollektív Nyugat diktál, és a cél éppen a hegemónia lebontása. Ehhez a globális Dél már elég erőt érez magában, tisztában van azonban azzal, hogy ez hosszú folyamat lesz. Az új világrend kiépítésének, az alternatíva megjelenítésének talán legfontosabb platformja a BRICS, amely - mint az egyik befolyásos orosz politikus mondta - a jó dolgok felé tereli a világot. Mások úgy határozták meg a BRICS jelentőségét, hogy ez a klub nem alternatíva, de jó eszköz az átalakuláshoz. Sikeres pedig azért lehet, mert sokszínű, nem bénítja a konszenzus kényszere, és nem bürokratizálódik. Mint kiemelték, székhelye és titkársága sincs.

Az úgynevezett globális Dél több hangon szólal meg, és ami a legfontosabb, a világ e részén ezt természetesnek is tartják. A kínai világkép például azt hangsúlyozza, hogy Peking nem hegemón akar lenni, nem ellenségeket kreál, hanem szövetségeket épít. Nem erőből politizál, hiszen a visszafogottság a tisztességes, igazságos berendezkedés kulcsa. Ahogy fogalmaz, Kína nem erőltet rá másokra semmit, hiszen mindenkinek megvan a maga útja. A kínai elemzők is egyértelművé tették, hogy Amerika foggal-körömmel ragaszkodik ugyan a hegemónia megtartásához, ám ezeknek az időknek már vége. Elutasították, hogy a demokrácia és az autokrácia állna szemben egymással, és kikérték maguknak, hogy a BRICS nyugatellenes volna. India úgy látja, hogy a bandungi konferencia elvei hét évtized múltán is aktuálisak, a világ egy nagy család, így egy a jövőnk, és mindenki jobban jár azzal, ha megszűnik a szembenállás. A gazdaságot, a pénzügyi rendszert nem lehet eszközként használni a másik fél ellen, el kell fogadni, hogy a világ többpólusú, ezért aztán beszélni kell egymással. A brazilok a BRICS-szel kapcsolatos óvatosságukat magyarázták. Mint rámutattak, ezt meg kell érteni, hiszen óriási amerikai nyomás nehezedik a tagság miatt az országra.

Egy maláj hozzászóló is hasonlóan fogalmazott, kiemelve, hogy Washington Malajziát is arra ösztönözte, hogy tartsa távol magát Kínától. Ugyanakkor megjegyezte, hogy már Gambia is bátran visszavág az Egyesült Államoknak, és olyan országok, amelyek korábban óvatosan fogalmaztak, most egyre hangosabbak. Az afrikai hozzászólók is hasonló öntudatról tettek tanúbizonyságot, hangsúlyozva, hogy a második világháború után kialakult világrend nem tűnt el, de éppen haldoklik. Afrika szerepe egyre nagyobb jelentőséggel bír, és nemcsak a gazdasági lehetőségeket, hanem a potenciált is figyelembe kell venni. A maláj politológus ezeken túl arra is felhívta a figyelmet, hogy a terminológiai változások is szükségesek: elutasította a „harmadik világ” kifejezést és a fejlettek-fejletlenek dichotómiáját. Szavai szerint ideje tudomásul venni, hogy a világ többségéről van szó, amelynek értékei nem kisebbek a nyugatiakénál. "Ez nem nyugatellenesség – tette hozzá –, csupán a magunk iránti tiszteletet kérjük."

Vlagyimir Putyin vezetésével az orosz politikai körök hangsúlyozták, hogy az eurázsiai partnerség folyamata dinamikusan fejlődik. A jelenlegi legfontosabb kérdés az, hogy kiépül-e egy olyan világrend, amely a szuverenitásra és az igazságosságra épül. E tekintetben az Eurázsiában kibontakozó együttműködés mintául szolgálhat. Az orosz elnök nyíltan megfogalmazta együttműködési ajánlatát a Nyugat számára, hangsúlyozva, hogy a blokkokra épülő megosztottság végső soron nem hoz előnyöket, míg a közös munka minden résztvevő számára hasznot jelenthet. Moszkva álláspontja szerint a BRICS nem egy ellenállásként jött létre, hanem célja nem a dollár leváltása, hanem a kizárólagos amerikai dominancia megszüntetése. Oroszország nem kíván kilépni a meglévő nemzetközi intézményekből, mint például a WTO, az IMF vagy a Világbank, és a globális többség országaival együttműködve szeretnék megreformálni ezeket. Ugyanakkor, ha a Nyugat továbbra is ellenáll a reformoknak, szükségessé válhat egy alternatív rendszer kiépítése. Moszkva bizalmatlan a nyugati rugalmasságot illetően, de igyekszik elkerülni ezt a kedvezőtlen forgatókönyvet.

Egy orosz kormányzati vezető szerint az Egyesült Államok nem tűri el, hogy bárki is erősebb legyen nála. Ahelyett, hogy elismerné Kína növekvő hatalmát, Washington inkább blokkoló intézkedésekkel és nyomásgyakorlással válaszolt a nemzetközi színtéren. Moszkva viszont nyitott a párbeszédre az Egyesült Államokkal és Európával – a fogalom alatt Eurázsiát is érti –, de már új alapokon, ahol a szuverenitás és a kölcsönös érdekek tisztelete kerül a középpontba. Ez egyértelműen jelzi, hogy nemcsak a globális hatalmi egyensúly átalakulása, hanem az Ukrajnában zajló konfliktus lezárása kapcsán is kemény, komoly tárgyalásokra lehet számítani.